2007. október 28., vasárnap

7 days a week

Hát nem sok mindent írtam az elmúlt időben ide, ennek több oka is van. Elsősorban arra kéne fogjam, hogy írom a diplomamunkámat. Ez sajnos nem igaz, legalábis nem olyan mértékben, ahogy kéne. Másodsorban nagyon rákattantam az angol sorozatokra, de ezekről talán majd máskor. Végül, de nem utolsó sorban: éppen az utolsó napokat töltöm (ha minden igaz) rendes éves betegségemben.
Történt ugyanis, hogy már sorozatban ötödik évben ágynak esek az évnek többé-kevésbé hasonló időszakában. Az első néhány évben még volt mire fogni: először egy nagyszerű hetet töltöttem a Bódi tónál, majd hazaérve ugyanennyit, vagy ennél többet ágyban, mindenféle injekciókkal megfűszerezve (nem is beszélve a közelgő matekszigorlat reám vetülő sötét árnyékáról). Következő két évben Debrecenben kapott el a végzet, ekkor az injekciók helyébe az arcüregek szakszerű kezelése lépett: gyógyszeres vatta felhelyezése az orrba, majd percekig egy tekintélyes méretű infralámba előtt ülés. Második alkalomra kezdett összeállni a kép, hogy talán ekkora véletlen nem létezik, hogy mindig az év hasonló időszakában robbanok le, ezért végső elkeseredésemben elkezdtem allergiára gyanakodni. Bár átfogó vizsgálat azóta sem készült, a kipróbált négy fűfajtára teljes mértékben az allergia jegyeit mutattam. Természetesen a parlagfű az első helyen állt. Azt meg sem említem, hogy semmilyen ilyen jellegű problémám nem volt a debreceni székhelyáthelyezés előtt. Na mindegy, a lényeg, hogy ez a jószokás Finnországban sem marad el, már tavaly is sikerült jó egy hétre betegnek lenni. Lehet, hogy csak én próbálom belemagyarázni, de talán évről-évre picit r9videbb lefolyása lenne... hmm, nemtudom. Majd jövőre minden kiderül.

2007. október 23., kedd

2007. október 22., hétfő

Hogy mit csinálok mostanában?

Diplomamunkát írok. Sok sikert nekem!

2007. október 19., péntek

Dell Latitude rilódid!

Eddig nem írtam róla, mert egész egyszerűen nem akartam elhinni, de ma kiderült, hogy mégis igaz: kaptam egy teljesen új notebookot a DELL-től. Az egész úgy kezdődött, hogy bő fél évvel ezelőtt észrevettem, hogy a drágaságom ráz. Na nem erősen, csak amikor én vezetem az áramot és olyan részhez érek hozzá, ahonnan le van kopva a festék. Azért fontos részlet ez, mert a gép vasházzal rendelkezik és ezért probléma esetén vezeti az áramot. Szóval még Szingapúrban elhatároztam, hogy én ezt már csak megnézettetem valami szervízzel, és hála az elsőosztályú garanciámnak (és ez most nem vicc) ez mindenhol érvényes a világon. Valami miatt végül nem sikerült egy megfelelő időpontot egyeztetni, úgyhogy a szingapúri szervízmíting elmaradt. Ezután hónapokon keresztül, dacolva a reám leselkedő veszéllyel, használtam a masinát, persze néha megmegcsípett. Gyökeres változás akkor állt be, amikor elhatározódott véglegesen a koppenhágai kiruccanás. Nagy naívan arra tipppeltem, hogy mivel Pénteken és Hétfőn nem vagyok úgyse itt, ezért majd Csütörtökön szépen elszállítják Helsinkibe, ott atomjaira szedvén rájönnek a megoldás kulcsára, megjavítják és én majd Kedd-Szerda környékén visszakapom. Ezzel szember az úriember a vonal másik oldalán minden teketória nélkül felajánlott egy egy másik gépet ("it sounds like a serious problem"), megkérdezte, hogy ugyan nem baj-e, hogy csak egy generációval újabbat tudnak nekem adni. Na jó, legyen...
És ma megjött az új gép, új akkuval, 20%-al nagyobb vinyóval, és még sorolhatnám. Részletekbe nem mennék, de az biztos, hogy egyre kevésbé bánom a kisebb vagyon elköltését a jószágra...

