Utolsó nap

Ma késő délután indulás van. Nem mondom, hogy nagyon várom, de kezd elegem lenni picit ebből az egészből. Persze elképesztő volt ez a szűk két hónap, de hát hogy ne lenne az Szingapúrban? Indulás előtt még egy zenegépet kéne vegyek, mert az jó, ha van.
Harmatnyival jobban vagyok, mint az elmúlt napokban, ma már bátran lekvárt is ettem. De valahogy még nem az igazi.
Na nem tudom jelentkezem-e még Szingapúrból, ha nem, akkor jó utat nekem.

Ismét

Talán ez volt eddig a leghoszabb időszak, hogy írás nélkül hagytam a nyájas olvasókat. Túl hosszúra most sem engedem... Az a helyzet, hogy nagyon a finisbe értünk, már csak két nap és rombolás van haza. Nem mindenki megy még, csak a finnek és én. A többiek más városba repülnek, de csak öt napra rá.

Az elmúlt két nap nem éreztem túl jól magam, lehet ettem valami mérgezett gyíkhúst, előtte meg jártam a várost. A malájoktól való megérkezés másnapján hamar vettem négy lábbelit pofátlanul olcsón, egy 120 Gb-os külső mobil merevlemezt, azóta pedig ülök a babérjaimon itthon és szenvedek. Talán a rengeteg gyilkos fűszer készítette ki a gyomromat, vagy valami másamat, de az egész nem jó. Tegnap reggel óta, biztos ami biztos, csak banánt, vizet és kekszet eszem.

Közben felkerült néhány tiomani kép az albumba, itt lehet megcsodálni.

Buvarkodas

Jo napot mindenkinek!

Most, hogy befejezodott, elmondom, hogy mit csinaltam elsosorban az elmult 4 napban: buvarkodtam! Befizettunk egy nyilt vizi buvarkodas tanfolyamra (PADI Open Water) es mostmar papirunk is van rola, hogy kepzett buvarok vagyunk. 18 meterig merulhetek mostmar barmikor, ha akarok es talalok megfelelo vizet. Nagyon profi volt az oktato, semmit sem bizott a veletlenre es a vegen mar en is ugy erzem, hogy ragadt ram valami. Ennek az egesznek viszont megvolt az ara, es most nem csak az anyagi oldalarol beszelek, hanem hogy harom esten keresztul csak olvastuk a tankonyvet, hogy az elmeleti vizsgan is sikeresen atmenjunk.
Nem tudom mit is mondhatnek amugy az egeszrol, nagyszeru elmeny, hihetetlenul jo a sulytalansag allapotaban lebegni, mikorben mindenfele tengeri teremtmenyek uszkalnak az ember korul. Lattam peldaul minimum felmeteres teknosbekakat uszkalni egy-ket meterre tolem, meteres halakat, voltak persze kisebbek is. Ezen kivul korallok, csigak, tengeri uborkak es burgonyak (nem vicc), rakok, sot felismerni veltem Dr. Zoidberg kitalalojanak fo ihletoforrasat is (kepek rovidesen).

Furcsa volt, hogy az oktato hazaspar Angliabol es Irorszagbol jott ide. Persze ezen a szigeten az elet vegtelenul nyugalmas es olcso, meg Szingapurhoz kepest is.

Sajnos a viz alatt nem tudtam fenykepezni, mondta az oktato, hogy jonehany merulesig nem ajanlja, nem mintha nagyon veszelyes lenne, csak feleslegesen elkomplikalja az ottletet. Kell tobb tapasztalat... na majd szerzek valahol. Nem tudom meg, hogy hol, mert peldanak okaert ez az oktatas Europaban majdnem 1000 euroba kerul, gondolom mondanom se kell, hogy itt lenyegesen olcsobb volt. Az utolso napon ket nyilt vizi merules volt egy hajorol, ahova velunk jott ot masik buvar is, akik merultek a sajat fejuk utan. Mindez nekem plussz a felszereles berlese, ha nem az oktatas kereten belul jottem volna, 130 Ringgitbe kerult volna (~30 EUR). Angliaban mindez kb 100 font...

