Gyöngyöt a disznóknak! avagy Tioman reloaded - Frissítve

A címmel ellentétben (amit tőlük loptam) egy nagyon kedves felkérésnek teszek eleget. Történt ugyanis, hogy kaptam egy villanypostát egy Szingapúrban tartózkodó ismeretlentől, hogy adjak neki információt Tioman-szigettel kapcsolatban. Mivel a lelkem nagyon megörült a 10 perc hírnévnek, pénzt és fáradtságot nem kímélve utánajártam a dolgoknak. Jöjjön tehát a felbecsülhetetlen információhalmaz (külön köszönek igorka.sk-nak):

Jim Chua, marketing manager

tel: (6)07-7992535, 7992612

www.tioman.cc

fei222@yahoo.com

islandconnectionmy@yahoo.com

FRS #0001: A fenti elérhetőseg egy Mersing-beli utazási irodára vonatkozik. Olyan irodára, ahol azzal a furcsa élménnyel szembesültem, hogy a benszülöttek NEM feltétlenül akarják átverni a szerencsétlen túristát. Eddig már két embernek is ajánlottam őket, lehet, hogy ez az üzleti modell működőképes...?

Jó az idő

A címben lévő állítás túlzó, de a hétvégét meggyilkoló 0-4 fok mellett ez már üditően hat. A jó időt A nap hőmérséklete rovat támogatja. A nap hőmérséklete: 5.2 °C. Ezúton is köszönjük...

Az a probléma jelen pillanatban, hogy semmi sem történik ebben a csodálatos faluban. Elmegyünk a gyárba dolgozni, dolgozunk ott vagyunk, hazamegyünk... innen már csak a saját hétköznapjaimat tudom leírni: két hete sikertelenül próbálom elpakolni a Szingapúrból elhozott és azótalegalább a táskából nagy nehezen kipakolt cuccokat. Bizony mondom, ha tudnám, hogy mi alatt nyugszik a fényképezőgépem, akkor lefotóznám az egy házbontásra hajazó szobámat. Amúgy a rendcsinálás kitervelése rendszeres program. Ha valakinek bármilyen ötlete van az ilyen kínos ügyek megoldására, esedezve könyörgok, hogy ossza már meg velem. Na jó, velünk! A szoba felperzselése, porig rombolása és lesózása most nem járja.

Utolsó nap

Ma késő délután indulás van. Nem mondom, hogy nagyon várom, de kezd elegem lenni picit ebből az egészből. Persze elképesztő volt ez a szűk két hónap, de hát hogy ne lenne az Szingapúrban? Indulás előtt még egy zenegépet kéne vegyek, mert az jó, ha van.
Harmatnyival jobban vagyok, mint az elmúlt napokban, ma már bátran lekvárt is ettem. De valahogy még nem az igazi.
Na nem tudom jelentkezem-e még Szingapúrból, ha nem, akkor jó utat nekem.

Ismét

Talán ez volt eddig a leghoszabb időszak, hogy írás nélkül hagytam a nyájas olvasókat. Túl hosszúra most sem engedem... Az a helyzet, hogy nagyon a finisbe értünk, már csak két nap és rombolás van haza. Nem mindenki megy még, csak a finnek és én. A többiek más városba repülnek, de csak öt napra rá.

Az elmúlt két nap nem éreztem túl jól magam, lehet ettem valami mérgezett gyíkhúst, előtte meg jártam a várost. A malájoktól való megérkezés másnapján hamar vettem négy lábbelit pofátlanul olcsón, egy 120 Gb-os külső mobil merevlemezt, azóta pedig ülök a babérjaimon itthon és szenvedek. Talán a rengeteg gyilkos fűszer készítette ki a gyomromat, vagy valami másamat, de az egész nem jó. Tegnap reggel óta, biztos ami biztos, csak banánt, vizet és kekszet eszem.

Közben felkerült néhány tiomani kép az albumba, itt lehet megcsodálni.

Új fényképek

A szemfüles és hűséges olvasók már bizonyára észrevették, hogy ma reggel felkerült két új fényképalbum a szingapúri képekhez. Igen, az egyikben a Jurong madárparkban készült lenyűgöző photók vannak, a másikban pedig az ugyan aznap meglátogatott kínai kertben készült képek.

