Nordea - a kis nyugdíjból...

Tele van a karvalytőke is a nemzetközi pénzvilág finnországi bástyájával, de nekem is kezd elegem lenni belőle...

 Történt pedig, hogy Május idusán kaptam egy levelet az észtországi bicikli beszállítómtól, hogy nem érkezett meg hozzájus semmilyen pénz még, hiába is írtam pár nappal előtte, hogy márpedig én igen, elküldtem. E-postafordultával kiderült, hogy sajnos kis félreértés miatt rossz lett a kedvezményezett neve, csak a bankszámlaszám és bankkód stimmel (de szerencsére legalább azok). Viszont mivel a pénz eltünt a számlámról, a célszámlára meg vonakodott megérkezni, ezért szolgálatba helyeztem magam és felhívtam AZ ügyfélszolgálatot. Egy nagyon kedvesen kisasszony mondta, hogy a payment department már hazament, de holnap Ő személyesen fog utánamjárni, majd pedig jól felhív telefonon. Gondoltam ebből nem lehet baj...

Másnap dél környékén felhomályosított, hogy mi is a probléma (igen, a rossz név), és azt is tudomásomra hozta, hogy ne lepődjek meg, ha 19 pénzzel kevesebb fog visszaérkezni, merthogy azok az észtek levontak ennyit költségek gyanánt. Hát mindegy, ez van, gondoltam, elvégre az én hibám volt legalább 40-50% százalékban. Észt bicikliüzlet jófejségből azt mondta, hogy fizzessek csak ennyivel kevesebbet legközelebb, de ezúttal próbálkozzak sikeres adatokal.

Igen ám, de rá néhány napra kiderült, hogy AZ ÉN BANKOM is pénzbe kerül, vagyis 25 pénzt levont INVESTIGATION jogcímen. Ekkor már kezdtem idegeskedni, gyors guglizás után azonban kiderült, hogy igen, létezik ilyen jogcím. Erről a telefonban egy szó sem volt. Arról nem is beszélve, hogy ha mindez 2-6 hónapos ügylettel lett volna kapcsolatos, akkor máris 100 ajró, ennél régebbi ügy esetén minimum 200 pénzt kaptak volna le a számlámról. És gondolom mindezt ugyancsak bejelentés nélkül. Így jártam? Lehet, de nem baj, majd egyszer úgy fogok járni, hogy közben betérjek egy bankfiókba és megköszönjem eddigi, viszontagásoktól nem teljesen mentes együttműködést.

Hiánypótlás

Elnézést mindenkitől, hogy hanyagolom a blogozást, de dolgok vannak folyamatban és nincs sok időm. De ami késik nem múlik. Röviden, hogy eddig miről is maradtatok le:

• Megatour 2009 második fele.
  
• Reino világbajnokság.
• Reclaim the Streets 2.0.
  
• Kraftwerk koncert.
• eBay-en átvertek egy bőven jelentékenynek nevezhető összeggel. A tettesek Németországban vannak szabadlábon. Tanulság -> PayPal.
• rájöttem, hogy szabadidőmben megtanulom hogy lehet lemezeket lemezjátszókon jól összekeverni.
• Römi a kikötőben.
• Grillezés kolleganéni udvarán.
• Minigolfozás és kikapás.
• Uszás tóban.
  
• Ettem rákot.
• Eperszedés.
  
• Suomenlinna piknik és találkozás Pavollal és Conraddal.
• Tuvalu és Kosmikud koncert Helsinkiben.
• és végül, de nem utolsó sorban a fő ok, amiért hanyagolom a megmondást: Anna talált tisztességes munkát a fővárosban és holnap költözik. Gondolkodás van...
  

Állampolgári kötelesség

Ha már úgy adta a sors, hogy épp az ország fővárosában töltöttem a hétvégét, kihasználtam a remek alkalmat és Gabriella útitársasszonnyal elmentem szavazni. Idejét se tudom, mikor szavaztam legutoljára, de jó hazafihoz méltóan nem mondhatok nemet, ha az ország (és személyesen annak elnöke) hív. A szavazás a román nagykövetségen volt, ahol meglepően gördülékenyen sikerült elintézni mindent. Azt leszámítva, hogy majdnem sikerült a szenátori voksokat tartalmazó dobozt leverni. Kellemes meglepetésként ért viszont, hogy ezúttal nem egy lepattant általános iskolában volt jelenés, hanem egy szép nagy díszteremben: román zászló, kandalló, puccos választási bizottság, két szavazófülke. Szóval látszott a prosperáló jövő. A politizálást elkerülve NEM írom le ide, hogy kire adtam a szavazatomat, de az biztos, hogy nem oda, ahova Gabi. Vagy csak félig.