Na ennyi mara, mert nagyon porog az ido.

Sziget

Kellemes Husvetot mindenkinek!

Sajnos ekezetek nincsenek, ezert ez most elmarad. Mindenesetre mar az is nagy szo, hogy van internet es lehet emailt kuldeni. Az igaz, hogy rohadt lassu, de legalabb draga. Mindegy, nem panaszkodok, elvegre megiscsak egy tropusi paradicsomban toltom a Husvetot es a kovetkezo nehany napot. Eredetileg Redangra keszultunk, de mivel az osszes busz- es vonatjegyet eladtak ket napra elore, ezert inkabb hamar tervet valtoztattunk. Igy kerultunk ismet Tiomanra. Az ido nagyszeru, csak gyorsan telik, viszont nagyon erdekes dolgot muvelek. De errol majd kesobb. Annyit viszont megjegyezni: tenyleg erdekes dolgot csinalok itt!!

Lassan mar csak egy het van hatra es indulas haza. Nem tudom hogy baj-e vagy sem, de egyelore meg nem hianyzik annyira Europa, foleg nem Finnorszag. Nagyon nem...

Vakáció

Elmentem Malajziába vakációzni. Kb. 5 nap múlva jövök, addig is mindenkinek a legjobbakat.

Új fényképek

A szemfüles és hűséges olvasók már bizonyára észrevették, hogy ma reggel felkerült két új fényképalbum a szingapúri képekhez. Igen, az egyikben a Jurong madárparkban készült lenyűgöző photók vannak, a másikban pedig az ugyan aznap meglátogatott kínai kertben készült képek.

A madárpark maga csodálatos, nagyjából másfél Kossuth kert méretű, viszont közlekedik benne egy egysínű csodavasút (gy.k. monorail). Madár annyi van, amennyi nem szégyel, ami azért nem rosszm ha már madárparkról van szó. Persze mindenféle teremtmény megtalálható itt, kistestű-nagyfejű, nagyfejű-kistestű, csendes, halk, rikácsoló, és ezek kombinációi. Sajnos nem különösen értek a madarakhoz, így sok hasznos dolgot nem tudok leírni. A képeket viszont itt lehet megtekinteni.

Hazafele menet beugrottunk a kínai kertbe. Nagyszerű park, renben van tartva és éjszaka is biztonségos, bár ez inkább Szingapúr érdeme. Az itt található tavakban annyi és akkora hal van, hogy éjszaka is láthatóak. Illegális horgászparadicsom. Itt található néhány éjszakai, állványos kép.

Holnap megyek ismét Malajziába, ezúttal, ha minden a terveknek megfelelően halad, egyenesen Redang szigetére. Ha nem írnék addig, akkor kellemes hétvégét mindenkinek.

Ja, és a gépsas megy holnap szervízbe talán, mert néha ráz...Ez ilyen.

Élménybeszámolás

Jónapot kedves barátaim. Az imént találtam egy naccerű oldalt délkelet ázsiáról, egy házaspár meséli el élményeit egy éves ittartózkodásukról. A blog picit részletesebb és olvasmányosabb leírást ad a különböző helyekről, mint mondjuk ez a blog. Viszont fele annyira sem nyújt kéjes örömöket az olvasása. Na jó, ez nem igaz. Akit érdekel, az itt nézheti meg, de ki fog kerülni a kapocs valamilyen könnyebben elérhető helyre is.