A madárpark maga csodálatos, nagyjából másfél Kossuth kert méretű, viszont közlekedik benne egy egysínű csodavasút (gy.k. monorail). Madár annyi van, amennyi nem szégyel, ami azért nem rosszm ha már madárparkról van szó. Persze mindenféle teremtmény megtalálható itt, kistestű-nagyfejű, nagyfejű-kistestű, csendes, halk, rikácsoló, és ezek kombinációi. Sajnos nem különösen értek a madarakhoz, így sok hasznos dolgot nem tudok leírni. A képeket viszont itt lehet megtekinteni.

Hazafele menet beugrottunk a kínai kertbe. Nagyszerű park, renben van tartva és éjszaka is biztonségos, bár ez inkább Szingapúr érdeme. Az itt található tavakban annyi és akkora hal van, hogy éjszaka is láthatóak. Illegális horgászparadicsom. Itt található néhány éjszakai, állványos kép.

Holnap megyek ismét Malajziába, ezúttal, ha minden a terveknek megfelelően halad, egyenesen Redang szigetére. Ha nem írnék addig, akkor kellemes hétvégét mindenkinek.

Ja, és a gépsas megy holnap szervízbe talán, mert néha ráz...Ez ilyen.

Sentosa

Na ha már annyira belejöttem a írásba, hamar még egy rövid beszámoló Sentosáról, a szingapúri paradicsomról, a világ egyik legtökéletesebb pénzelköltési helyéről. Ennek tudatában mi elszántan érkeztünk a szigetre, ahol végül is csak egy kisebb mennyiségű készpénzt hagytunk. A szigetet kábelen közelítettük meg, ez egészen kellemes élmény. off: mivel a batteri rövidesen lemerül, igyekszem rövidre fogni /off Megérkezés után hamar a tengerpartra romboltunk. Persze hol máshol, mint itt kapott el minket egy kis trópusi vihar, de hát annyira ki van épülve ez a sziget, hogy fél percnél nem volt meszebb a menedék, ahol bevártuk a vihar végét.

Miután elégségesen kifárasztottuk magunkat, megtekintettük a vízalatti világ fantázianevű produkciót. Sokat nem szaporítom a szót, nagy és kellemes élmény az egész, fotókat meg lehet nézni. Egy említésre méltó dolog: volt egy néhányszáz méteres út, ahol is konkrétan a víz alatt járhattunk egy üvegbúra alatt. Hihetetlen jószágok úszkáltak mindenfelé, nem tudom mi minden érezhető majd a képeken, amiket egyébként itt lehet megtekinteni.

Most rohanás van, night safari következik, Szingapúr egyik kötelező látnivalója.

Kínai negyed

Március harmincadikát írunk. Úgy döntöttem, hogy el kéne már menni a helyi kínai negyedbe. Történetét elég viccesnek találom, mivel állítólag az itt élő kínaiak miatt lett építve. Ez önmagában rendben is volna, csakhogy Szingapúr népességének túlnyomó többsége már önmagában is kínai és nem tűnt ugy, mintha ebben a nem túl nagy negyedben különlegesen felül lettek volna reprezentálva. Szerintem egyszeűen a túristák miatt hozták létre.

A MRT aluljáróból való megérkezés után egyből a negyed kellős közepére csöppen az jóember, máris eladók tucatjai próbálnak az emberre sózni valamit. Amiben különbözik a várostól, hogy itt egészen mások az épületek és az utcák fel vannak díszitve a jellegzetes kínai lámpákkal.

teljesen egészen más épületek

jellegzetes kínai lámpák

Utóbbi kép egyike az első, fotóállvánnyal készített képeknek.

A negyedben különben található egy kínai templom, egy hindu templom és egy iszlám mecset is, szigorúan a békében-egymás-mellett-élés és harmonikus-társadalom-építés jegyében. Sajnos a mecsetet és kínai templomot nem sikerült megtalálni, a hindu templomot is csak kívülről csodáltuk meg. Mert nem mentünk be. Álljon hát itt egy kép a hindu templomról. Tessék:

táncoló fél- vagy egészistenek

A negyed keletkezéséről bennem élő fantasmagóriát erősíti a képen látható pagoda is

a képen látható egy pagoda

Mindez azért, mert bár ez kínai negyed, mégis ez az egyetlen pagoda a környéken, arról nem is beszélve, hogy csak májusban fogják átadni, tehát még épül. Viszont mostmár nyugodt szívvel kipipálhatom a pagodát a képzeletbeli 'eztmuszájmegnézzed' útikönyvben. A pagoda amúgy csodálatos és ráadásul még nagy is. Kár, hogy nem mehettünk be.