Ráadásul még egy bakkancsot is vettem! Olasz.

Achtung! Részleges napfogyatkozás

Jó 14 perc múlva részleges napfogyatkozás lesz Jyväskylä-ben, mindenkit szeretettel várok, szállás van, kaját meg adok.

Hav!

Május 19, Jyvaskyla, Finnország...

ui: nemjelentkezésem oka, hogy tanulok. sok szerencsét nekem!

Dublin baby // phase 1 of 3: Dublin

Nem gondoltam volna, hogy ennyire el fog húzódni eme bejegyzés megírása, de a Károlyt övező hisztériát követően tiltakozó szülők ezrei követeltek elégtételt és egyben részletes beszámolót az Írországi kiruccanással kapcsolatban. Ezt most nem kapják meg, de azért kevéske információt szórok a mélyentisztelt publikum közé.

Dublin, mint azt mindenki tudja, nem az egyenlítőtől néhány száz kilométerre található banánköztársaság, Togo fővárosa. Nem híres szülötte Jean-Bédel Bokassa, a közép-afrikai köztársaság elnöke és császára, valamint lakosságát nem alkotják 24,6%-ban hutu származásúak, akik milicíákba szerveződve 1994-ben népírtást követett el Ruandában néhány százezer, főként huszi származású lakos sérelmére. Bár a városban tartja magát a pletyka, mégse elefántcsontparti származású a város főura (Paddy Bourke). Na de kezdjük a legelején...

Nagypénteken kiálltam kora reggel egy piciny kis jyvaskyla-i buszmegállóba, ahol reményeim szerint megáll a tamperei busz. Teljes siker, a busz valóban megállt. Két ember volt összesen rajta, utólag kiderült, hogy a másik jómadár is magyar volt. Ez csak a legvégén derült ki, amikor hallottam is a barátnőjével beszélgetni a pirkkalai repülőtéren. Viszont apró porszem került a számításomba, nem sikerült reptéri buszt kapni a tamperei buszállomáson. Sajnos Finnországban Nagypéntek épp Szombatra esik, már ami a nyitvatartási időt jelenti. Az első szóbajöhető busz épp tíz perccel a repülőgép felszállása után szedte a sátorfáját és indult el a repülőtér felé. Megoldás: taxi és 28 EUR, ami a szimpatikus taxishölgy bukszájában landolt. Ha jobban utánanézek, nem kizárt, hogy még előtte nap rájövök a turpisságra és J.Ános kollegával és az elnyűhetetlen Sárkánygyíkkal vitetem el magam, ráadásul nem kelek hajnalok hajnalán. De nincsen gond.

A rengeteg szabadidőt mobilinternetezéssel és diszkrét anyázással töltöttem, ami a reptér biztonsági ellenőrzésénél pörgött fel maximumra. A kollegina arról próbált meggyőzni, hogy a romániai személyi kártyám, ami az egész EU-ban, kivéve Svédországban, legális utazási dokumentum, nem megfelelő, mert nem szerepel benne a nemzetiségem. Nálam volt az útlevelem, így átmehettem a vaskapun. A határőrnek természetesen elég volt a személyi is... Utána még 1 órán keresztül dohogtam, hogy miért nem hívtam a főnőkét elégtétel követelve!

Na de ugorjunk, mert unalmas három óra várakozás, majd ugyanennyi repülés következett. A dublini eerport picit meglepett, nem egy szokásos istállóra hajazó fapados repülőtér, hanem Dublin egyetlen, ezáltal összkomfortos reptere várt. Akkora, mint két tucat kaszáló, súlyos percekig gyalogoltam csak a repülőtől a csomagfelvevő csarnokba. Itt potom másfél óra várakozás után sikerült találkozni a barátnénivel. 30 percesre volt tervezve a várakozás, de én ennyivel hamarabb, ő meg ennyivel késöbb érkezett. Reptérből kijutás, buszállomás keresés, megfelelő busz felkutatása (van vagy 10 busztársaság Dublinban), 1,90-ért két, 90 percig érvényes jegy váltása következett. Közben a dzsípiesz is beüzemelődött, mert ugyebár a hotelt is meg kellett találni valahogy. Közben még vettem 7 euróért 5 almát és 4 banánt, marha jó üzlet.

