Elnök

Kóka doktor az sZdsZ elnöke. Ezúton is gratulálunk neki.

Aki unatkozik

Most erkezett egy vadonatúj link, egyenesen Sándor testvértől, aki szemmel láthatóan elbúsult, hogy én unatkozom és nem csinálok semmit, ezért hamar keresett nekem valamit. Hát tessék, ITT van! A virtuális világ minden egyes lakójának nevében tiszta szívből sóhajtom: köszönjük szépen!

Frissítés #001: az elöbb bekattant, hogy ez az első játék ebben a műfajban, ami nem metastabil. Ugyebár az eRedeti verzióban csak veszteni lehet, itt viszont csak nyerni. Ez érdekes.

Nagy nap

Szervusztok kedves barátaim. Nagy nap volt a tegnapi az életemben: beszereztem egy 4 GB-os SDHC memóriakártyát nemrossz áron (képet lásd lejjebb). És mintha mindez nem lenne elég, vettem egy állványt is a fényképezőgépezethez. Roppant kellemes látványt nyújt, használni is könnyű, mi kell még egy magamfajta egyszerű jóembernek. Jöjjön hát először egy kép az állványról:

igen, ez Nikon

Nem mintha valamit is számítana, de az állványt a méltán világhírű Nikon cég gyártotta. Vagy ha nem, akkor egy roppan jó minőségű jól sikerült utánérzés. Nem a legmagasabb példány, de nekem megérte a hordozhatóság oltárán áldozni. Arról már nem is beszélve, hogy sárga.

A memóriakártyám pedig íme tehát tessék:

a jéghegy csúcsa

Igen, ez egy Kingston márkájú dolog, SDHC típusú (csak hogy régebbi készülékek nehogy olvasni bírják), abból is a második osztályba tartozó. Ezt azt jelenti, hogy baromi lassú. Jó, annyira nem, hogy használhatatlan lenne, de az előbbi bejegyzésben megemlített kártyához fényévnyire van. Mindegy, mostmár lehet szabadon kattogtatni a gombot a masinán.

Esdé kártya

Vettem végre egy bazinagy bazigyors sd-kártyát bazisok pénzért, hát nem kiderül, hogy nem kompatibilis a fényképezőgépemmel? A PANASONIC alaphelyzetben három memóriagyártót támogat, persze működik mással is, kivéve ezzel. Nem teljesen értem a probléma okát, de végül is teljesen mindegy. Szerencsére talaltam klienst rá.

A jó hír, hogy vettem egy gumilabdát is 1 S$-ért, és teljesen jól működik, nem tapasztaltam kompatibilitási problémákat.

Catwalk

Tegnap volt egy egész éves évforduló a nénivel, úgyhogy elmentünk a városba mulatni. Végül a City Hall-ban kötöttünk ki. Egy kellemeset étkeztünk egy japán étteremben (kissebb mennyiségű készpénzt a helyszínen hagyva). Egy valamire rájöttem: valószínűleg nem fogom az összes pénzemet sake-ba ölni, mivel kitüntetetten bűnrossz. Persze egyszer az életben ki kellett próbálni.

Eztán körbenéztünk az épületben egy kicsit jobban. Mit ad Isten, belebotlottunk az egyik legnagyobb helyi attrakcióba, a rendes évi szingapúri divatfesztiválba. Azt hiszem nem tudtam a súlyán kezelni az eseményt (rohadt unalmas volt), a néhány csinos teremtményen kívül semmi érdekes nem volt itt. Azért sikerült néhány képet összekaparni. Felhívnám a nyájas olvasó figyelmét, hogy egy szinttel az esemény fölött álltunk, ezért a képek is - bármilyen meglepő is - ebből a szögből készültek. Itt lehet megtekinteni őket:

catwalk

A mai napra (is) be volt tervezve a naccerű Sentosa sziget megtekintése, de ilyenkor valahogy mindig szakad az eső. Sebaj, lehet megyek soppingolni.

