Múltkori bejegyzéshez kapcsolódva most egy kevésbé örvendetes dologról kell beszámoljak: kiderült, hogy én bizony laktózérzékeny vagyok. A doktornő magyarázott valamit valami génekről, de amennyit értettem belőle, azt inkább nem osztanám meg. Az a lényeg, hogy most jó lenne néhány hónapig teljesen laktózmentesen élni, aztán próbálkozni valami könnyű dologgal. Azt nem mondom, hogy nem nyugtat meg a tudat, hogy ez egyáltalán nem betegség, hanem csak helyzet, amivel az emberek x %-a küszködik. Igazából 2-3 éves kortól senki sem kéne laktózt megemésszen, de az évszázadok során valami mutálódott valahol és megjelent valamilyen enzim (nem, ezt tudom, ez a laktáz enzim), ami miatt tejben gazdag népek többé-kevésbé felnőtt korukra is megőrzik ezt a képességüket.
Hurrá!
Közben nekiálltam a NAGY GYÓGYSZERSZEDÉSI PROJEKTnek, aminek a keretén belül egy hét alatt 28 + 21 + 14 szem gyógyszer fogok megemészteni és remélhetőleg hasznosítani a helikobaktériumok elleni kompomisszumot nem tűrő végtelennek tetsző küzdelemben. A részletekről majd jelentkezem.
na? sehol semmi hir?
VálaszTörlés