Hotel: három csillagos, roppant unalmas és kedvtelen arcot vágó recepciós hölgyemény, nagyszerű szoba, picit festékszagú a frissen festéstől. Azt hittük mellébeszél a frissen festéssel, de NEM, tényleg. Kényelmes ágy, ír tea, buta televízió és hihetetlenül bolond fürdőszoba várt ránk. Nem igazán tudom, miért jó, vagy miért nem, de nem normális a hideg és a melegvizes csapot egymástól egy lábnyira elhelyezni a kagylóban. Nem elég, hogy az egyikben marha forró víz folyik, ráadásul a másikban meg hideg van.

Befizettünk egy nyitottbuszos városnéző túrára, amit a csípős szellő keservessé tett a végére. De legalább láttunk minden fontos nevezetességet és nevezetes fontosságot a városban: legrégebbi pub, legkisebb pub, legakármilyenebb pub, guinness sörgyár, egyetem, valamilyen park, az enyhén langyos Oscar Wild szobra, nemzeti bank épülete (ami írtó ocsmány). Ez utóbbit sikerült az idegenvezetőnek emlékezetessé tennie egy vicces megjegyzéssel. Az épületnek tervezése idejében sokkal több szerep jutott, mint manapság az EUR-övezethez való tartozás miatt. Visoznt Írország teljes mellszélességgel támogatta a csatlakozást, mivel ezáltal közelebb kerülnek egymáshoz az európai népek, egymás jobban megbecsülik, kultúrájukat megismerik és elfogadják. Ez természetesen a brittekre és dánokra nem vonatkozik.

Sok minden érdekes dolog nem történt ezen kívül itt, inkább beszéljenek a dublini képek maguktól:

Ollé!

Eljött a nagy pillanat, amikor a gyötrelmek (legalábbis részben) véget érnek. Ma sikerült megkaparintani a finnországi diplomámat, ami egyértelműén bizonyítja, hogy én immár mérnök , mitöbb BSc vagyok! Hogy a mérnök hogyan jött ki nekik, azt nem tudom, mindenesetre nagyon nem zavar, mitöbb kellemesen érint. Azóta ízlelgetem a "dumnu' inginer Bara Lehel" megszólítást, de az igazat megvalva még nem vagyok teljesen biztos benne.
Az oklevél melléklete egyébb csemegével is szolgál: kiderül belőle, hogy én a képzést finnül végeztem. Ez azért nagyjából egyenértékű lehet egy felsőfokú finn nyelvvizsgával is. Sajnos ez csak eme bejegyzés írása közben tudatosult bennem, ezelőtt már egy villanypostával rászoltam a titkárságra/tanulmányi osztályra, hogy legyenek szívesek nekem egy normális papírt adni.

ui: az otthoni élmények még mindig nincsenek kellőképpen dokumentálva, a tervek viszont már a tervezőasztalon fekszenek.

Áttekintés

Mi történt az elmúlt néhány héten amiről nem is írtam?

• Elvittem a tűzpiros jakkot éves felülvizsgáltatra. Természetesen minden tökéletes, széndioxid, szénmonixid kibocsátás határérték alatt (majdnem a szokásos alsó határ alatt is, ami azért meglep), illetve mentes minden egyéb mérges gőztől és gáztó. Ollé, egy évig lehet zúzni.
• Úgy néz ki van BSc-m, legalább az...
• Végleg átköltöztem, mindenhova bejelentettem az új címet. Ez összvissz három helyet jelent: bank, biztosító és a Maistratti (valamiféle központi nyilvántartó, különösebben nem érdekel, hogy mi ez, a lényeg, hogy orvostól kezdve a nyugdíjpénztárig minden valamennyire közszolgálati társaság innen kéri el a címemet.
• Februártól megemelődik (végre) a fizetésem. És még alkudtam is dezsőfőnökkel.
• Csütörtökre költözési szabadnapot vettem ki... itt ilyenek vannak. Természetesen fizetett.

Most ennyi jut eszembe, ezek mindegyike megérne önmagában egy bejegyzést. Most ennyire futotta. Ez is csak azért jött össze, mert Helsinki reptér WiFi hálózatát éppen karbantartjék, ezért keleteurópai szokással ellentétben ingyenes a net és nem fizetés után kell esetleg reklamálni, ha nem megy valami. Még mindig meg tudok lepődni valamin itt. Ezek ellenére az időjárás szar.

Breaking News!

Jövő hétfőn bemutatásra kerül a nagy mű, egész konkrétan a diplomamunkám. Az időpont 10:30 és valamilyen furcsa ok miatt csak számomra biztosítottak 30 perces lehetőséget a többiek 20 percével szemben. Na mindegy.

