Gyöngyöt a disznóknak! avagy Tioman reloaded - Frissítve

A címmel ellentétben (amit tőlük loptam) egy nagyon kedves felkérésnek teszek eleget. Történt ugyanis, hogy kaptam egy villanypostát egy Szingapúrban tartózkodó ismeretlentől, hogy adjak neki információt Tioman-szigettel kapcsolatban. Mivel a lelkem nagyon megörült a 10 perc hírnévnek, pénzt és fáradtságot nem kímélve utánajártam a dolgoknak. Jöjjön tehát a felbecsülhetetlen információhalmaz (külön köszönek igorka.sk-nak):

Jim Chua, marketing manager

tel: (6)07-7992535, 7992612

www.tioman.cc

fei222@yahoo.com

islandconnectionmy@yahoo.com

FRS #0001: A fenti elérhetőseg egy Mersing-beli utazási irodára vonatkozik. Olyan irodára, ahol azzal a furcsa élménnyel szembesültem, hogy a benszülöttek NEM feltétlenül akarják átverni a szerencsétlen túristát. Eddig már két embernek is ajánlottam őket, lehet, hogy ez az üzleti modell működőképes...?

Ismét

Talán ez volt eddig a leghoszabb időszak, hogy írás nélkül hagytam a nyájas olvasókat. Túl hosszúra most sem engedem... Az a helyzet, hogy nagyon a finisbe értünk, már csak két nap és rombolás van haza. Nem mindenki megy még, csak a finnek és én. A többiek más városba repülnek, de csak öt napra rá.

Az elmúlt két nap nem éreztem túl jól magam, lehet ettem valami mérgezett gyíkhúst, előtte meg jártam a várost. A malájoktól való megérkezés másnapján hamar vettem négy lábbelit pofátlanul olcsón, egy 120 Gb-os külső mobil merevlemezt, azóta pedig ülök a babérjaimon itthon és szenvedek. Talán a rengeteg gyilkos fűszer készítette ki a gyomromat, vagy valami másamat, de az egész nem jó. Tegnap reggel óta, biztos ami biztos, csak banánt, vizet és kekszet eszem.

Közben felkerült néhány tiomani kép az albumba, itt lehet megcsodálni.

Sziget

Kellemes Husvetot mindenkinek!

Sajnos ekezetek nincsenek, ezert ez most elmarad. Mindenesetre mar az is nagy szo, hogy van internet es lehet emailt kuldeni. Az igaz, hogy rohadt lassu, de legalabb draga. Mindegy, nem panaszkodok, elvegre megiscsak egy tropusi paradicsomban toltom a Husvetot es a kovetkezo nehany napot. Eredetileg Redangra keszultunk, de mivel az osszes busz- es vonatjegyet eladtak ket napra elore, ezert inkabb hamar tervet valtoztattunk. Igy kerultunk ismet Tiomanra. Az ido nagyszeru, csak gyorsan telik, viszont nagyon erdekes dolgot muvelek. De errol majd kesobb. Annyit viszont megjegyezni: tenyleg erdekes dolgot csinalok itt!!

Lassan mar csak egy het van hatra es indulas haza. Nem tudom hogy baj-e vagy sem, de egyelore meg nem hianyzik annyira Europa, foleg nem Finnorszag. Nagyon nem...

Vakáció

Elmentem Malajziába vakációzni. Kb. 5 nap múlva jövök, addig is mindenkinek a legjobbakat.

JB

Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Johor Bahru-ba, képek itt. A pénteki Little Indiás albumra mutató link pedig a nagy sietségben lemaradt. A nagy ijedtségre való tekintettek következzen a link. Jöjjön tehát. Íme. LINK

Ha minden jól megy ma estére sikerül összehozni a vasárnapi állatkertes program beszámolóját is. Ha nem, hát nem. Most viszont rohanok a SimLim-be.

Megérkeztek a képek!

Sikerült felpakolni a képeket a nemzetközi webre, úgyhogy a csodálatos világháló jótékony áldásait kihasználva mindenki megnézheti, hogy merre jártam és mit csináltam a hétvégén.