Az egyik mellékutcában felfedeztem egy közvetlen bizonyítékot az Altfatter-család világméretű jelenlétére. Íme, álnéven itt is üzletelnek:

bökj rá a képre, mert nem látható kristálytisztán az egyértelmű bizonyíték

Este , mint már említettem, még vettem egy fényképezőgép állványt. Az elaső természetesen beszerzési áron adta el nekem, de hát ez a jó ebben az országban, hogy mindig mindent beszerzési áron lehet megvenni, van, hogy még az alá is lehet alkudni. Nem értenek ezek az üzlethez...

Még az albumhoz, amit egyébként itt lehet megtekinteni, tartozik néhány kép a kínai negyed előtti mozdulatlan emberről. Jól csinálta a gyerek, adtam is neki hamar egy egész dollárt.

Kínai negyed, Sentosa

Jóreggelt kedves barátaim. A hétvégén jártam a kínai negyedben (Chinatown) és Sentosa szigetén. Most pedig, szigorúan a politikamentesség és multikulti jegyében rohanok a kínai- és japán kertbe, majd a Jurong madárparkba.

Képeket igyekszem felrakni és többé-kevésbé kommentálni, de hát nincs idő, nincs idő...

Nagy nap

Szervusztok kedves barátaim. Nagy nap volt a tegnapi az életemben: beszereztem egy 4 GB-os SDHC memóriakártyát nemrossz áron (képet lásd lejjebb). És mintha mindez nem lenne elég, vettem egy állványt is a fényképezőgépezethez. Roppant kellemes látványt nyújt, használni is könnyű, mi kell még egy magamfajta egyszerű jóembernek. Jöjjön hát először egy kép az állványról:

igen, ez Nikon

Nem mintha valamit is számítana, de az állványt a méltán világhírű Nikon cég gyártotta. Vagy ha nem, akkor egy roppan jó minőségű jól sikerült utánérzés. Nem a legmagasabb példány, de nekem megérte a hordozhatóság oltárán áldozni. Arról már nem is beszélve, hogy sárga.

A memóriakártyám pedig íme tehát tessék:

a jéghegy csúcsa

Igen, ez egy Kingston márkájú dolog, SDHC típusú (csak hogy régebbi készülékek nehogy olvasni bírják), abból is a második osztályba tartozó. Ezt azt jelenti, hogy baromi lassú. Jó, annyira nem, hogy használhatatlan lenne, de az előbbi bejegyzésben megemlített kártyához fényévnyire van. Mindegy, mostmár lehet szabadon kattogtatni a gombot a masinán.

Esdé kártya

Vettem végre egy bazinagy bazigyors sd-kártyát bazisok pénzért, hát nem kiderül, hogy nem kompatibilis a fényképezőgépemmel? A PANASONIC alaphelyzetben három memóriagyártót támogat, persze működik mással is, kivéve ezzel. Nem teljesen értem a probléma okát, de végül is teljesen mindegy. Szerencsére talaltam klienst rá.

A jó hír, hogy vettem egy gumilabdát is 1 S$-ért, és teljesen jól működik, nem tapasztaltam kompatibilitási problémákat.

Catwalk

Tegnap volt egy egész éves évforduló a nénivel, úgyhogy elmentünk a városba mulatni. Végül a City Hall-ban kötöttünk ki. Egy kellemeset étkeztünk egy japán étteremben (kissebb mennyiségű készpénzt a helyszínen hagyva). Egy valamire rájöttem: valószínűleg nem fogom az összes pénzemet sake-ba ölni, mivel kitüntetetten bűnrossz. Persze egyszer az életben ki kellett próbálni.

Eztán körbenéztünk az épületben egy kicsit jobban. Mit ad Isten, belebotlottunk az egyik legnagyobb helyi attrakcióba, a rendes évi szingapúri divatfesztiválba. Azt hiszem nem tudtam a súlyán kezelni az eseményt (rohadt unalmas volt), a néhány csinos teremtményen kívül semmi érdekes nem volt itt. Azért sikerült néhány képet összekaparni. Felhívnám a nyájas olvasó figyelmét, hogy egy szinttel az esemény fölött álltunk, ezért a képek is - bármilyen meglepő is - ebből a szögből készültek. Itt lehet megtekinteni őket:

catwalk

A mai napra (is) be volt tervezve a naccerű Sentosa sziget megtekintése, de ilyenkor valahogy mindig szakad az eső. Sebaj, lehet megyek soppingolni.