A teljes program:

9:30 Zoltan Papp IST7K1 D8000 Esa Salmikangas NHibernate - ORM solution for .NET platform
9:50 Szymon Wantuch IST7K1 D8011 Esa Salmikangas Implementation and evaluation of service oriented architecture in Labranet
10:10 Przemyslaw Stepala IST7K1 D8012 Esa Salmikangas Localization in ASP.NET 2.0
10:30 Lehel Bara IST6K1 xxxxx Esa Salmikangas ELECTRONIC INVOICE ARCHIVING
11:00 Martin Bencik IST7K1 D8007 Joni Leskinen Web Application Security
11:20 Martin Pawlas IST7K1 D8009 Jouni Huotari General overview of XForms and Orbeon Forms
11:40 Rafal Wocjik IST7K1 D8013 Juha Peltomäki Service-Oriented Architecture based on Web Services

A hírhedt maturity test-re pedig 12:00-kor kerül sor. Sok szerencsét nekem!

Nem értem

A képeket a minap találtam az archívumban. Kik lehetnek őt, miért jöttek és mit akarhatnak? De főleg: mikor mennek már el?

Gyilkos időjárás

Törékeny testem máris mélyen átjárja a cudar északi szellõ. Nem hazudok: kutya egy idõ van, a betyárját. Az igaz, hogy a trópusokon nem szívesen nyitottam ki a számológépemet, még a mindennapi subba megnézése is fájt fizikailag, de azért így 7 órával érkezés uán már erõs honvágy alakult ki bennem. Nem tudom a pontos okát, de talán a több, mint 20 fokos hőmérsékletváltozásnak nagy szerepe van benne. Not so best...

Comeback

Itt vagyok, megjöttem Finnországiába. Ráadásul már a gyárban is vagyok. Ismét blogolhatok!

Húzzunk bele!

Péntek

Még mindig a múlt héten vagyunk. Csütörtököt kiheverve másnap már hajnlai 9-kor felkeltem és bevonultam az oskolába mítingelni a szingapúri túrát vezető tanárral. Én voltam ugyanis a pénzt kezelő jóember a mindenki között. Eljött a végső elszámolás ideje. A míting fél 10-re volt megbeszélve, 10-re már a tanár is megjelent. Előtte negyed órával azért felhívtam telefonon, hogy nincs-e találkája velem fél 10-től? A válasz: de igen, megfelel-e nekem az időpont? Nekem tökéletes, főleg így negyed órával utánna. Viszont az elkövetkező 4 órában sikerült elintézni a 30 percesre tervezett feladatot, utána pedig a munka nehezebbik felét megfogva 2 és fél teljes órán keresztül robotoltam az energiaháromszögben.

Napközben Juhász kollega már zaklatott, hogy este a szó legszorosabb értelmében le kéne dzsezzelni a városba. Nagyfaluban éppen summerjazz fesztivált tartanak, mindennap megannyi koncert. A pénteki azért volt különleges, mert egy magyar zenekar húzta. Egész konkrétan a Lantos Zoltán Mirrorworld kvartett. Az úriember hegedűvirtuóz: pengette, vonta, nyúzta és tekerte a szerszámot. Ráadásul személyreszabott tizenvalahány húros eszközét is bemutatta. Harmónia minden mennyiségben.

A négyes második tagja Borbély Mihály, fúvoshangszeresmindenes. Mindent, amit meg lehetett fújni, hát ő megfújta. A végén még az is kiderült, hogy a debreceni egyetem jazzklubja által szervezett kurzuson is tartott egy órat annak idején (onnan volt nekem ismerős).

A dobos / ütőshangszeres / bádogos / indiai mittoménmis úriember személyében Horváth Kornélt tisztelhettük. Nagyon széles palettát vonultatott fel, legkülönösebbnek azt mondanám, amikor egy bádogkinézetű bádogot olyan módon kezdett el csapkodni, hogy azt kerestük, hogy honnan jön a dallam. Hát onnan jött. Mély benyomás mindenesetre.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban meg kell említeni Lukács Miklós cimbalommestert. Talán ő volt az, aki miatt én elhatároztam, hogy elmegyek a koncerte. Nemcsak, hogy imádom a cimbalmot, de a fent említett úriember különösképen fontos szerepet tölt be a magyar cimbalomtársadalomban: benne tiszteljük az Anima Sound System rulezzenekar We Strike! című albumának a cimbalmosát. A CD-mre a végén sikerült is egy aláírást szerkeszteni a művész úrtól. Kiderült, hogy ő akkor látta előszőr ezt a CD-t és a számokat sem hallotta készen, bevonult a stúdióba, feljátszotta a dallamot, majd távozott. Az Anima frontember meg állítólag ígért neki egy tiszteletpéldányt, de ez mindmáig várat magára.