Állatkerti beszámoló

Voltam állatkertben vasárnap. Képek itt:

singaporean zoo

JB

Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Johor Bahru-ba, képek itt. A pénteki Little Indiás albumra mutató link pedig a nagy sietségben lemaradt. A nagy ijedtségre való tekintettek következzen a link. Jöjjön tehát. Íme. LINK

Ha minden jól megy ma estére sikerül összehozni a vasárnapi állatkertes program beszámolóját is. Ha nem, hát nem. Most viszont rohanok a SimLim-be.

Little India

Tegnapelőtt Little Indiában jártam. Ez Szingapúr főleg indiaiak által lakott része, nagyon különleges hangulata van. Igyekeztem fényképelni, ahol tudtam, de elég rosszak voltak a fényviszonyok (remek kifogás).

Rengeteg utcai árus van és rengeteg zöldséget is árulnak. Szingapúri viszonyokhoz képest is nagyon egzotikus növényeket, gyökereket, csírákat és rügyeket lehet venni. Ami viszont feltűnő: rengeteg a fűszer, főleg a pirospaprika, vagy annak valamilyen származéka, méterekre érződik az illata. Ugyanitt óriási banánokat lehet kapni, én még ekkorákat nem láttam, nagyjából a duplája a megszokottnak.

a paprika, vagy chilli, vagy akármi, akkor is gyilkos

baloldalon jó nagy banán

Bementünk egy hindu templomban is, óriási szerencsénkre éppen szertartás volt. Ez mekkora élmény volt... hihetelen hangulata van, teljesen más, mint egy nyugati vallásnak. Az emberek végtelenül kedvesek, nyugodtan engedték, hogy a szertartás közben bemenjünk a templomukba és fényképezzünk. Mindenkinek melegen ajánlom ezt a linket: link

nem tudom, mi az Isten ez, lehet, hogy éppen az

bejárat

egy tiszteletes

Járkáltunk az utcákban egy csomót, végül egy indiai étteremben kötöttünk ki, ahol nem kevés pénzért egy nagy lakmárt csaptunk. Az élelem hihetetlen, erősen fűszeres, de nem ehetetlen szinten.

középen három fajta hús, a baloldali az hal,
a másik kettőre tippem sincs, lent és fent prata

Aki erre jár, az ki ne hagyja, mert megbánja.

Éjszakai képek

Tegnap elfelejtettem, hogy felkerült néhány experimentális éjszakai kép. Itt lehet megnézni, különböző fókusztávolságok, exponálási idők, ISO beállítások... a lehetőségek végtelen tárháza nyílott meg előttem. Ezen az estén rájöttem, hogy nekem szükségem van egy tripodra. Sajnos nem tudom hogy mondják ennek, talán fényképezőállvány, talán nem. Aki tudja, az homályosítson már fel.

Twitter #2

Elnézést a Twitter körüli kavarodásért (lásd jobb oldalt), de ma már nincs energiám összeszedni jól a cuccost. Majd holnap... talán.

Áramkör tervezés

Ezen a héten az egyetemen áramkör tervezés és készítés van napirenden. Hétfőn megpróbálkoztunk az EAGLE nevű programmal, ami tulajdonképpen egy áramkör tervező program. Azt túlzás lenne mondani, hogy feltaláltatták velünk a spanyol viaszt, de elég jól sikerült lemásolni a tanár által készített sémát.

a naccerű logikai sémám

a naccerű fizikai sémám

a naccerű fizikai sémám bedrótozva

Másnap össze kellett heggeszteni (forrasztani) a lapkát a komponensekkel, ez volt eddig a legérdekesebb dolog, amit csináltám az itteni egyetemen.

Az összes képet az eseményről itt lehet megtekinteni.

A mai nap (jelenleg is) a VHDL szépségeibe próbálnak bevezetni minket. Nem mondom, érdekes, de nem hiszem, hogy ezt nekem találták ki.

No comment

Megérkeztek a képek!

Sikerült felpakolni a képeket a nemzetközi webre, úgyhogy a csodálatos világháló jótékony áldásait kihasználva mindenki megnézheti, hogy merre jártam és mit csináltam a hétvégén.