Állatkerti beszámoló

Voltam állatkertben vasárnap. Képek itt:

singaporean zoo

JB

Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Johor Bahru-ba, képek itt. A pénteki Little Indiás albumra mutató link pedig a nagy sietségben lemaradt. A nagy ijedtségre való tekintettek következzen a link. Jöjjön tehát. Íme. LINK

Ha minden jól megy ma estére sikerül összehozni a vasárnapi állatkertes program beszámolóját is. Ha nem, hát nem. Most viszont rohanok a SimLim-be.

Éjszakai képek

Tegnap elfelejtettem, hogy felkerült néhány experimentális éjszakai kép. Itt lehet megnézni, különböző fókusztávolságok, exponálási idők, ISO beállítások... a lehetőségek végtelen tárháza nyílott meg előttem. Ezen az estén rájöttem, hogy nekem szükségem van egy tripodra. Sajnos nem tudom hogy mondják ennek, talán fényképezőállvány, talán nem. Aki tudja, az homályosítson már fel.

Áramkör tervezés

Ezen a héten az egyetemen áramkör tervezés és készítés van napirenden. Hétfőn megpróbálkoztunk az EAGLE nevű programmal, ami tulajdonképpen egy áramkör tervező program. Azt túlzás lenne mondani, hogy feltaláltatták velünk a spanyol viaszt, de elég jól sikerült lemásolni a tanár által készített sémát.

a naccerű logikai sémám

a naccerű fizikai sémám

a naccerű fizikai sémám bedrótozva

Másnap össze kellett heggeszteni (forrasztani) a lapkát a komponensekkel, ez volt eddig a legérdekesebb dolog, amit csináltám az itteni egyetemen.

Az összes képet az eseményről itt lehet megtekinteni.

A mai nap (jelenleg is) a VHDL szépségeibe próbálnak bevezetni minket. Nem mondom, érdekes, de nem hiszem, hogy ezt nekem találták ki.

No comment

Perlos meeting

A mai nap már két találkozón is voltam, a második érdekesebb lehet mindenki számára. A célpont a Perlos nevű cég volt. A cég Finnországi alapítású és központú (talán még most is), kb. 16000 embert foglalkoztat világszerte, ebből mintegy 1500-at a múlt hónapban rúgtak ki Finnországban. Mi a szingapúri iroda vezetőjével találkoztunk. Velünk tartott a szingapúri finn nagykövet is, vagy lehet mi tartottunk vele. Elég érdekes dolgokat mesélgettek ott, többek között ők gyártják a Nokiák és SonyEricsson telefonok antennáit és a házait. Úgyhogy nem kispályás cégről van szó.
A tanárunk megint hozta a formáját, ilyen mondatok hangoztak el a szájából: "maybe european humans is more dry", "true level keen", "between Friday". Szegény ember nem bírja az angol nyelvet, de használja, ami azért dicséretre méltó.
A finn nagykövettel már másodjára talalkozok. Mit mondjak, igazi úriember lendületes megjelenéssel. Majd ugyanekkora lendülettel le is kezel mindenkit, aki nem valami főnök legalább valahol. Picit kellemetlen ember. A jó hír, hogy előbb vagy utóbb visszavonul.

Képek

Itt vannak az első néhány nap képei, mindenféle megjegyzés nélkül, főleg, hogy semmi közös nincs bennük, azon kívül, hogy az új kamerával készültek.

az első képek az új kamerával

Közben azért rájöttem, hogy némileg (jó, nagyon) bepaliztak a széleslátoszögű lencsével, de hát a tanulópénzt meg kell fizetni. Az vigasztal csak, hogy még mindig olcsóbb, mintha otthon vettem volna meg. Alig várom a 200%-os vámot a finn repülőtéren. Állítólag ennyi, hogyha eltitkolja az ember, hogy van valamije és rajtakapják.

Na megyek és leiszom magam 100%-os frissen facsart gyümölcslével.

