2008. március 31., hétfő

Lemaradás #2: Azok a csodálatos anyajegyek

Előzmények:

  • hátamon volt néhány anyajegy, ráadásul a három dimenziós fajtából;
  • vettem egy masszás bérletet gáláns cégünk jóvoltából;
  • napozni, bár nem különösebben szeretek, kell, mert hasznos;

Úgy döntöttem, hogy eljött az idő és teszek valamit magamért. Megtudakoltam, hogy hova kéne menjek, kihez és főleg mikor. Fontos dolgok ezek, mert lényeges, hogy az a hova az legyen nyitva, a kihez meg legyen ott. Szóval kaptam egy időpontot a körzeti orvosomhoz egy verőfényes márciusi napra. 5 egész percet kellett rá várjak, de megérta: követtem őt az épület egy másik szárnyába, ahol kiderült, hogy már két másik ember is ott volt és ránk vártak. Ráfektettek ugyan arra az asztalra, ahol múlt héten még, mint marha a vágóhíd bejáratánál, figyeltem, hogy az orvos néni mit csinál a gyomromban. Szóval picit meglepett ez az operatív munkavégzés és szervezés, semmi felesleges adminisztráció, adott időre mindenki egy helyen volt (én is!) és kezdődhetett a beavatkozás.

Először is össze-vissza szurkáltak egy érzéstelenítőt tartalmaző injekcióval. Nem tudom mi volt benne, de az biztos, hogy masszív anyag: onnantól kezdve akár egy Mikszáth-összest is tetoválhattak volna a hátamba, én nem éreztem semmit sem. Az úriember egyszer megkérdezte, hogy érzek-e valamit? Nemleges válasz után közölte, hogy jó, mert épp kihasított egy darabot a hátamból, úgyhogy csak maradjak nyugton és figyeljem az EKG gépet, hátha elromlik. Hamar összevart, elkötötte a szálakat, majd egy "OK" felkiáltással elviharzott és kettesben hagyott egy nővérkével. Ő volt olyan szíves és valami ragtapasszal utilapút kötött a hátamra, felhívva a figyelmemet, hogy aznap azért még ne zuhanyoljak.

Dublin után egy egész nappal ismét hivatalos voltam ugyanabba az intézménybe, eljött az idő, hogy testemből kicibálják a funkciójukat vesztett madzagokat. A műveletet percre pontosan hajtották végre, ezúttal nem az előre kiszemelt áplolónő, hanem egy tanonc, aki épp akkor és épp ott gyakorlatozott. Túlzottan nem volt fájdalmas, bár gondolom az egészről valamit elárul az a tényt, hogy itt legalább éreztem, hogy foglalkozik velem valaki, nem úgy, mint beszedált állapotban az asztalon feküdve.

És hogy ne legyen még vége: jövő hétre kaptam egy időpontot, amikor is a körzeti doktorom telefonon fel fog hívni és közli az eredményét az anyajegyek jol megvizsgálásának. Ő fog felhívni engem és nem én őt, kéretik erre fektetni a hangsúlyt. Mindenesetre már nagyon várom.

Összegzés: saját háziorvosom (vagy mi) végezte el rajtam az életet nem mentő beavatkozást, ami operatív, gyors és fájdalommentes volt. Ez az, ami Lehelnek kell... meg a jelzésértékű 11 eurós orvos-beteg talalkozó számla, amit azóta voltam szíves befizetni. Ja, és néhány napig abban a hitben voltam, hogy 4 anyajegyet szedett le a doktot úr, de Dublinban (hol máshol) kiderült, hogy ötöt. Pedig jó voltam matekból annak idején...

2008. március 30., vasárnap

Lemaradás #1: Gasztroendoszkópia

Nem tudom mikor jutok a mondandóm végére, de kezdjük az elején: Dublint megelőző két héten generálozáson vettem részt: gasztroendszkóp, anyajegyleszedetés, lázcsillapítás, fogyókúra.

Gasztroendoszkópot nem tudom, hogy be kell-e mutassam valakinek, az a lényeg, hogy ellenségeimnek is csak fentartások mellet kívánnám. Magyarul gyomortükrözésről beszélünk, a lényeg, hogy egy nem elhanyagolható méretű csövet ledugnak az ember arcán egész a gyomráig. Alapesetben itt körülnéznek és megállapítják, hogy mi a nagy helyzet. Egyébb lehetőség, hogy diszkrét mintavételezéssel fűszerezik meg az amúgy is roppant kellemetlen műveletet. Nekem sikerült egy ilyenbe belefutni és nem akarok hazudni, de nem volt jó: amikor már várja az ember, hogy most a doktornéni fogja és lekapcsolja a gyomromat a gépről, bejelenti, hogy most egy másik csövet belevezet a csőbe és mintát vesz. Saját tapasztalatom szerint a mintavételezés nem sokkal rosszab, mint ha nem csinálnának ott semmit, de hallottam már különböző véleményt is ("lehánytam a doktornőt"). Mindenesetre az első mintavétel után nem értek véget a megpróbáltatások, ugyanis kiderült, hogy négy különböző helyen szándékszik a mélyen tisztelt doktornő belemarni a húsomba. Na mindegy, túléltem szerencsére, de felejthetetlen 7 percet okozott számomra a néni, az biztos.