Néhány szó a legutolsó bejegyzés óta eltelt időről. Ugyebár ott hagytam abba, hogy mennem kellett, mert jött értünk egy ember egy autóval. Nagyon kedves volt, itt lehet megnézni, hogy kiről is van szó. A félreértések elkerülése végett a középen álló úriemberről van szó. Nem csak, hogy középen all, de még inge is van. Szóval körbevitt minket a városban. Előszőr a király rezidenciáját csodálhattuk meg kívülről. Érdekes, és valószínüleg egyedülálló, hogy itt a királyt 5 évre válasszák, és nem lehet ugyanaz az ember, csak esetleg 65 év múlva. Ez úgy jön ki, hogy az Malajzia 13 állam szövetségéből jött létre (régen része volt Szingapúr is), ebből 8 szultánság, a maradék 5 pedig nem az. Ezen államok fejei egymást közt döntik el 5 évente, hogy ki legyen a következő király. Roppant érdekes.

Eztán elmentünk az ország nemzeti múzeumába. Teljesen más, mint egy európai (magyar) múzeum, valószínüleg, mert nincs olyan "gazdag" történelme, mint egyik-másik büszke európai nemzetnek. Nagyon érdekes viszont a hagyományos népviseletük, nagyjából ez a trendi a világ másik felén. Tényleg jól néztek ki.

Következett egy gyors megállás a nemzeti mecsetnél, e miatt nem is mentünk be, csak másnap. Sok érdekes dolgot megtudtam az iszlámról, amit eddig még nem. Például, hogy szöletésekor minden csecsemő muszlim. Aki nem olvasta, az olvassa el az Allah Akbar! c. könyvet Germanus Gyulától, érdekes. És egy mecsetbe is menjetek el, roppant barátságos népség lakja, csak hát sajnos a hírekből és a filmekből nem ezek köszönnek vissza. Ezen a napon ez a kedves úriember nagyon körbe akart minket vezetni a mecsetben, mondta, hogy ez számára nagy megtiszteltetés lenne. Programunk kötött volt, ezért a meghívást csak másnap tudtuk elfogadni, ekkor viszont sajnos nem volt kísérő. A fő imaterembe nem mehettünk be, viszont a bejáratánál találtunk egy muzulmán önkéntes asszonyt, aki sok mindent mesélt. Például, hogy az iszlám megköveteli házasságkötéskor a nő és a férfi beleegyezését, csak sok helyen erősebbel a helyi hagyományok (pl. Szaúd Arábia). Az iszlám nem követeli meg a nőktől, hogy tetőtől talpig be legyenek fedve, ez csak egyik-másik túlbuzgó arab államban befett szokás (pl. Szaúd Arábia).
A napon még gyors kiruccanást tettünk egy bőrholmi gyárban, egy kézműves ruhagyárban és egy csokoládégyárban. Ezeket kifejezetten turisták résére tarthatják fenn, átlag maláj jóember nem valászínű, hogy meg tudja fizetni (mint ahogy mi se), határozottan soknak találtuk például a 30 eurós pénztárcát.

Este gyors, utolsó pillanat utáni ruccanás a Kuala Lumpur Menara-ba (Menara magyarul tornyot jelent, innen ered a magyar minaret szó is, ez az a hely, ahol a muszlim lelkipásztor ébreszti a jónépet). Kilátás pazar, de sajnos éjszaka volt, ezért annyira nem érződött a magasság, pedig én az nagyon szeretem.

Másnap nagy nehezen sikerült felkelni és összeszedni magunkat, egyetlen fontos program (a kínai negyed meglátogatása mellett) a mecset megtekintése volt. Buszjegyet (szerencsére) már reggel megvettünk. Közben még egy kis izgalom: a kínai negyed egyik kevésbé szerencsésen kiválasztott étkezőjében rajöttem, hogy hiányzik a fényképezőtáskám (fényképezőapparátus persze nem). Hát nem ott maradt a mecsetnél. Az iszlám néni, aki a bejáratnál állt, elég nehezen értette meg, hogy mit akarok, de végül igen és megkerült a táskám. A fényképeket sajnáltam volna a leginkabb, plussz a pótakkut és töltőt, amit jelen pillanatban sem találalok.