Lassan lesznek képek

Tényleg elnézés mindenkitől, hogy nincsenek még új képek, de hát az első néhány napon nagyon kevés értékelhető kép készült. Igérem ma lesz néhány. A mai napon készítettem néhány egész ígéreteset a medencénél, de hát napsütés mellett nem nagy kunszt normális képet összehozni. A félhomályban készült képek még mindig csapnivalóak, de legalább már 50%-ra kicsinyítve nézhető. Csak 100%-on van elmosódva.

Na mindegy.

Túl sok minden nem történik velem manapság. Most kezdet el villogni egy led a laptopon, hogy mindjárt teljesen lemerül. Késöbb még írok, és (remélem) jön néhány kép is.

Megvan az új kamera

Tegnap egy nagy lépést tettem a totálisan kompakt és néha használhatatlan kamerák világából a picit jobb kamerák felé, ugyanis megvettem egy PANASONIC FZ50 példányt fekete kivitelben. Hozzá hamar beszereztem egy széles látószögű konvertert és egy táskát. És persze egy UV szűrőt és lencsevédőt. Ez utóbbit lehet picit áron felül vettem meg, de hát elég nehéz itt tökéletes üzletet kötni. Az eladó finoman szólva rámenős volt, folyamatosan "special price"-okkal bombázott, alkudozás közben kétszer is a beszerzési ár alá mentünk... viszont erős voltam és nem tőle vettem meg a táskát, ami erősen ronda volt, igaz tökéletesen passzolt a kamerához. Lehet azert, mert hozzá való volt.
A tegnap készült első képek elég elkeserítőek voltak, lehet kicsit bonyolultabb képet készíteni vele, mint a régin megnyomni egy gombot. Sok itt a lehetőség, mindenféle ISO, shutter time, apperture és millió más beállítás. Viszont nagyon kellemes a beépített lencséje (Leica 35mm - 420), egész kellemesen lehet vele nagyítgatni és a manuális fókuszálási lehetőség se nagy hátrány.


Sikerült megint eljutni az IT Show kiállításra. Hihetetlen, hogy mennyi ember volt a környéken. Az a furcsa ebben a városban, hogy minden üzletben special price van, vagy special offer, álltalában csak nekem és csak most. Arról nem is beszélve, hogy mindig best price-on kínálnak mindent.

IT Showról nem nagyon érdemes többet szólni, annál inkább a következő állomásról: City Hall. Ez egy öt nagyon magas épületből álló épületegyüttes, képek majd jönnek remélem. Az egyikben betértünk egy Sakae Sushi japán étterembe. Itt az a lényeg, hogy futószallagon jönnek-mennek a különböző fajta élelmek és a legvégén az üres tányérok alapján kell fizetni. Nem túl olcsó mulatság, de egyszer megéri kipróbalni. Áltabában minden tányéron van egy kis rizs és arra kerülnek rá a különböző dolgok: kaviár, garnélarák, hal, valami édes sajt, estébé. Néha a tányérok között fel-fel bukkan egy üveg, benne valami zöld kenőcs, aminek milyen más íze lenne, mint torma. Az is az erősebb fajtából.


A kurzusra velünk jár egy benszülött is, akit Xin Long-nak hívnak és ez csak a keresztneve. Jó gyerek, kár, hogy minden második szava örök rejtély a számunka, nagyon erős helyi akkcentusa van. Azon ritka emberek közé tartozik, akiknek különböző nemzetiségűek a szüleik (nemzetiség itt kicsit erősebb, mint otthon, itt vele jár a kultúra, vallás és bőrszín). Az apja kínai, az anyja pedig maláj, de az is lehet, hogy fordítva. Mindenesetre, biztos ami biztos, tagja a karizmatikus mozgalomnak. Ez egy neoprotestáns vallás, köze van a pünkösdista mozgalomhoz. Csak hogy érthetőbb legyek: a magyarországi Hit Gyülekezetének is köze van a
pünkösdista mozgalomhoz. A gyerek valószínüleg nem akar minket beszervezni, de hívott, hogy menjünk el a templomába. Szombaton sajnos én kihagytam, viszont egy páran elmentek. Saját bevallásuk szerint ők még ilyet élőben nem láttak. Olyasmi lehet, mint a Vidám vasárnap. Egyszer azért el fogok jutni oda, kiváncsi vagyok.