Lajos vett egy gyönyörűszép iPodot, egyenesen Ázsia szívének déli szegletéből és gondolta, hogy erről szeretne írni néhány gondolatot. Meg van vele elégedve, szerinte megéri a pénzt egy ilyen mérnöki remekmű (ezt valamilyen cikkben olvasta). Hamar megosztaná a nyájas olvasókkal a tapasztalatait:
előnyösségek:
- naccerű a dizájn
- iszonyúan könnyű kezelni, már-már sír néha emiatt
- a ház fém, stapabíró, elegáns, ráadásul kellemesen kopog (pukkan)
- hangminősége kíválló (bár az igazsághoz hozzátarozik, hogy egy régi noném lejáccójának is szép volt a hangja, azzal más volt a baj)
- iTunes jótékony ténykedése miatt nagyon egyszerűen és sokféleképpen lehet hallgatni a felvitt zenéket
- a hozzá kapott fülhallgató nem túl rossz
- az akkumulátorral kifejezetten meg van elégedve
- eszméletlen gyors, bekapcsolás kevesebb mint 1 másodperc és lajos már hallgathatja is az egyik kedvenc együttesét (vagy a másik kedvenc együttesét), ráadásul az gép ott folytatja, ahol abbamaradt legutóbb
hátrányosságok:
- bár a pénzét megéri, azért jobban is megérhetné
- iTunes kártékony tevékenysége miatt muszáj feltelepítenie a Quicktime csodalejátszót is (ráadásul Lajos nehezményezi, hogy a program pénzzel megvásárolható extra funkciói közzé tartozik a videók nézése közben a teljes képernyőre váltás)
- iTunes kártékony tevékenykedéséhez sorolja Lajos azt is, hogy egész guglis alapokra helyezi a fájlkezelést, minek könyvtárstruktúrába rendezni, mikor lehet keresni is (igaz a keresés egész ügyes); persze lehetséges könyvtárstruktúrát is karbantartani, de valahogy ez nem belülről jön és nem is őszinte
- a hozzá kapott fülhallgató nem túl jó
- bár nagyon hasznosnak ítéli Lajos a Notes funkciót (szöveges állományt lehet böngészni), mégse érti, hogy miért van lekorlátozva a fájl mérete és hogy miért nem lehet könyvjelezni
- talán a legnagyobb arconcsapás: a 2 gigabájtos produktumra nagyjából 1,78 gigabájtnyi tánczene fér csak el, a többire szépen ráterpeszkedik a lejátszót vezérlő vezérlő.