2007. október 18., csütörtök

A zegészség

Azt hittem megszabadultam a makacs kórokozóktól, de talán mégsem. Kezdem úgy érezni magam, mint az orvoshoz való fordulás előtti időbel, azzal a kivétellel, hogy erősen csökkentett laktózmennyiséget viszek be az azt feldolgozni képtelen törékeny testembe. Reggel erős fáradtsággal kelek, olyan érzés, minta nem lenne elég oxigén a szobában. Néhányszor megfordult a fejemben: lehet, hogy tényleg nincs? Ma viszont, hála a lustaságomnak, hogy nem óhajtottam kimászni az ágyból lefekvés után, nyitott ablak mellett töltöttem az éjszakát. Az is probláma lehet mindenesetre, hogy alvás előtt megeszek azért néhány darab chipset, adva egy nagy pofont az egészséges életmódnak. Na majd kiderül, hogy mi lesz, főleg, mivel a napokban el kell menjek kontrolvizsgálatra: Megint bele kellesz fújjak egy nejlonzacskóba és várni néhány hétig.
Bízzunk együtt egy szép jövőben.

Álom

Végre álmodtam egy olyat, amire emlékeztem reggel és ráadásul érdemes is rá emlékezni. A történet egyszerű, Dennis Ritchie-vel (K&R) összefutottam egy konferencián, aki felajánlotta, hogy dolgozzak nála Jamaikán. Prosperáló karrierlehetőség. Az álom végén a lehetőséget elmondtam Zoltán kollegának is, aki csak annyit mondott: "Hú b..dmeg!". A további fejleményekről mindenesetre majd beszámolok.

2007. október 16., kedd

Felgyülemlett anyag

Az elmúlt napokban megérintette kis lelkem néhány videó, ezeket osztanám most meg, hátha van, aki még nem látta

#one: The Hamster Dance
állítólag régi, én ma láttam először:



#two: Star Wars Trumpet Stacy Hedger
néhány napja láttam, csak erős idegzetűeknek (nyugalom, senkinek sem esik bántódása, olyan jellegű videót nem sokat fogtok látni itt)



És végül, egyenesen a Subbáról

#three: A leges legjobb méreg
szabadúszó lukácslaci imitátor a közönséget hergeli

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie quatre // utolsó

Remélem a végére jutok már a dolgoknak.

Szóval ott maradtunk, hogy Szombat éjszaka jól bezabáltunk, majd hazamenve egy szövet békán röhögtünk mintegy másfél órát, valószínüleg nem a lakótársak legnagyobb megelégedésére.

Másnap sajnos korán fel kellett kelni, Agnieszka ugyanis reggel repült. A repülőtéren érzékeny búcsú után felszállt a LOT lengyel nemzeti légitársaság LO0464 számú járatára Varsó irányába, majd ott átszállt az előbb említett cég LO3887 számú járatára, ami Katowicébe ment. Mindenesetre nem volt egy kellemes érzés, nagyjából másfél éve vagyok vele, kicsit furcsa most, hogy elmegy Spanyolországba. Mindenesetre majd meglátjuk, nem akarom ezzel untanti a nyájas blogolvasókat.

Na a reptér után visszadzsezzelés Koppenhága központjába, majd hála a Vasárnapnak 11 óra 30 percig étlenül (és szomjanul) bolyongtunk. Ekkor egy mexikói étteremben hagytunk egy elhanyagolhatónak éppen nem nevezhető mennyiségű pénzt, cserébe egy elhanyagolható mennyiségű mexikói mittudoménmivel örvendeztettük meg magunkat és a mindenapok monotonitásában elgyötrődött törékeny szervezetünket. Ekkor már gyanús volt, hogy eztán más nem következhet, semmint hazarohanás és jól lefekvés. Így is lett, majdnem sikerült sokat aludni, de sajnos végül nem.

Délutánra már emlékeim szerint csak szieszta, összepakolás és köszönés maradt. Este átvágtattunk a híres, Koppenhágát Malmövel összekötő Oresund hidon rongyos harmincnégy euróért. A hídról annyit érdemes tudni, hogy a leghosszabb egész Európában, ebből sajnos semmit nem láttunk a sötét és a szemerkélő eső miatt. A híd azért elfogyott egy idő után, az eső sajnos nem, nem volt kellemes az első száz kilométer Helsingborg után. Aztán megnyugodtak a természet erői, Gábor testvér is vezetett néhány orát Stockholmba érkezés előtt. A kompra nem kellett, csak néhány órát várni, addig alvászat az autóban, a kompban is hasonlóan ütöttük el az első néhány órát. Furcsa volt, hogy mikor beszáltunk, a kabinunk még nem volt kész, perceket ácsorogtunk a folyosón, míg végre bemehettünk. Nem is lenne baj, ha nem egy órával érkezés előtt álltak volna neki kitakaritani utánunk.
Na mindegy, végül is sikeresen hazaértünk hajnali 1 órára. Másnap azért nem volt túl kellemes a gyárban...