A koncert végén még szóbaelegyedtünk velük, nagyon közvetlen emberek, teljesen meglepődtek, hogy magyarokkal találkoztak.

Ami a koncert körülményeit illet: kicsit felborult bennem a csütörtökön felálló kép a finnekről: néhányan szinte végig beszélgették a koncertet, az elején a zenekar külön megkért mindenkit, hogy fejezzék be, mert nem tudják elkezdeni. És most 60-70 éves emberekről van szó. Nagyon olyan érzésünk volt, hogy ők csak lejöttek sörözni, de egy dzsezz-zenekar megzavarta őket. Nem általánosítok azért, mindössze néhány emberről volt szó, de akkor is furcsa. A koncert végén a szervezőbizottság pedig mindenkit egyenként megkért, hogy vagy fizet 6 pénzet ráadásként a következő performanszra, vagy pedig lesz kegyes és távozik. Megemlítve ezt a kocsma előtt a zenekarunknak, nem akarták elhinni. Szerintem erre sem lehet felkészülni.

Majd hazamentünk.

Ez itt egy este

Itt éppen éjjel 12 múlt. Még két hét a legvilágosabb ejszakáig. A kép válasz egy néhány bejegyzésel korábbi hozzászólashoz!

Csütörtök

Ennek a bejegyzésnek igazából pénteken kellett volna megtörténnie, most meg vasárnap van, de hát megesik, hogy annyi minden történik egy hétvégen. Szerencsére. Igyekszem ma bepótolni a dolgokat, de lehet, hogy holnapra is jut belőle. Mindenesetre azóta meg történt egykét dolog, de erről talán késöbb.

Csütörtökön voluntár munka keretében tizedmagammal meglátogattuk a gyár víkkend házát. Anyit kell tudni elöljáróban, hogy a házat akárki ingyen használhatja a gyárból, csak az üzemanyagot kell fizetni a motorcsónakba. Igen, ez a ház egy kis szigeten van, Nagyfalutól nem túl messze.

A szigeten több telek is van, egymástól nincsenek elválasztva. A miénken van 1 nappali házikó, egy alvó házikó, egy szauna házikó, egy raktár házikó és egy mellék házikó. Egész furcsa ez, szerintem otthon, ha estleg épülne ilyen, akkor az egészet beraknák nagyobba, aztán meg jól elponák az egészet.

A finneken viszont folyamatosan meg tudok lepődni: ahogy megérkeztünk a szigetre, fogták magukat és elkezdtek dolgozni. Nem megiszunk egy sört előtte, egyből nekiesni a munka közepének. Az egyik gyerek egy láncfűrésszel érkezett a szigetre, utólag kiderült, hogy a favágás a hobbija... Látszott is rajta, hogy jól érzi magát az eszközzel a kezében. Az a baj, hogy ez otthonrol elkepzelhetetlen volt, mi az, hogy dolgozni, főleg ingyen? Igazából a néni se nagyon értette, hogy mi van, hogy ha egyszer a cégé, miért nem ők fizetnek valakinek, aki megcsinalja mindezt? Hát ezek ilyenek, nem egészen az a nyugati társadalom, amit az építő jellegű amerikai filmekben lehet látni. Legalábbis munka téren (amúgy meg ajánlom mindenki figyelmébe a még csak gondolat szinten létező következő bejegyzést a pénteki napról).

Nagy nehezen azért előkerültek a sőrök és makkarák is, amit csakazért sem vagyok hajlandó kolbásznak fordítani. Közben még két kör kajakozásra is futotta, szerencsére a sziget tele van mindenféle földi jóval. Meglepően gyorsan lehet haladni a szerkezettel, billeg is rendesen, első néhány alkalomra melegen ajánlom az úszómellény (vagy mi a fene) használatát.

Este hazaindulás előtt még egy gyors szaunaparti, majd indulás haza. A motorcsónakot sikerült vezetni egy kicsit, egész jó élmény.

Oda el kell még menni, de hosszabb időre.