Sentosa

Na ha már annyira belejöttem a írásba, hamar még egy rövid beszámoló Sentosáról, a szingapúri paradicsomról, a világ egyik legtökéletesebb pénzelköltési helyéről. Ennek tudatában mi elszántan érkeztünk a szigetre, ahol végül is csak egy kisebb mennyiségű készpénzt hagytunk. A szigetet kábelen közelítettük meg, ez egészen kellemes élmény. off: mivel a batteri rövidesen lemerül, igyekszem rövidre fogni /off Megérkezés után hamar a tengerpartra romboltunk. Persze hol máshol, mint itt kapott el minket egy kis trópusi vihar, de hát annyira ki van épülve ez a sziget, hogy fél percnél nem volt meszebb a menedék, ahol bevártuk a vihar végét.

Miután elégségesen kifárasztottuk magunkat, megtekintettük a vízalatti világ fantázianevű produkciót. Sokat nem szaporítom a szót, nagy és kellemes élmény az egész, fotókat meg lehet nézni. Egy említésre méltó dolog: volt egy néhányszáz méteres út, ahol is konkrétan a víz alatt járhattunk egy üvegbúra alatt. Hihetetlen jószágok úszkáltak mindenfelé, nem tudom mi minden érezhető majd a képeken, amiket egyébként itt lehet megtekinteni.

Most rohanás van, night safari következik, Szingapúr egyik kötelező látnivalója.

Kínai negyed

Március harmincadikát írunk. Úgy döntöttem, hogy el kéne már menni a helyi kínai negyedbe. Történetét elég viccesnek találom, mivel állítólag az itt élő kínaiak miatt lett építve. Ez önmagában rendben is volna, csakhogy Szingapúr népességének túlnyomó többsége már önmagában is kínai és nem tűnt ugy, mintha ebben a nem túl nagy negyedben különlegesen felül lettek volna reprezentálva. Szerintem egyszeűen a túristák miatt hozták létre.

A MRT aluljáróból való megérkezés után egyből a negyed kellős közepére csöppen az jóember, máris eladók tucatjai próbálnak az emberre sózni valamit. Amiben különbözik a várostól, hogy itt egészen mások az épületek és az utcák fel vannak díszitve a jellegzetes kínai lámpákkal.

teljesen egészen más épületek

jellegzetes kínai lámpák

Utóbbi kép egyike az első, fotóállvánnyal készített képeknek.

A negyedben különben található egy kínai templom, egy hindu templom és egy iszlám mecset is, szigorúan a békében-egymás-mellett-élés és harmonikus-társadalom-építés jegyében. Sajnos a mecsetet és kínai templomot nem sikerült megtalálni, a hindu templomot is csak kívülről csodáltuk meg. Mert nem mentünk be. Álljon hát itt egy kép a hindu templomról. Tessék:

táncoló fél- vagy egészistenek

A negyed keletkezéséről bennem élő fantasmagóriát erősíti a képen látható pagoda is

a képen látható egy pagoda

Mindez azért, mert bár ez kínai negyed, mégis ez az egyetlen pagoda a környéken, arról nem is beszélve, hogy csak májusban fogják átadni, tehát még épül. Viszont mostmár nyugodt szívvel kipipálhatom a pagodát a képzeletbeli 'eztmuszájmegnézzed' útikönyvben. A pagoda amúgy csodálatos és ráadásul még nagy is. Kár, hogy nem mehettünk be.

Az egyik mellékutcában felfedeztem egy közvetlen bizonyítékot az Altfatter-család világméretű jelenlétére. Íme, álnéven itt is üzletelnek:

bökj rá a képre, mert nem látható kristálytisztán az egyértelmű bizonyíték

Este , mint már említettem, még vettem egy fényképezőgép állványt. Az elaső természetesen beszerzési áron adta el nekem, de hát ez a jó ebben az országban, hogy mindig mindent beszerzési áron lehet megvenni, van, hogy még az alá is lehet alkudni. Nem értenek ezek az üzlethez...

Még az albumhoz, amit egyébként itt lehet megtekinteni, tartozik néhány kép a kínai negyed előtti mozdulatlan emberről. Jól csinálta a gyerek, adtam is neki hamar egy egész dollárt.