Délután kb. másfél órás késéssel indult a buszunk, ami megint marha kényelmes volt. Este megérkezés és jóízű alvás.

És vettem egy rövidújjút.

Kuala Lumpurban

Joreggelt vagy barmi mast!

Elnezest az ekezetek hianya miatt, de egy malaj turistakozpontban vagyok es nem, hogy magyar billentyuzet nincs, de kinai nyelv van. Nem tul olasz. Roviden eddig: tegnap delutan 5 korul Johor Bahru buszallomasra ertunk, ahol egybol letaroltak minket a busztarsasagok. Kicsit mas, mint otthon, rengeteg tarsasag van es tenyleg verre meno versenges. Egy alak vegig kovetett minket, amig donbtottunk, majd amikor egy masik tarsasagot valasztottunk, elszakadt a cerna es elcsattant nehany pofon. Kicsit megijedtunk, hogy uszott a penzunk (30 Ringgit), de vegul elinteztek egymast kozt es minket a buszhos kisertek. Eszmeletlen kenyelmes busz volt, egy sorban 1+2 szek, nem 2+2.Tobb hely volt a labnak is, le is lehetett ereszteni a hatat, olyan volt, mint egy jobb fotel. Ejjel 12 kornyeken megerkeztunk, szereztunk egy ocso hotelt (max 1 csillagos).

Ma reggel koran keltunk, hogy eljussunk a Petronas ikertoronyba. Ez a toronypar jelenleg a masodik legmagasabb epulet a vilagon (talan kommunikacios antennakat nem szamolva). Reggel oriasi sor, csak ingyen lehet bemenni es csak napi 1200. Megszereztuk a jegyet 12:30-ra. Rengeteg kep keszult, ahogy hazaerek, igyekszem kozkincse tenni.

Most sietes van, 8 perc mulva privat busszal varosnezo korutra megyunk... :) A legjobbakat mindenkinek

Jajjajj!

Hogy kell elhallgattatni a sámánt?
Hallgassámán'!
(forrás: Lak János és kedves neje szküpe státuszüzenete)

twitter

Nem tudom hányan hallottatok a Twitter-ről, én is a napokban olvastam előszőr és ma úgy döntöttem, hogy kell nekem. Az egész arról szól, hogy távirati stílusban közlöm a mélyentisztelt olvasókkal, hogy éppen mit csinálok. Vagy mi jutott eszembe. Vagy lusta vagyok bejegyzést írni, ezért pár morzsát szórok csak a nyájas olvasók elé.

A cucc egyelőre a jóember alatt van, de ki tudja meddig... bizony senki. Anyit még tudni érdemes, hogy épp Twitter hype van, szóval esélyes, hogy a szervereik le vannak rohadva. Késöbb érdemes újból megpróbálni.

Perlos meeting

A mai nap már két találkozón is voltam, a második érdekesebb lehet mindenki számára. A célpont a Perlos nevű cég volt. A cég Finnországi alapítású és központú (talán még most is), kb. 16000 embert foglalkoztat világszerte, ebből mintegy 1500-at a múlt hónapban rúgtak ki Finnországban. Mi a szingapúri iroda vezetőjével találkoztunk. Velünk tartott a szingapúri finn nagykövet is, vagy lehet mi tartottunk vele. Elég érdekes dolgokat mesélgettek ott, többek között ők gyártják a Nokiák és SonyEricsson telefonok antennáit és a házait. Úgyhogy nem kispályás cégről van szó.
A tanárunk megint hozta a formáját, ilyen mondatok hangoztak el a szájából: "maybe european humans is more dry", "true level keen", "between Friday". Szegény ember nem bírja az angol nyelvet, de használja, ami azért dicséretre méltó.
A finn nagykövettel már másodjára talalkozok. Mit mondjak, igazi úriember lendületes megjelenéssel. Majd ugyanekkora lendülettel le is kezel mindenkit, aki nem valami főnök legalább valahol. Picit kellemetlen ember. A jó hír, hogy előbb vagy utóbb visszavonul.

