2009. június 29., hétfő

Amszterdam

Másnap reggel a lübeck-i hotelben masszívan megreggeliztünk, hotelt foglaltunk Amsterdamba, majd útnak indultunk. Nagyjából 4 órás úta számítottunk, természetesen 8 lett belőle.

A német Autobahn-on kocsikázni rendkívüli élmény. Már előző este is mentünk rajta egy rövid szakaszon, de nappal aztán elszabadul a pokol. Legalábbis erre számítottam, lévén, hogy nincsen sebességkorlát. Ehez képest az autók kellemes ütemet tartva előzgették egymást, csak néha süvített el egy-egy autó mellettünk. Sajnos a kellemes ütem nem tartott nagyon sokáig, Bréma előtt néhány kilométerrel beragadt a forgalom. Úgy döntöttünk, hogy inkább bemegyünk Brémába, keresünk benzinkutat, tankolunk, majd valamilyen mellékúton támadjuk meg A várost. A tankolás kicsit hosszúra sikerült (másfél óra), a telefonom meg azt mondta, hogy fél 11 körülre érünk Amszterdamba, ezért inkább reménykedtünk egy szellősebb autópályában.

A határt úgy léptük át, mintha mise történt volna, nyomokban sem emlékeztetett határra, mindössze egy tábla hirdette, hogy ez mostmár Hollandia.

Amszterdam környékén iszonyű köd vagy szmog honolt, elég lehangoló látványt nyújtott az egész. Hotel egész jó helyen, majdnem ingyenes parkolóval (20 EUR / éjszaka). A recepciós korrekt kínai, felhívta a figyelmünket, hogy, mivel vasárnap késő délután van, ezért nem szükséges a hotel parkolóját használni, a parkolás az utcán reggel 9-ig ingyenes. Természetesen nekem sikerült annak a négy helynek az egyikét, ahol a parkolás reggel 7-ig ingyenes. Így aztán másnap reggel fél kilenckor egy szolíd 60 eurós meglepetés adta meg az alaphangulatot. Jó hely ez az Amszterdam…

2009. június 28., vasárnap

One night in Luebeck

De előtte még néhány szó az előzményekről:

Szombat délután 1 után Kopenhágába érkeztünk. Nem sok víz folyt le a Dunán és a tűzpiros sárkánygyíkot fedett parkolóban hagyva elindultunk Christianiába. Anna és én már jártunk a dán fővárosban, kolleganőnk még nem, így egyhangúan a hippinegyed mellett döntöttünk. Fél ora gyaloglás után (közben a GPS-sel elindultunk gyalog Jyvaskyla felé) eldugtuk a fenykepezőgépeket és bevetettük magunkat a bűn városába. Szerencsére a hippik éppen nyílt napokat tartottak, fesztivál, miegymás. Rengeteg nepáli, kasmíri cuccot lehetett venni baráti áron, én mégis egy Save Christiania kitűző mellett tettem le a voksomat. A ruhák mellett rengeteg növényt lehetett kapni, az eladók egyszerűen kitették a pultokra a portékát. Sokmindent nem láttam már az életemben, de néhány kiló zöldet egy nagy befőttes üvegben még nem. Szerintem említésre méltó, hogy itt is megemlékeztek Michael Jacksonról, pedig ez nem az a szubkultúra, ahova a raegge, dubstep és drumnbass muzsikák közé véletlenül bekeveredik néhány pop szám. Msot viszont a bódékból és házakból is ő szólt, sőt még a szinpadon lévő wanabe beatboxer is újraéertelmezett egy számot a pop királyától. A tisztelet az tisztelet.

Rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy fogjuk magunkat, elhagyjuk Koppenhágát és elindulunk Németország felé, majd ahol az éccaka és a fáradtság ér minket, ott majd jól megpihenünk.