2007. október 11., csütörtök

Napjaim

Hogy mivel is töltöm napjaimat? Elsősorban Sharepoint tréningre járok, szigorúan a gyár pénzén, azon kívül meg itt van Pavol is, aki régen is itt volt, de aztán elment és most pár napra visszajött. Bonyolult ez így. A lényeg, hogy sajnos még internet sincs a tréning közelében, úgyhogy itt most abba is hagyom. Az uccsó koppengágai rész meg majdnem klsz van már.

Csóközön

2007. október 8., hétfő

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie trois

Mindentovábbi teketória nélkül jöjjenek a képek:

Adblock



A képek teljen méretükben felejthetetlen élményt ugyan nem nyújtanak, de a részletek gazdagsága miatt kevésbé felejthető, mint a fenti szlájdsó. Hajrá emberek, kattintsunk bátran az beágyazott objektumra!

2007. október 5., péntek

Magyarázza meg nekem valaki

A mai nap a megfeszített munka jegyében telt a gyárban. Solymár fedőnevű kollega ezzel a két remekművel oldotta a feszültséget két igen rakoncátlan kivétel között:


Valószínüleg hdz kollegának is megtetszethettek a képek, mert a nap hátralevő részének nem elhanyagolható hányadát ilyen és ehez hasonló képek felkutatásával töltötte. Rebegjünk is neki egy köszönömöt a világ bármely szegletében is vagyunk.


Amúgy tisztában vagyok a képek tartalmával, csak azt mondja meg nekem valaki, hogy MIÉRT?!


Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie deux // de mostmár tényleg!!

Na szóval sikeresen átkeltünk valami jelentéktelen tengeren a HHFerries komptársaság hathatós segítségével, innen már csak percek (na jó, egy óra) kérdése volt a final destination. Ami mi más lehetett, mintsem a mélyentisztelt háziasszonyunk (w0w) Møntmestervej utcai bérleménye.

Hamar kipakoltunk, bezabáltunk finom paprikáscsirkét, majd gyalog elmentünk egy közeli, de annál füstösebb szórakóhelységbe. Tényleg közel volt, szerintem egy órát sem kellett gyalogolni. Sikerült a barátnénivel végig alázni a teljes magyar különítményt csocsóban. Hát így jártak.

Harmadik nap - Szombat
Rövid, de annál vellősebb étkezés után autóval seperc alatt beromboltunk a központba, ahol mindössze néhány tízpercbe keült kiválasztani egy kellemes árfekvésű (kb 9 EUR) parkolót. Fullextrás járdamelletti hely kerül ennyibe. Az idő nem kedvezett nekünk, nem csak rossz volt, de gyorsan is telt. A városban kószáltunk egy ideig (közben egy órás hajókázásra is meghívtuk magunkat), majd éccaka meglátogattuk a helyi bűntanyát, Christianiát (itt is). Annyira nem rossz a helyzet ahogy hangzik, igazából annyira bűntanya, hogy kb. megtűrt módon lehet zöldhöz és hasishoz jutni. Igazán nem is ez az érdekes, hanem az ott lakók: megannyi 50-60 éves hippi. Furcsa volt látni tipikus skandináv arcokat hippi ruhában, főleg, hogy nem is divathippikről van szó. Akit jobban érdekel a téma, annak a fenti link jó kiindulási pont lehet. Fényképeket sajnos nem készítettem, elég sok kézzel mázolt tábla hívta fel az ember figyelmét, hogy inkább ne fényképezzen. Sikerült ugyanitt belebotlani egy nagy oriáskígyóba is (amit meg is simogattunk), illetve egy rendőrségi razziába is, ami inkább tűnt gyakorlatnak, semmint komoly akciónak, mondom mindezt annak ellenére, hogy sose láttam még egyszerre kb 40 rendőrt rohamfelszerelésben. Hirtelen minden turista kezéből eltűnt a szípó.
Este még étkeztünk egy közelkeleti étkezdében finomságokat...