Képek

Itt vannak az első néhány nap képei, mindenféle megjegyzés nélkül, főleg, hogy semmi közös nincs bennük, azon kívül, hogy az új kamerával készültek.

az első képek az új kamerával

Közben azért rájöttem, hogy némileg (jó, nagyon) bepaliztak a széleslátoszögű lencsével, de hát a tanulópénzt meg kell fizetni. Az vigasztal csak, hogy még mindig olcsóbb, mintha otthon vettem volna meg. Alig várom a 200%-os vámot a finn repülőtéren. Állítólag ennyi, hogyha eltitkolja az ember, hogy van valamije és rajtakapják.

Na megyek és leiszom magam 100%-os frissen facsart gyümölcslével.

Lassan lesznek képek

Tényleg elnézés mindenkitől, hogy nincsenek még új képek, de hát az első néhány napon nagyon kevés értékelhető kép készült. Igérem ma lesz néhány. A mai napon készítettem néhány egész ígéreteset a medencénél, de hát napsütés mellett nem nagy kunszt normális képet összehozni. A félhomályban készült képek még mindig csapnivalóak, de legalább már 50%-ra kicsinyítve nézhető. Csak 100%-on van elmosódva.

Na mindegy.

Túl sok minden nem történik velem manapság. Most kezdet el villogni egy led a laptopon, hogy mindjárt teljesen lemerül. Késöbb még írok, és (remélem) jön néhány kép is.

Megvan az új kamera

Tegnap egy nagy lépést tettem a totálisan kompakt és néha használhatatlan kamerák világából a picit jobb kamerák felé, ugyanis megvettem egy PANASONIC FZ50 példányt fekete kivitelben. Hozzá hamar beszereztem egy széles látószögű konvertert és egy táskát. És persze egy UV szűrőt és lencsevédőt. Ez utóbbit lehet picit áron felül vettem meg, de hát elég nehéz itt tökéletes üzletet kötni. Az eladó finoman szólva rámenős volt, folyamatosan "special price"-okkal bombázott, alkudozás közben kétszer is a beszerzési ár alá mentünk... viszont erős voltam és nem tőle vettem meg a táskát, ami erősen ronda volt, igaz tökéletesen passzolt a kamerához. Lehet azert, mert hozzá való volt.
A tegnap készült első képek elég elkeserítőek voltak, lehet kicsit bonyolultabb képet készíteni vele, mint a régin megnyomni egy gombot. Sok itt a lehetőség, mindenféle ISO, shutter time, apperture és millió más beállítás. Viszont nagyon kellemes a beépített lencséje (Leica 35mm - 420), egész kellemesen lehet vele nagyítgatni és a manuális fókuszálási lehetőség se nagy hátrány.


Sikerült megint eljutni az IT Show kiállításra. Hihetetlen, hogy mennyi ember volt a környéken. Az a furcsa ebben a városban, hogy minden üzletben special price van, vagy special offer, álltalában csak nekem és csak most. Arról nem is beszélve, hogy mindig best price-on kínálnak mindent.

IT Showról nem nagyon érdemes többet szólni, annál inkább a következő állomásról: City Hall. Ez egy öt nagyon magas épületből álló épületegyüttes, képek majd jönnek remélem. Az egyikben betértünk egy Sakae Sushi japán étterembe. Itt az a lényeg, hogy futószallagon jönnek-mennek a különböző fajta élelmek és a legvégén az üres tányérok alapján kell fizetni. Nem túl olcsó mulatság, de egyszer megéri kipróbalni. Áltabában minden tányéron van egy kis rizs és arra kerülnek rá a különböző dolgok: kaviár, garnélarák, hal, valami édes sajt, estébé. Néha a tányérok között fel-fel bukkan egy üveg, benne valami zöld kenőcs, aminek milyen más íze lenne, mint torma. Az is az erősebb fajtából.