Néhány szó a legutolsó bejegyzés óta eltelt időről. Ugyebár ott hagytam abba, hogy mennem kellett, mert jött értünk egy ember egy autóval. Nagyon kedves volt, itt lehet megnézni, hogy kiről is van szó. A félreértések elkerülése végett a középen álló úriemberről van szó. Nem csak, hogy középen all, de még inge is van. Szóval körbevitt minket a városban. Előszőr a király rezidenciáját csodálhattuk meg kívülről. Érdekes, és valószínüleg egyedülálló, hogy itt a királyt 5 évre válasszák, és nem lehet ugyanaz az ember, csak esetleg 65 év múlva. Ez úgy jön ki, hogy az Malajzia 13 állam szövetségéből jött létre (régen része volt Szingapúr is), ebből 8 szultánság, a maradék 5 pedig nem az. Ezen államok fejei egymást közt döntik el 5 évente, hogy ki legyen a következő király. Roppant érdekes.

Eztán elmentünk az ország nemzeti múzeumába. Teljesen más, mint egy európai (magyar) múzeum, valószínüleg, mert nincs olyan "gazdag" történelme, mint egyik-másik büszke európai nemzetnek. Nagyon érdekes viszont a hagyományos népviseletük, nagyjából ez a trendi a világ másik felén. Tényleg jól néztek ki.

Következett egy gyors megállás a nemzeti mecsetnél, e miatt nem is mentünk be, csak másnap. Sok érdekes dolgot megtudtam az iszlámról, amit eddig még nem. Például, hogy szöletésekor minden csecsemő muszlim. Aki nem olvasta, az olvassa el az Allah Akbar! c. könyvet Germanus Gyulától, érdekes. És egy mecsetbe is menjetek el, roppant barátságos népség lakja, csak hát sajnos a hírekből és a filmekből nem ezek köszönnek vissza. Ezen a napon ez a kedves úriember nagyon körbe akart minket vezetni a mecsetben, mondta, hogy ez számára nagy megtiszteltetés lenne. Programunk kötött volt, ezért a meghívást csak másnap tudtuk elfogadni, ekkor viszont sajnos nem volt kísérő. A fő imaterembe nem mehettünk be, viszont a bejáratánál találtunk egy muzulmán önkéntes asszonyt, aki sok mindent mesélt. Például, hogy az iszlám megköveteli házasságkötéskor a nő és a férfi beleegyezését, csak sok helyen erősebbel a helyi hagyományok (pl. Szaúd Arábia). Az iszlám nem követeli meg a nőktől, hogy tetőtől talpig be legyenek fedve, ez csak egyik-másik túlbuzgó arab államban befett szokás (pl. Szaúd Arábia).
A napon még gyors kiruccanást tettünk egy bőrholmi gyárban, egy kézműves ruhagyárban és egy csokoládégyárban. Ezeket kifejezetten turisták résére tarthatják fenn, átlag maláj jóember nem valászínű, hogy meg tudja fizetni (mint ahogy mi se), határozottan soknak találtuk például a 30 eurós pénztárcát.

Este gyors, utolsó pillanat utáni ruccanás a Kuala Lumpur Menara-ba (Menara magyarul tornyot jelent, innen ered a magyar minaret szó is, ez az a hely, ahol a muszlim lelkipásztor ébreszti a jónépet). Kilátás pazar, de sajnos éjszaka volt, ezért annyira nem érződött a magasság, pedig én az nagyon szeretem.

Másnap nagy nehezen sikerült felkelni és összeszedni magunkat, egyetlen fontos program (a kínai negyed meglátogatása mellett) a mecset megtekintése volt. Buszjegyet (szerencsére) már reggel megvettünk. Közben még egy kis izgalom: a kínai negyed egyik kevésbé szerencsésen kiválasztott étkezőjében rajöttem, hogy hiányzik a fényképezőtáskám (fényképezőapparátus persze nem). Hát nem ott maradt a mecsetnél. Az iszlám néni, aki a bejáratnál állt, elég nehezen értette meg, hogy mit akarok, de végül igen és megkerült a táskám. A fényképeket sajnáltam volna a leginkabb, plussz a pótakkut és töltőt, amit jelen pillanatban sem találalok.

Délután kb. másfél órás késéssel indult a buszunk, ami megint marha kényelmes volt. Este megérkezés és jóízű alvás.