na most meg majd innen fojtatjuk

2007. október 4., csütörtök

Trappista szerzetesek nedűje

Na mit ittam ma a tiszteletemre? Bizony igazi belga sört, ami se nem pilsner, se nem lager, se nem setét. Érdekesnek tünt nekem is, a lényeg az, hogy az Orval márkájú sört néhány hete kaptam a belga lakótárs vendégeitől, csak akkor épp gyógyszerek hatása alatt voltam, azóta pedig nem volt alkalmam bekapni. Teljesen más ízvilág, egy sörhöz sem hasonlít, amit eddig ittam. A lényeg: ezt a sört a trappista szerzetesek készítették, állítólag nagyon sokat kell rá várni, mivel a szerzeteseknem nem a meggazdagodás a céljuk, csak annyit készítenek, amennyi pénzre szükségük van. Igen, tőlük eredeztethető a híres trapista sajt is.
Más: valami miatt én folyamatosan fáradtnak érzem magam. Először tavaszi fáradtságra gondoltam, de azt az időjárásjelentésnek köszönhetően kizárhatom. Ha valakinek van valami ötlete, hogy mitől lehet, az legyen szívés és a "hozzáfűznivaló"-ra való kattintással ossza meg velem.

ui: érik a koppenhágai beszámoló...

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie deux

Igazából semmi köze nem lesz Koppehágához. Az a lényeg, hogy mindenkinek csóközön, akinek tegnap így vagy úgy eszébe jutott, hogy nekem születésnapom volt, de azoknak is, akiknek nem. Megannyi ajándékot kaptam, mit kívánhat még egy ember mézen, lovon, lidl gumimaciczukron, búvárszemüvegen, vodkán és tokaji boron kívül? És nem elfelejtkezünk persze az autocédétartóról és Freddie Mercury CD-ről sem.

Majd folytatom a koppenhágai beszámolósdit.

2007. október 3., szerda

Izgalmas koppenhágai beszámoló

Hát ez is véget ért, újabb európai nagyvárosra tehetem fel a pontot. A beszámoló nem tudom mikorra lesz teljesen kész, de már egy napja komponálom. Most is rohanhatok a KOAShoz, hogy adjak vissza egy kulcsot. Hát lehet ílyen körülmények között normálisan blogolni? Meg sem merem említeni, hogy dolgozni is kéne közben. Na mindegy, nem panaszkodom.

Első nap - Csütörtök
Alig mutat 15:00 a számítógép jobb alsó sarka, mi már a kocsiba be és rohanunk Myllyjärvi felé összeszedni Agnieszkát és HDD "MCAD" Coltánt. A kocsi, bár nagy, egész alaposan megtelt a cuccainkkal, de azért szerencsére lehetett vele hasítani. A vezetést jobban bírtam, mint mikor Helsinkiből elhoztuk a jószágot, de azért biztos ami biztos egy jókora darabon inkább JuliÁnusz barát egyengette a Szenvtelen Gekkó útját. Turkuban összeszedtük Gábor testvért, majd a kompon folytattuk az ekszpedíciót. A kompon jó Kelet-európai szokás szerint étkeztünk egy nagyot (részletekbe nem mennék bele, a lényeg az, hogy mi is jól jártunk, a vendéglő is jól járt, de inkább mi jártunk jól).

Második nap - Péntek
A kompból kiviharozva végigdzsezzelve Stockholmon elértünk egy benzinkútig. Az utazást nagyban megkönnyítette Coltán eredeti Nokia E65-ös maroktelefonja, csakúgy, mint egy lengyel haversrác GPS vevője. Szóval elértünk egy benzínkútig, ahol gombóc került mindegyikünk torkába: a haszongépjármű elkezdett csepegni. Az a lenyeg, hogy valamilyen tartályból kifolyt az összes likvid, abban viszont megegyeztünk, hogy ez valószínüleg víz. A tartálynak semmi funkcionalitást nem tudtunk tulajdonítani, főleg, hogy kettő volt belőle, a jobb és a bal hátsó keréknél. És csak a baloldali folyt ki, a jobb oldali pedig amúgy is csontszáraz volt. Mindenesetre jó lenne utána nézni, hogy mi lehetett, de gyanús, hogy kb. semmi.
Sokórányi utazás után elérkeztünk Helsingborgba, ahol kiderült, hogy a híd, amin át akartunk menni, az nem létezik. Szerencsére szerencsésebb fejlődésű ország lévén (Svédországról van szó) gyakori kompjárat üzemelt és így megmenekültünk a vesztéstől.

Innen folytatjuk...