A kurzusra velünk jár egy benszülött is, akit Xin Long-nak hívnak és ez csak a keresztneve. Jó gyerek, kár, hogy minden második szava örök rejtély a számunka, nagyon erős helyi akkcentusa van. Azon ritka emberek közé tartozik, akiknek különböző nemzetiségűek a szüleik (nemzetiség itt kicsit erősebb, mint otthon, itt vele jár a kultúra, vallás és bőrszín). Az apja kínai, az anyja pedig maláj, de az is lehet, hogy fordítva. Mindenesetre, biztos ami biztos, tagja a karizmatikus mozgalomnak. Ez egy neoprotestáns vallás, köze van a pünkösdista mozgalomhoz. Csak hogy érthetőbb legyek: a magyarországi Hit Gyülekezetének is köze van a
pünkösdista mozgalomhoz. A gyerek valószínüleg nem akar minket beszervezni, de hívott, hogy menjünk el a templomába. Szombaton sajnos én kihagytam, viszont egy páran elmentek. Saját bevallásuk szerint ők még ilyet élőben nem láttak. Olyasmi lehet, mint a Vidám vasárnap. Egyszer azért el fogok jutni oda, kiváncsi vagyok.

IT Show

Tegnap voltam az IT Show-n, egy rohadt nagy elektronikai kiallitas, ahova 4 nap alatt néhany százezer embert várnak a szervezők. Három emeleten volt az esemény, az elsőn a Microsoft es a Sony hirdette az igét, jó hangosan persze, a másodikon az összes maradék világcég, legfelül pedig az itteni szemmel nézve garázscégek és ennél kisebbek arulták a csodálatos MP5 lejátszóikat (képek majd jönnek, de nem az enyémek).

Tisztelettel jelentem, hogy várhatóan felgyorsulnak az események kameravásárlási ügyben, mivel a régi kamerám tegnapelőtt csütörtököt mondott és bedobta a törölközőt. Mindenesetre nem örülök neki.

A tegnapi nap zárásaként elfogyasztottam egy adag békacombot. Meg kell mondjam, hogy nagyon finom volt, kicsit csirkés beütésű, kár, hogy valami rizsfőzelékkel együtt tálalták. Érdemes kipróbálni.

Na rohanok, lehet lesz ma új kamera. Lehet nem.

Digitális forradalom

És mi a véleményetek a Panasonic FZ50-ről? Egy fokkal alacsonyabb kategória, mint a Canon 400D, de ócsóbb is, és lehet következő lépésnek ez elég nekem. Lehet elárasztani a jobbnál jobb ötletekkel és tanácsokkal.

Break news: az egyik finn kollega most tért vissza a ma megnyílt óriási IT Show elektronikai kiállítás- és várárról és vett 100 euróért egy fülre illesztehtó fejhallgatószerüséget, ami a környezet zajár szűri... hmm... Mindenesetre el fogok nézni én is a vásárra... :)

Cím pótló

Egyre unalmasabb az egyetem, tegnap arról beszélt egy tag, hogy mikor mennyit és milyen anyagot kell felvinni az ostyára, aztán mikor melyiket lemarni és aztán visszatenni. Ez érdekes lenne, de nem 7 órán keresztul. Ma már a tokozásról beszélt egy másik ember, annak minden vonzatával, buktatóival és szépségével. Még jó, hogy nállam van a hordozható számítógépem és el tudom foglalni magam.

Esténkét úszással töltöm az időt, elhatározás van, hogy legalább kétnaponta, de lehetőség szerint naponta megmártóztatom törékeny kis testemet a kristálytiszta vízben. Tegnap 250 m sikerült úszni, ma már 500 m-nél tartok. Jó lenne elérni az 1000-1500-at, amit még Finnország előtt sikerült. Meglássuk mi lesz belőle. Meg jó lenne rohanni is naponta egy keveset, de hát aki sokat markol, az keveset fog.

Semmi

Elnézést, de nem történik semmi.