És vettem egy rövidújjút.

Kuala Lumpurban

Joreggelt vagy barmi mast!

Elnezest az ekezetek hianya miatt, de egy malaj turistakozpontban vagyok es nem, hogy magyar billentyuzet nincs, de kinai nyelv van. Nem tul olasz. Roviden eddig: tegnap delutan 5 korul Johor Bahru buszallomasra ertunk, ahol egybol letaroltak minket a busztarsasagok. Kicsit mas, mint otthon, rengeteg tarsasag van es tenyleg verre meno versenges. Egy alak vegig kovetett minket, amig donbtottunk, majd amikor egy masik tarsasagot valasztottunk, elszakadt a cerna es elcsattant nehany pofon. Kicsit megijedtunk, hogy uszott a penzunk (30 Ringgit), de vegul elinteztek egymast kozt es minket a buszhos kisertek. Eszmeletlen kenyelmes busz volt, egy sorban 1+2 szek, nem 2+2.Tobb hely volt a labnak is, le is lehetett ereszteni a hatat, olyan volt, mint egy jobb fotel. Ejjel 12 kornyeken megerkeztunk, szereztunk egy ocso hotelt (max 1 csillagos).

Ma reggel koran keltunk, hogy eljussunk a Petronas ikertoronyba. Ez a toronypar jelenleg a masodik legmagasabb epulet a vilagon (talan kommunikacios antennakat nem szamolva). Reggel oriasi sor, csak ingyen lehet bemenni es csak napi 1200. Megszereztuk a jegyet 12:30-ra. Rengeteg kep keszult, ahogy hazaerek, igyekszem kozkincse tenni.

Most sietes van, 8 perc mulva privat busszal varosnezo korutra megyunk... :) A legjobbakat mindenkinek

Néhány videó

Néhány rövid és gyenge minőségű videó a hétvégi kiruccanásról, a minőségért ismételten elnézést kérek, de hát egy harmat Nikon fényképezőgéppel készültek.

Előszőr néhány kocka a maláj TV egyes csatornáján futó méltán híres helyi szituációs komédiából:




Másnap hajnalban utazás Mersingből Tiomanra speedboat-tal. Nem túl sok minden látszik a tájból, de a hajó vagy inkább nagyobb motorcsónak rombolt rendesen:




Az utolsó méterek a Johan's Resortba való érkezésünk előtt. A helyet úgy kell elképzelni, mint egy családot, akiknek van néhány faházuk, konyhájuk, ajándékboltjuk és kis üzletük. Az egész nagyon kicsi, de barátságos. És mellesleg nagyon kedvesek, mint mindenki a szigeten. Úgy tűnik ezen részén a világnak megértették, hogy mit jelent a turizmus. Mivel az egyetlen negatív tapasztalatom a szigeten az volt, hogy leégtem, esélyes, hogy még visszatérek... ha nem mostanában, akkor majd évek múlva.




Visszaindulás előtt egy körkép a környékről. A videó a mólóról lett készítve, de ez nem túl érdekes információ:




A víz eszméletlenül tiszta és kék és zöld és én fürödtem benne:




A mólón a benszülöttek horgásztak és etették a halakat. Íme az eredmény:



Vége az órának, elmentem, csáó.

FISSÍTÉS: tegnapi postázást átolvastam és hamar átjavítottam, mert elég érdekesre sikeredett egy-két mondat éjjel 1-kot. újra lehet élvezettel olvasni a jóízű beszámolót.

Malajzia - Tioman

Lett egy kis szabadidőm, úgyhogy röviden néhány szó a hétvégéről.

Már a hét közepén elhatároztuk, hogy itt lenne az ideje kiruccani Malajziába, úgyis annyit hallottunk róla, hogy milyen olcsó és hogy milyen eccerűen naccerű. Szingapúrt, ami ugyebár egy sziget, a kontinenssel egy szép hosszú híd köti össze, egyik oldalon Szingapúr, a másik oldalon pedig Johor Bahru. Az átkelés nem volt túl macerás, ki kellett tölteni az (úgy látszik Ázsiában szokásos) belépési kártyát. Az út kb. 2 S$-ba került (1 eur), pofátlanul kevés. Visszafele ugyanez 1,4 Ringgitbe, ami nagyjából 30 eurócent. És mindez kb. 30 perces útért és határátlépésért.