Ez a pillanat éjfél körül érte el a lányokat. Én teljesen friss voltam, elemembe éreztem magam és felőlem mehettünk volna akár egyenesen Amszterdamig, viszont abban a pillanatban, ahogy a döntés megszületett, az agyam a “juhé, mindjárt alszunk!” üzemmódba kapcsolt. Innentől kezdve picit rá kellett koncentráljak a vezetésre. Na nem szaporítom tovább a szót, a lényeg, hogy éjfél és éjjel 2 között sikertelenül próbálkoztunk mindennel, majd kettő után sikerült egy szabad szobával rendelkező és nyitva taró hotelt találni Lübeckben: Scandic hotels, luxus lakosztály… jól aludtam, enni meg fogok hónapig.

2009. június 27., szombat

Stockholm után

Remekül alakul a mai nap, sokkal jobban haladunk, mint ahogy eredetileg gondoltuk. Több száz kilométerrel elhagytuk már Stockholmot, igaz reggel 6 óta úton vagyunk.

Közkívánatra elkezdtünk Michael Jacksont hallgatni és nagyon jól esik. Szörnyű, ami tegnap előtt történt, de az is szörnyű, hogy különben eszünkbe sem jutna, pedig egész jó zenéket hozott össze, sokkal jobbakat, mint amikre gyerekkoromból emlékszem. Vagy az idő szépít meg mindent, vagy a zenei izlésünk változik, vagy pedig egyszeri nosztalgizálásról van szó, mindenesetre jól esik.

Egy szó a tegnapi büféről még: azt nem merem kijelenteni, hogy megérte a befektetett erőforrásokat, de hogy picit jól laktunk, az tuti. Volt ott minden, amire egy 27 éves fiatalember vágyik: bor, sör, 20 fajta hal, csirke-, kacsa-, disznó-, marha-, és talán még szarvashús is. Egyedül a tengeri gyíkot hiányoltam, de belefért, hogy nincs. Majd legközelebb.

Azt még nem tudom, hogy ma meddig jutunk el, az biztos, hogy semmi nem köt minket. Jó döntésnek tűnik, hogy nem foglaltunk szálást sehol sem. Aztán ha nem lesz hol aludni, akkor mehetünk a sőhivatalba.

2009. június 26., péntek

Jyvaskyla – Turku

Na elkezdődött az út, mindenki nagy örömére. Alig egy óra késéssel indultunk az eredeti tervhez képest, de hála a kifinomult vezetési technikámnak simán ideértünk. Mivel elhatároztam, hogy Sárkánygyíkot megtataroztatom, ezért némi készpénz hazaszállítását határoztam el. Nem akartam a napi limitet átállítani ezért az egy esemény kedvéért, ezért a készpénösszeget több részletben vettem magamhoz. Turku sikeres bevétele miatt még erre is akad idő. Tudom, hogy mindez nagyon érdekes, de gondoltam, ha már megvan rá a lehetőség, akkor kihasználom.

Most már a becsekkolás végére értünk, irány a komp és a jónéhány eurós büfé, aminek nagyon jónak kell lennie, hogy megérje a pénzét.

Na puszi mindenkinek.

EUROPEAN MEGATOUR 2009

Üdvözlet mindenkinek!

Régóta nem írtam, de ezentúl minden teljesen másképp lesz!
Röviden annyit, hogy barátnővel (és félig egy kolleganővel) európai utazásra indulunk mintegy 20 perc múlva. Autóval jövünk-megyünk, terv nincs, vagy csak nagyon homályos, eddig van egy darab kompjegyünk, abban van minden bizodalmunk.

Szóval a tervezett útirány:

Finnország - Svédország - Dánia - Németország - Hollandia - Németország - Ausztria - Magyarország - Románia - Ukrajna(?) - Magyarország - Szlovákia - Lengyelország - Litvánia - Lettország - Észtország - Finnország.
A nyájas olvasóközönséget biztos érdekli, tegyük hozzá, hogy jogosan, lehet-e mindezt online követni? Természetesen lehet, a google mapsen meg lehet nézni ezeket az országokat és el lehet rajtuk csudálkozni, hogy mekkorák már. De itt a nyitóoldalon is lesz egy valami, ami megaszondja a tutit.

Szóval csóközön és ha minden jól megy, akkor relatív rendszeres jelentkezés lesz.

Aki meg tud finnül, az vigyázó szemével ezt is sasolja néha: ezt!