Clean room

Sajnos nem jut eszembe magyarul a címben szereplő létesítmény neve, minden esetre hetfőn volt az első igazi kurzus az egyetemen. Egesz héten arról fognak beszélni, hogy hogyan lehet mikro- és nanochipet gyártani a homoktól kezdődően, és a végén talan mi is fogunk csinálni. Az karnak van egy ilyen übertiszta szobája, ahova hosszas előkészületekkel lehet csak bejutni. Élmlnynek mindenesetre élmény volt. Arról nem is beszélve, hogy a tanár hobbibűvész, -mágus és -varázsló, minden 10. percben mutatott egy trükköt. Picit élvezhetőbbé tette így az előadást, ami egyébként nem volt túl rossz.

Itt lehet nézni képeket, közben pedig megjegyzem, hogy földrengés volt ma Szumátrai epicentrummal. Állítólag itt is érezhető volt, és nem tudtam róla, amig nem mondták. A tanárunk taxisofőrje állítolag láttott egy jó magas épületet eldőlni kicsit, aztán vissza, mindenféle rezgés nélkül. Érdekes mindenesetre és szörnyű is.

Néhány videó

Néhány rövid és gyenge minőségű videó a hétvégi kiruccanásról, a minőségért ismételten elnézést kérek, de hát egy harmat Nikon fényképezőgéppel készültek.

Előszőr néhány kocka a maláj TV egyes csatornáján futó méltán híres helyi szituációs komédiából:




Másnap hajnalban utazás Mersingből Tiomanra speedboat-tal. Nem túl sok minden látszik a tájból, de a hajó vagy inkább nagyobb motorcsónak rombolt rendesen:




Az utolsó méterek a Johan's Resortba való érkezésünk előtt. A helyet úgy kell elképzelni, mint egy családot, akiknek van néhány faházuk, konyhájuk, ajándékboltjuk és kis üzletük. Az egész nagyon kicsi, de barátságos. És mellesleg nagyon kedvesek, mint mindenki a szigeten. Úgy tűnik ezen részén a világnak megértették, hogy mit jelent a turizmus. Mivel az egyetlen negatív tapasztalatom a szigeten az volt, hogy leégtem, esélyes, hogy még visszatérek... ha nem mostanában, akkor majd évek múlva.




Visszaindulás előtt egy körkép a környékről. A videó a mólóról lett készítve, de ez nem túl érdekes információ:




A víz eszméletlenül tiszta és kék és zöld és én fürödtem benne:




A mólón a benszülöttek horgásztak és etették a halakat. Íme az eredmény:



Vége az órának, elmentem, csáó.

FISSÍTÉS: tegnapi postázást átolvastam és hamar átjavítottam, mert elég érdekesre sikeredett egy-két mondat éjjel 1-kot. újra lehet élvezettel olvasni a jóízű beszámolót.

Malajzia - Tioman

Lett egy kis szabadidőm, úgyhogy röviden néhány szó a hétvégéről.

Már a hét közepén elhatároztuk, hogy itt lenne az ideje kiruccani Malajziába, úgyis annyit hallottunk róla, hogy milyen olcsó és hogy milyen eccerűen naccerű. Szingapúrt, ami ugyebár egy sziget, a kontinenssel egy szép hosszú híd köti össze, egyik oldalon Szingapúr, a másik oldalon pedig Johor Bahru. Az átkelés nem volt túl macerás, ki kellett tölteni az (úgy látszik Ázsiában szokásos) belépési kártyát. Az út kb. 2 S$-ba került (1 eur), pofátlanul kevés. Visszafele ugyanez 1,4 Ringgitbe, ami nagyjából 30 eurócent. És mindez kb. 30 perces útért és határátlépésért.