Kínai negyed, Sentosa

Jóreggelt kedves barátaim. A hétvégén jártam a kínai negyedben (Chinatown) és Sentosa szigetén. Most pedig, szigorúan a politikamentesség és multikulti jegyében rohanok a kínai- és japán kertbe, majd a Jurong madárparkba.

Képeket igyekszem felrakni és többé-kevésbé kommentálni, de hát nincs idő, nincs idő...

Nagy nap

Szervusztok kedves barátaim. Nagy nap volt a tegnapi az életemben: beszereztem egy 4 GB-os SDHC memóriakártyát nemrossz áron (képet lásd lejjebb). És mintha mindez nem lenne elég, vettem egy állványt is a fényképezőgépezethez. Roppant kellemes látványt nyújt, használni is könnyű, mi kell még egy magamfajta egyszerű jóembernek. Jöjjön hát először egy kép az állványról:

igen, ez Nikon

Nem mintha valamit is számítana, de az állványt a méltán világhírű Nikon cég gyártotta. Vagy ha nem, akkor egy roppan jó minőségű jól sikerült utánérzés. Nem a legmagasabb példány, de nekem megérte a hordozhatóság oltárán áldozni. Arról már nem is beszélve, hogy sárga.

A memóriakártyám pedig íme tehát tessék:

a jéghegy csúcsa

Igen, ez egy Kingston márkájú dolog, SDHC típusú (csak hogy régebbi készülékek nehogy olvasni bírják), abból is a második osztályba tartozó. Ezt azt jelenti, hogy baromi lassú. Jó, annyira nem, hogy használhatatlan lenne, de az előbbi bejegyzésben megemlített kártyához fényévnyire van. Mindegy, mostmár lehet szabadon kattogtatni a gombot a masinán.

Esdé kártya

Vettem végre egy bazinagy bazigyors sd-kártyát bazisok pénzért, hát nem kiderül, hogy nem kompatibilis a fényképezőgépemmel? A PANASONIC alaphelyzetben három memóriagyártót támogat, persze működik mással is, kivéve ezzel. Nem teljesen értem a probléma okát, de végül is teljesen mindegy. Szerencsére talaltam klienst rá.

A jó hír, hogy vettem egy gumilabdát is 1 S$-ért, és teljesen jól működik, nem tapasztaltam kompatibilitási problémákat.

Catwalk

Tegnap volt egy egész éves évforduló a nénivel, úgyhogy elmentünk a városba mulatni. Végül a City Hall-ban kötöttünk ki. Egy kellemeset étkeztünk egy japán étteremben (kissebb mennyiségű készpénzt a helyszínen hagyva). Egy valamire rájöttem: valószínűleg nem fogom az összes pénzemet sake-ba ölni, mivel kitüntetetten bűnrossz. Persze egyszer az életben ki kellett próbálni.

Eztán körbenéztünk az épületben egy kicsit jobban. Mit ad Isten, belebotlottunk az egyik legnagyobb helyi attrakcióba, a rendes évi szingapúri divatfesztiválba. Azt hiszem nem tudtam a súlyán kezelni az eseményt (rohadt unalmas volt), a néhány csinos teremtményen kívül semmi érdekes nem volt itt. Azért sikerült néhány képet összekaparni. Felhívnám a nyájas olvasó figyelmét, hogy egy szinttel az esemény fölött álltunk, ezért a képek is - bármilyen meglepő is - ebből a szögből készültek. Itt lehet megtekinteni őket:

catwalk

A mai napra (is) be volt tervezve a naccerű Sentosa sziget megtekintése, de ilyenkor valahogy mindig szakad az eső. Sebaj, lehet megyek soppingolni.

Állatkerti beszámoló

Voltam állatkertben vasárnap. Képek itt:

singaporean zoo

JB

Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Johor Bahru-ba, képek itt. A pénteki Little Indiás albumra mutató link pedig a nagy sietségben lemaradt. A nagy ijedtségre való tekintettek következzen a link. Jöjjön tehát. Íme. LINK

Ha minden jól megy ma estére sikerül összehozni a vasárnapi állatkertes program beszámolóját is. Ha nem, hát nem. Most viszont rohanok a SimLim-be.