Folytatás következik, az biztos!

2008. március 27., csütörtök

Ismét itt

Bár csak egy rövid bejegyzés erejéig. Dolgozom egy (vagy több) hosszún is, elég sok minden történt azóta, hogy sehol semmi, de mindennek van oka.

Addig is, az unalmat maximálisan elkerülve, fogyasszátok jókedvvel (a köszönet pedig Pavol kollegát illeti). Először mindenképpen az elsőt kell megnézni:



2008. március 9., vasárnap

Hát ez is megvolt... Bowling*omO

Nem tudom mit is gondoljak a tegnapi napról. Rövidre fogom inkább: sikerült a cégünk összes jelenlevő tagját (harmincegy személy) megelőzve elhódítani egy egész évre e Bowling*omO vándorkupát a szokásos évi bowling versenyen. Ahoz képest, hogy ez már az ötödik alkalmam volt, egész jó eredmény. Én mindenesetre roppant büszke vagyok magamra. Ráadásnak a csapat kategóriában is győzedelmeskedtünk és csapaton belül is sikerült mindenkit lenyomni összpontszámot tekintve, igaz, a második helyezettem 1 ponttal, ami 537-536-os eredménynél nem túl nagy. A köreredményeim: 99, 138, 158. Ez utóbbival sikerült a bravúr.


ez mind az enyém egy egész évig



oda meg majd jön az én nevem is, kiegészítve a 2007-es győztessel,
aki nem más, mint a 2006-os

2008. március 7., péntek

Ezthallgasdmeg: KALI

Ezúttal egy kevésbé ismert dob's'basszus lemezlovászra hívnám fel a figyelmet. A hölgy, aki civilben dizájner, kellemesen hallgatható, talán még liquid funknál is lazább muzsikával lepett meg engem, olyannyira, hogy azóta kiíródott audiócédére és a sárkánygyík is folyamatosan ezt bömböli (na jó, néha egy kis Belgával készülök fel a hangulatra, néha viszont nem). Ezt kéretik összeadni.

Tracklista hijján tájékozottabb olvasóm segítségét kérném: milyen zene van 10:20-tól, 31:14-től, illetve 37:26-tól. A szerencsés beküldők között egyéves blogelőfizetést, ingyenes vizisílehetőséget Jyvaskyla-ben és lejárt szemcseppet sorsolok ki. Az ajándék személyesen átvehető. Komolyan!

Adblock


(sajonos a teljes szäm meghallgatásához regisztrálni kell itt (www.imeem.com), illetve belépni, cserébe sokféle muzsikát lehet egész jó minőségben meghallgatni... ha minden igaz)

2008. március 2., vasárnap

Dublin bébi!

Kínomban nem tudtam ennél eredetibb címet kitalálni a legújjabb bejegyzésnek. Röviden és tömören: körvonalazódik egy újabb kiruccanás, ezúttal Dublinba (és vidéke) (besz!rás, hogy ez a link csak eszperantó nyelven érhető el!), kettecskén Agnieszkával. A "körvonalazódik" nem elég erős szó, mivel repülőjegy már van, de most egy nagyságrenddel nagyobb összeget jelképező bitosozat hagyta el bankszámlámat a virtuális téren keresztül. De talán egy odavissza út 140 EUR-ért még mindig igencsak jutányosnak tekinthető.

A terv: 21-én, Nagypénteken elhagyom Finnországot Tampere légikikötőjén keresztül, egy-két nap Dublinban való csavargás után a híres Moher-sziklák megtekintése lennének a soron, majd végül néhány nap Belfast. A főnök ezúttal is késöbb tudja meg a tutit, remélem ezúttal se köp bele a levesbe.

Hogy kis izgalom is legyen az úton: úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk igénybe venni a hospitality club szolgáltatásait. Aki nem tudná, miről van szó, röviden: jófej emberek jelentkeznek, hogy ők szívesen fogadnának hasonló cipőben lévő embereket egy-két éjszakára, teljesen ingyen. A poén, hogy szállást sem muszáj felajánlani, ha nem akar az ember, de ha megteheti, miért ne? Akkora forgalom úgysem várható, sőt igazából egy kis szín keveredne szürkeségében neha igencsak rémisztő hétköznapjaimba. Akit érdekeli, hogy miről is van szó, az olvassa el a főoldalon található bevezetőt, illetve ezt.

2008. március 1., szombat

Géza, a láma

A nagy, nemzetközi visszhangot is kiváltó siker miatt én is örökbefogadtam egy jószágot, aki immár a blog hivatalos lámája. Íme:







Lehet simogatni is meg ráklikkelni is...