Megvan az új kamera

Tegnap egy nagy lépést tettem a totálisan kompakt és néha használhatatlan kamerák világából a picit jobb kamerák felé, ugyanis megvettem egy PANASONIC FZ50 példányt fekete kivitelben. Hozzá hamar beszereztem egy széles látószögű konvertert és egy táskát. És persze egy UV szűrőt és lencsevédőt. Ez utóbbit lehet picit áron felül vettem meg, de hát elég nehéz itt tökéletes üzletet kötni. Az eladó finoman szólva rámenős volt, folyamatosan "special price"-okkal bombázott, alkudozás közben kétszer is a beszerzési ár alá mentünk... viszont erős voltam és nem tőle vettem meg a táskát, ami erősen ronda volt, igaz tökéletesen passzolt a kamerához. Lehet azert, mert hozzá való volt.
A tegnap készült első képek elég elkeserítőek voltak, lehet kicsit bonyolultabb képet készíteni vele, mint a régin megnyomni egy gombot. Sok itt a lehetőség, mindenféle ISO, shutter time, apperture és millió más beállítás. Viszont nagyon kellemes a beépített lencséje (Leica 35mm - 420), egész kellemesen lehet vele nagyítgatni és a manuális fókuszálási lehetőség se nagy hátrány.


Sikerült megint eljutni az IT Show kiállításra. Hihetetlen, hogy mennyi ember volt a környéken. Az a furcsa ebben a városban, hogy minden üzletben special price van, vagy special offer, álltalában csak nekem és csak most. Arról nem is beszélve, hogy mindig best price-on kínálnak mindent.

IT Showról nem nagyon érdemes többet szólni, annál inkább a következő állomásról: City Hall. Ez egy öt nagyon magas épületből álló épületegyüttes, képek majd jönnek remélem. Az egyikben betértünk egy Sakae Sushi japán étterembe. Itt az a lényeg, hogy futószallagon jönnek-mennek a különböző fajta élelmek és a legvégén az üres tányérok alapján kell fizetni. Nem túl olcsó mulatság, de egyszer megéri kipróbalni. Áltabában minden tányéron van egy kis rizs és arra kerülnek rá a különböző dolgok: kaviár, garnélarák, hal, valami édes sajt, estébé. Néha a tányérok között fel-fel bukkan egy üveg, benne valami zöld kenőcs, aminek milyen más íze lenne, mint torma. Az is az erősebb fajtából.


A kurzusra velünk jár egy benszülött is, akit Xin Long-nak hívnak és ez csak a keresztneve. Jó gyerek, kár, hogy minden második szava örök rejtély a számunka, nagyon erős helyi akkcentusa van. Azon ritka emberek közé tartozik, akiknek különböző nemzetiségűek a szüleik (nemzetiség itt kicsit erősebb, mint otthon, itt vele jár a kultúra, vallás és bőrszín). Az apja kínai, az anyja pedig maláj, de az is lehet, hogy fordítva. Mindenesetre, biztos ami biztos, tagja a karizmatikus mozgalomnak. Ez egy neoprotestáns vallás, köze van a pünkösdista mozgalomhoz. Csak hogy érthetőbb legyek: a magyarországi Hit Gyülekezetének is köze van a
pünkösdista mozgalomhoz. A gyerek valószínüleg nem akar minket beszervezni, de hívott, hogy menjünk el a templomába. Szombaton sajnos én kihagytam, viszont egy páran elmentek. Saját bevallásuk szerint ők még ilyet élőben nem láttak. Olyasmi lehet, mint a Vidám vasárnap. Egyszer azért el fogok jutni oda, kiváncsi vagyok.