Éjszakai képek

Tegnap elfelejtettem, hogy felkerült néhány experimentális éjszakai kép. Itt lehet megnézni, különböző fókusztávolságok, exponálási idők, ISO beállítások... a lehetőségek végtelen tárháza nyílott meg előttem. Ezen az estén rájöttem, hogy nekem szükségem van egy tripodra. Sajnos nem tudom hogy mondják ennek, talán fényképezőállvány, talán nem. Aki tudja, az homályosítson már fel.

Áramkör tervezés

Ezen a héten az egyetemen áramkör tervezés és készítés van napirenden. Hétfőn megpróbálkoztunk az EAGLE nevű programmal, ami tulajdonképpen egy áramkör tervező program. Azt túlzás lenne mondani, hogy feltaláltatták velünk a spanyol viaszt, de elég jól sikerült lemásolni a tanár által készített sémát.

a naccerű logikai sémám

a naccerű fizikai sémám

a naccerű fizikai sémám bedrótozva

Másnap össze kellett heggeszteni (forrasztani) a lapkát a komponensekkel, ez volt eddig a legérdekesebb dolog, amit csináltám az itteni egyetemen.

Az összes képet az eseményről itt lehet megtekinteni.

A mai nap (jelenleg is) a VHDL szépségeibe próbálnak bevezetni minket. Nem mondom, érdekes, de nem hiszem, hogy ezt nekem találták ki.

No comment

Megérkeztek a képek!

Sikerült felpakolni a képeket a nemzetközi webre, úgyhogy a csodálatos világháló jótékony áldásait kihasználva mindenki megnézheti, hogy merre jártam és mit csináltam a hétvégén.

Néhány szó a legutolsó bejegyzés óta eltelt időről. Ugyebár ott hagytam abba, hogy mennem kellett, mert jött értünk egy ember egy autóval. Nagyon kedves volt, itt lehet megnézni, hogy kiről is van szó. A félreértések elkerülése végett a középen álló úriemberről van szó. Nem csak, hogy középen all, de még inge is van. Szóval körbevitt minket a városban. Előszőr a király rezidenciáját csodálhattuk meg kívülről. Érdekes, és valószínüleg egyedülálló, hogy itt a királyt 5 évre válasszák, és nem lehet ugyanaz az ember, csak esetleg 65 év múlva. Ez úgy jön ki, hogy az Malajzia 13 állam szövetségéből jött létre (régen része volt Szingapúr is), ebből 8 szultánság, a maradék 5 pedig nem az. Ezen államok fejei egymást közt döntik el 5 évente, hogy ki legyen a következő király. Roppant érdekes.

Eztán elmentünk az ország nemzeti múzeumába. Teljesen más, mint egy európai (magyar) múzeum, valószínüleg, mert nincs olyan "gazdag" történelme, mint egyik-másik büszke európai nemzetnek. Nagyon érdekes viszont a hagyományos népviseletük, nagyjából ez a trendi a világ másik felén. Tényleg jól néztek ki.