Johor Bahru állítólag shopping city, bár én nem sok érdekes dolgot láttam ott kb. 5-10 éve kiment modeleken kívül. Ezek ára üzletben / plázában kb. 2-3 euró. Egykét dolog azért van ott, láttam egy nagyon klassz szmokingot, kicsit bársonyos és lila. Néhány óra bolyongás után turista központba tévedtünk. A központ eszméletlen, nagyon kedvesek, mondták mennyi a taxi, és mennyi az az összeg, ami fölött már át akarnak verni minket. Rövid tanakodás után eldöntöttük: irány Tioman. Az út első fele kb. 200 km út busszal Mersingig (10 ringgit). Leszálláskor egy nagyon kedves nő behívott az "irodájába", ahol potom pénzért szereztünk egy ötágyas szobát másnapra (10 ringgit\személy), hajót, ami elvisz a szigetre (ja igen, Tioman egy trópusi paradicsom és sziget) és adott tippet estére hol húzhatjuk meg magunkat. Végül egy erősen lepukkant szállodában kötöttünk ki, 95 ringgit/2 szoba volt az ára, amit végül lealkudtunk 75-re, nagyon nehezen, mert a portás vagy tulaj egy nagyot halló, vaksi, öreg kínai volt, aki alig beszélt angolul. A lyányok kicsit stresszelték magukat a szobában tanyázó gyíkok miatt, de végül győzött a fáradtság. Az első nap képei:

a első nap

Másnap mi másra keltem volna, mint egy müezzin imájára a közeli mecsetben. Fél 7-kor mindez kicsit érdekes érzés. Kirohantunk a kikötőbe, ahonnan 2 óra az út gyorshajóval Tiomanig. Zárójelben, mikor azt mondom kikötő, vagy város, vagy utazási iroda, akkor nem a szokásos dolgokra kell gondolni, hanem a szokásos dolgoknál 5x kisebb dolgokra. A szigetre egyszerűen nem találok szavakat, remélem a képek magukért beszélnek. Ha valaki malájföldön jár mindenképp jöjjön menjen el ide, olcsóság és "azannyaúristenit"-érzés van. Még ezen a napon történt (címszavakban):
- becsekkolás Johan-nék Resort-jába
- szoba megcsodálás, mérges sárkánygyík-kiebrudalás
- finom koktél fogyasztás pálmafa alatt
- dzsungelben mászkálás
- majom észlelés
- Majom-öbölbe érkezés, búvárkodás, elképedés és csúnyán leégés
- finom vacsora (eddigi legjobb ázsiai élelem) elfogyasztás
- jóízűen alvás

Búvárkodáshoz még annyit, hogy én még ilyet életemben nem láttam, megannyi színes hal, korall, tüske, csiga és vizigyík alig 10 méterre a parttól. Épp, mint a tévében. Gondolkodom, hogy érdemes-e befektetni egy vízikamerába, de nem vagyok egészen biztos benne.
A második nap képeit itt lehet megnézni, megcsodálni és adathordozóra letölteni:

az második nap

Utolsó nap egész röviden: kezelgettem a hátam a leégés miatt, becsomagolás, reggelizés, sűrű könnyek között szigetelhagyás, Mersing-ben az utazási iroda vezetőjével beszélgetés (következő alkalommal kijön elénk éjjel 1-kor is, ha lekéssük a korábbi buszokat), ezeréves busszal utazás egy furcsanevű városba, ott átszállás egy másikra Johor Bahru-ig, innen Szingapúr (a határon millió ember, szokásos beutazási papír kitöltés). És most jöjjenek a harmadik nap képei a teljesség igénye nélkül:

az harmadik nap

megj: ha valaki Tioman-ba akar menni, az szóljon és megadom a túrizmusnéni elérhetőségét, elsőosztályú kiszolgálás, minden eddigi országban, ahol eddig jártam vagy éltem tanulhatnának belőle.

pusszantés mindenkinek, ha lesz időm holnap a mai nap eseményei jönnek: látogatás egy laborban, ahol mikrochipeket állítanak elő.