Fürdés a szabadban

Végre elérkezett Finnországiában is ez a nap: tegnap megmártóztam végre Finnország ezer tava közül egész pontosan egyben. Ez volt a Myllyjärvi. Nem merném azt mondani, hogy meleg volt, mert nem volt az. A tetején egész kellemesen el lehet lubickolni, viszont nagyon erős a késztetés, hogy az ember fenn maradjon a felszínen, lejjebb nem csak sötét erők dolgoznak, de ráadásul még hideg is van.

Hétvégére jutott még egy-két apróság. Először is péntek délutan az anyacég és a mi cégünk összeolvadása jegyében telt, móka és kacagás, hajókázás a Jyväsjärvin. Utána a mellette álló hajón mulatozás, amíg haza nem mentem. Képek itt:

ET-EK fusion day

Másik apróság: Agnieszkával felmásztunk a csodálatos kilátótoronyba. Nem túl rossz a látvány, bár igazából nem is túl különleges. Az utána megevett pizzáért jobban megérte felvánszorogni a városba... A képeket itt lehet megtekinteni:

saturday in the observer

Délután még egy étkezést is csaptunk Sándor és PaZo mester főhadiszállásán, éjjel pókereztünk egy jót, ahol az összes zsetonomat elvertem. Szóval mozgalmas hétvége volt.

Nagy sokára

Elnézést, hogy nem jelentkezek gyakrabban, de hát nincs idő: megjött ugyanis a barátnéni egyenesen Lengyelországból és egy szabad percem sincs. Nincs mit tenni... Már tegnapelőtt megérkezett, kicsit késöbben, mint gondoltam, ezért kb 3 órát tengtem-lengtem a városban. Jól sikerült elütni az időt: először is egy egész menüt bezabáltam a McTornácban, majd unalmamban vettem 10 darab tojást, egy kis húst és kenyeret, valamit egy obh nordica háztartási mérleget.

friss tojás, egészséges életmód

finom hús, az izom legjobb barátja

friss kenyér, a természet ajándéka

obh nordica 6256 mérleg, skandináv mérnöki csuda

Most ennyi, dolog van. Holnap mindenesetre megyünk a gyárral ünnepelni, mert végre megszűnik, cserébe beleolvad egy másikba. Ezentúl nem itt kell érdeklődni, hanem majd itt (azon belül is főleg itt, mint a főnök jobbkeze). Ja, és persze máshol is fogok ülni, de ez már részletkérdés.

Buli a fonóban!

Felhívom tisztelettel minden érdeklődő érintettett, hogy Nagyfaluba érkezik a finn popipar elnyűhetetlen félistene, a mindig vidám és jókedvű fenegyerek, a finn Aradszky László, az örökifjú Danny. Őszintén megmondva nem lep meg, hogy most a nyájas olvasók 95%-nak fogalma sincs róla, hogy miről van szó, ezért jöjjön, aminek jönnie kell:




Kötelező olvasmány pedig itt. Mindenkit szererettel várunk.

Nagyfalu visszatér!

Nem szeretek az időjárásról beszélni, és nem csak azért, mert errefele többnyire sz rossz. Viszont tegnap egész jóra sikeredett, ennek örömé magammal cipeltem a fényképezőgépemet. Körülbelül száz képet sikerült készíteni, ebből hamar le is töröltem hetvenet, annyira jól sikerültek. Eszembe is jutott egy nagy okosság: "A profinak százból egy fénykép sikerül, az amatőrnek pedig százból egy nem sikerül ". Bizony van benne valami. A képeket nézve megbizonyosodtam, hogy Nagyfalu, és ezen belül Finnország elég szép vidékre sikeredett...

Újdonság

Igen, a hír megerősítést nyert...

Hetek óta egy kísértet szelleme járja át a város lakóit, mindenki erről beszél, az ifjúság forradalmi lázban ég, a csecsemők éjjel felsírnak álmukból, az emberek nem bíznak senkiben, még egymásban sem. És hogy mi az oka? Annak ellenére elmondom, hogy "és"-sel nem kezdünk mondatot.

Az ok nem más, minthogy elindult Zoltán fiú vadonatúj parapszichológiai szociálblogja. Fő jellemzője a könnyed, ugyanakkor merész mondatvezetés, impresszionistákat megszégyenítő szóösszetételek. Itt lehet megtekinteni.

A nagy integrátor sok sikert kíván hozzá és nem abbahagyni egy hónap múlva. Fiatal csőcselék így is kukákat borogatnak és tavakat gyújtanak fel, mert nem frissül már az örökifjú bálvány máltán méltán népszerű blogja az " Egy év Jyväskylä-ben"...