Következett egy gyors megállás a nemzeti mecsetnél, e miatt nem is mentünk be, csak másnap. Sok érdekes dolgot megtudtam az iszlámról, amit eddig még nem. Például, hogy szöletésekor minden csecsemő muszlim. Aki nem olvasta, az olvassa el az Allah Akbar! c. könyvet Germanus Gyulától, érdekes. És egy mecsetbe is menjetek el, roppant barátságos népség lakja, csak hát sajnos a hírekből és a filmekből nem ezek köszönnek vissza. Ezen a napon ez a kedves úriember nagyon körbe akart minket vezetni a mecsetben, mondta, hogy ez számára nagy megtiszteltetés lenne. Programunk kötött volt, ezért a meghívást csak másnap tudtuk elfogadni, ekkor viszont sajnos nem volt kísérő. A fő imaterembe nem mehettünk be, viszont a bejáratánál találtunk egy muzulmán önkéntes asszonyt, aki sok mindent mesélt. Például, hogy az iszlám megköveteli házasságkötéskor a nő és a férfi beleegyezését, csak sok helyen erősebbel a helyi hagyományok (pl. Szaúd Arábia). Az iszlám nem követeli meg a nőktől, hogy tetőtől talpig be legyenek fedve, ez csak egyik-másik túlbuzgó arab államban befett szokás (pl. Szaúd Arábia).
A napon még gyors kiruccanást tettünk egy bőrholmi gyárban, egy kézműves ruhagyárban és egy csokoládégyárban. Ezeket kifejezetten turisták résére tarthatják fenn, átlag maláj jóember nem valászínű, hogy meg tudja fizetni (mint ahogy mi se), határozottan soknak találtuk például a 30 eurós pénztárcát.

Este gyors, utolsó pillanat utáni ruccanás a Kuala Lumpur Menara-ba (Menara magyarul tornyot jelent, innen ered a magyar minaret szó is, ez az a hely, ahol a muszlim lelkipásztor ébreszti a jónépet). Kilátás pazar, de sajnos éjszaka volt, ezért annyira nem érződött a magasság, pedig én az nagyon szeretem.

Másnap nagy nehezen sikerült felkelni és összeszedni magunkat, egyetlen fontos program (a kínai negyed meglátogatása mellett) a mecset megtekintése volt. Buszjegyet (szerencsére) már reggel megvettünk. Közben még egy kis izgalom: a kínai negyed egyik kevésbé szerencsésen kiválasztott étkezőjében rajöttem, hogy hiányzik a fényképezőtáskám (fényképezőapparátus persze nem). Hát nem ott maradt a mecsetnél. Az iszlám néni, aki a bejáratnál állt, elég nehezen értette meg, hogy mit akarok, de végül igen és megkerült a táskám. A fényképeket sajnáltam volna a leginkabb, plussz a pótakkut és töltőt, amit jelen pillanatban sem találalok.

Délután kb. másfél órás késéssel indult a buszunk, ami megint marha kényelmes volt. Este megérkezés és jóízű alvás.

És vettem egy rövidújjút.

Kuala Lumpurban

Joreggelt vagy barmi mast!

Elnezest az ekezetek hianya miatt, de egy malaj turistakozpontban vagyok es nem, hogy magyar billentyuzet nincs, de kinai nyelv van. Nem tul olasz. Roviden eddig: tegnap delutan 5 korul Johor Bahru buszallomasra ertunk, ahol egybol letaroltak minket a busztarsasagok. Kicsit mas, mint otthon, rengeteg tarsasag van es tenyleg verre meno versenges. Egy alak vegig kovetett minket, amig donbtottunk, majd amikor egy masik tarsasagot valasztottunk, elszakadt a cerna es elcsattant nehany pofon. Kicsit megijedtunk, hogy uszott a penzunk (30 Ringgit), de vegul elinteztek egymast kozt es minket a buszhos kisertek. Eszmeletlen kenyelmes busz volt, egy sorban 1+2 szek, nem 2+2.Tobb hely volt a labnak is, le is lehetett ereszteni a hatat, olyan volt, mint egy jobb fotel. Ejjel 12 kornyeken megerkeztunk, szereztunk egy ocso hotelt (max 1 csillagos).

Ma reggel koran keltunk, hogy eljussunk a Petronas ikertoronyba. Ez a toronypar jelenleg a masodik legmagasabb epulet a vilagon (talan kommunikacios antennakat nem szamolva). Reggel oriasi sor, csak ingyen lehet bemenni es csak napi 1200. Megszereztuk a jegyet 12:30-ra. Rengeteg kep keszult, ahogy hazaerek, igyekszem kozkincse tenni.

Most sietes van, 8 perc mulva privat busszal varosnezo korutra megyunk... :) A legjobbakat mindenkinek