Megérkeztek a képek!

Sikerült felpakolni a képeket a nemzetközi webre, úgyhogy a csodálatos világháló jótékony áldásait kihasználva mindenki megnézheti, hogy merre jártam és mit csináltam a hétvégén.

Néhány szó a legutolsó bejegyzés óta eltelt időről. Ugyebár ott hagytam abba, hogy mennem kellett, mert jött értünk egy ember egy autóval. Nagyon kedves volt, itt lehet megnézni, hogy kiről is van szó. A félreértések elkerülése végett a középen álló úriemberről van szó. Nem csak, hogy középen all, de még inge is van. Szóval körbevitt minket a városban. Előszőr a király rezidenciáját csodálhattuk meg kívülről. Érdekes, és valószínüleg egyedülálló, hogy itt a királyt 5 évre válasszák, és nem lehet ugyanaz az ember, csak esetleg 65 év múlva. Ez úgy jön ki, hogy az Malajzia 13 állam szövetségéből jött létre (régen része volt Szingapúr is), ebből 8 szultánság, a maradék 5 pedig nem az. Ezen államok fejei egymást közt döntik el 5 évente, hogy ki legyen a következő király. Roppant érdekes.

Eztán elmentünk az ország nemzeti múzeumába. Teljesen más, mint egy európai (magyar) múzeum, valószínüleg, mert nincs olyan "gazdag" történelme, mint egyik-másik büszke európai nemzetnek. Nagyon érdekes viszont a hagyományos népviseletük, nagyjából ez a trendi a világ másik felén. Tényleg jól néztek ki.

Következett egy gyors megállás a nemzeti mecsetnél, e miatt nem is mentünk be, csak másnap. Sok érdekes dolgot megtudtam az iszlámról, amit eddig még nem. Például, hogy szöletésekor minden csecsemő muszlim. Aki nem olvasta, az olvassa el az Allah Akbar! c. könyvet Germanus Gyulától, érdekes. És egy mecsetbe is menjetek el, roppant barátságos népség lakja, csak hát sajnos a hírekből és a filmekből nem ezek köszönnek vissza. Ezen a napon ez a kedves úriember nagyon körbe akart minket vezetni a mecsetben, mondta, hogy ez számára nagy megtiszteltetés lenne. Programunk kötött volt, ezért a meghívást csak másnap tudtuk elfogadni, ekkor viszont sajnos nem volt kísérő. A fő imaterembe nem mehettünk be, viszont a bejáratánál találtunk egy muzulmán önkéntes asszonyt, aki sok mindent mesélt. Például, hogy az iszlám megköveteli házasságkötéskor a nő és a férfi beleegyezését, csak sok helyen erősebbel a helyi hagyományok (pl. Szaúd Arábia). Az iszlám nem követeli meg a nőktől, hogy tetőtől talpig be legyenek fedve, ez csak egyik-másik túlbuzgó arab államban befett szokás (pl. Szaúd Arábia).
A napon még gyors kiruccanást tettünk egy bőrholmi gyárban, egy kézműves ruhagyárban és egy csokoládégyárban. Ezeket kifejezetten turisták résére tarthatják fenn, átlag maláj jóember nem valászínű, hogy meg tudja fizetni (mint ahogy mi se), határozottan soknak találtuk például a 30 eurós pénztárcát.

Este gyors, utolsó pillanat utáni ruccanás a Kuala Lumpur Menara-ba (Menara magyarul tornyot jelent, innen ered a magyar minaret szó is, ez az a hely, ahol a muszlim lelkipásztor ébreszti a jónépet). Kilátás pazar, de sajnos éjszaka volt, ezért annyira nem érződött a magasság, pedig én az nagyon szeretem.

Másnap nagy nehezen sikerült felkelni és összeszedni magunkat, egyetlen fontos program (a kínai negyed meglátogatása mellett) a mecset megtekintése volt. Buszjegyet (szerencsére) már reggel megvettünk. Közben még egy kis izgalom: a kínai negyed egyik kevésbé szerencsésen kiválasztott étkezőjében rajöttem, hogy hiányzik a fényképezőtáskám (fényképezőapparátus persze nem). Hát nem ott maradt a mecsetnél. Az iszlám néni, aki a bejáratnál állt, elég nehezen értette meg, hogy mit akarok, de végül igen és megkerült a táskám. A fényképeket sajnáltam volna a leginkabb, plussz a pótakkut és töltőt, amit jelen pillanatban sem találalok.

Délután kb. másfél órás késéssel indult a buszunk, ami megint marha kényelmes volt. Este megérkezés és jóízű alvás.

És vettem egy rövidújjút.