Johor Bahru állítólag shopping city, bár én nem sok érdekes dolgot láttam ott kb. 5-10 éve kiment modeleken kívül. Ezek ára üzletben / plázában kb. 2-3 euró. Egykét dolog azért van ott, láttam egy nagyon klassz szmokingot, kicsit bársonyos és lila. Néhány óra bolyongás után turista központba tévedtünk. A központ eszméletlen, nagyon kedvesek, mondták mennyi a taxi, és mennyi az az összeg, ami fölött már át akarnak verni minket. Rövid tanakodás után eldöntöttük: irány Tioman. Az út első fele kb. 200 km út busszal Mersingig (10 ringgit). Leszálláskor egy nagyon kedves nő behívott az "irodájába", ahol potom pénzért szereztünk egy ötágyas szobát másnapra (10 ringgit\személy), hajót, ami elvisz a szigetre (ja igen, Tioman egy trópusi paradicsom és sziget) és adott tippet estére hol húzhatjuk meg magunkat. Végül egy erősen lepukkant szállodában kötöttünk ki, 95 ringgit/2 szoba volt az ára, amit végül lealkudtunk 75-re, nagyon nehezen, mert a portás vagy tulaj egy nagyot halló, vaksi, öreg kínai volt, aki alig beszélt angolul. A lyányok kicsit stresszelték magukat a szobában tanyázó gyíkok miatt, de végül győzött a fáradtság. Az első nap képei:

a első nap

Másnap mi másra keltem volna, mint egy müezzin imájára a közeli mecsetben. Fél 7-kor mindez kicsit érdekes érzés. Kirohantunk a kikötőbe, ahonnan 2 óra az út gyorshajóval Tiomanig. Zárójelben, mikor azt mondom kikötő, vagy város, vagy utazási iroda, akkor nem a szokásos dolgokra kell gondolni, hanem a szokásos dolgoknál 5x kisebb dolgokra. A szigetre egyszerűen nem találok szavakat, remélem a képek magukért beszélnek. Ha valaki malájföldön jár mindenképp jöjjön menjen el ide, olcsóság és "azannyaúristenit"-érzés van. Még ezen a napon történt (címszavakban):
- becsekkolás Johan-nék Resort-jába
- szoba megcsodálás, mérges sárkánygyík-kiebrudalás
- finom koktél fogyasztás pálmafa alatt
- dzsungelben mászkálás
- majom észlelés
- Majom-öbölbe érkezés, búvárkodás, elképedés és csúnyán leégés
- finom vacsora (eddigi legjobb ázsiai élelem) elfogyasztás
- jóízűen alvás

Búvárkodáshoz még annyit, hogy én még ilyet életemben nem láttam, megannyi színes hal, korall, tüske, csiga és vizigyík alig 10 méterre a parttól. Épp, mint a tévében. Gondolkodom, hogy érdemes-e befektetni egy vízikamerába, de nem vagyok egészen biztos benne.
A második nap képeit itt lehet megnézni, megcsodálni és adathordozóra letölteni:

az második nap

Utolsó nap egész röviden: kezelgettem a hátam a leégés miatt, becsomagolás, reggelizés, sűrű könnyek között szigetelhagyás, Mersing-ben az utazási iroda vezetőjével beszélgetés (következő alkalommal kijön elénk éjjel 1-kor is, ha lekéssük a korábbi buszokat), ezeréves busszal utazás egy furcsanevű városba, ott átszállás egy másikra Johor Bahru-ig, innen Szingapúr (a határon millió ember, szokásos beutazási papír kitöltés). És most jöjjenek a harmadik nap képei a teljesség igénye nélkül:

az harmadik nap

megj: ha valaki Tioman-ba akar menni, az szóljon és megadom a túrizmusnéni elérhetőségét, elsőosztályú kiszolgálás, minden eddigi országban, ahol eddig jártam vagy éltem tanulhatnának belőle.

pusszantés mindenkinek, ha lesz időm holnap a mai nap eseményei jönnek: látogatás egy laborban, ahol mikrochipeket állítanak elő.

Visszatértem

Na megvolt az első Malajziai kiruccanás. Ma már este van és álmos vagyok, holnap, ha nem köpnek a levesembe, jön az egész egy kicsit bővebben + illusztráció. Addig is összefoglalva, hogy miről is volt szó:

Malajzia

Néhány napig nem volt netem, nem írtam sokat. Most viszont megyek Malajziába, úgyhogy megint nem írok. Majd jövök...