Hétvégi drumandbass megmozdulás

Erősen kontraproduktívra sikeredik ez a nap, már ami a munkát illeti, de igazábol amíg nem válaszolnak meg néhány fundamentális kérdést, addig nem nem nagyon tudok haladni a dolgaimmal, . A hibát a rencerben mértéktelen blogolással igyekszem tovább fokozni, nem kizárt, hogy a következő néhány bejegyzés is ma íródik. Kihasználom viszont a blogger.com nyújtotta lehetőségeket és cseppenként juttatom el a bejegyzéseket a virtuális tér minden mocskos szegletébe. Picit elkanyarodtam a címtől.

Szóval Szombat este ismételten megrendezésre került a Finn rally káros hatásait ellensúlyozni hivatott Beat vs. Rally mulatság. Ezúttal három különböző helyszínen tolták a zenét a hozzáértők, nekem a harmadikhoz vezető ajtót nem sikerült megtalálni a rendelkezésre álló négy óra alatt. Bár nem tudom, hogy ez bármilyen módon összefüggésbe hozható-e az elfogyasztott alkohol mennyiségével. A fő szinpadon raggie és raggaeton volt a fő attrakció, a mellékszálon drummandbass és, ezt hígítandó, másfél óra goa volt a terítéken. Eddig nekem fogalmam sem volt, hogy ebben a nagy faluban ilyen muzsikát hallgatnak az emberek, arról nem is beszélve, hogy én ilyen bulin részt fogok venni. Mindegy, véletlen, vagy nem véletlen, meglepően jó volt. (aki még életében nem hallott ilyet, az középső gombbal kattintson ide). A lemezjátszónál jófej emberek tekerték a potmétereket, mi pedig kitartóan égettük a zsírt, amíg ki nem tették a szűrünket. Ez a pillanat sajnos Finnországban fél három és három óra között szokott eljönni és ez valóban nem oké. Ez a buli megérte a befektetett energiát.

Achtung! Részleges napfogyatkozás

Jó 14 perc múlva részleges napfogyatkozás lesz Jyväskylä-ben, mindenkit szeretettel várok, szállás van, kaját meg adok.

Hav!

Május 19, Jyvaskyla, Finnország...

ui: nemjelentkezésem oka, hogy tanulok. sok szerencsét nekem!

Ollé!

Eljött a nagy pillanat, amikor a gyötrelmek (legalábbis részben) véget érnek. Ma sikerült megkaparintani a finnországi diplomámat, ami egyértelműén bizonyítja, hogy én immár mérnök , mitöbb BSc vagyok! Hogy a mérnök hogyan jött ki nekik, azt nem tudom, mindenesetre nagyon nem zavar, mitöbb kellemesen érint. Azóta ízlelgetem a "dumnu' inginer Bara Lehel" megszólítást, de az igazat megvalva még nem vagyok teljesen biztos benne.
Az oklevél melléklete egyébb csemegével is szolgál: kiderül belőle, hogy én a képzést finnül végeztem. Ez azért nagyjából egyenértékű lehet egy felsőfokú finn nyelvvizsgával is. Sajnos ez csak eme bejegyzés írása közben tudatosult bennem, ezelőtt már egy villanypostával rászoltam a titkárságra/tanulmányi osztályra, hogy legyenek szívesek nekem egy normális papírt adni.

ui: az otthoni élmények még mindig nincsenek kellőképpen dokumentálva, a tervek viszont már a tervezőasztalon fekszenek.

Breaking News!

Jövő hétfőn bemutatásra kerül a nagy mű, egész konkrétan a diplomamunkám. Az időpont 10:30 és valamilyen furcsa ok miatt csak számomra biztosítottak 30 perces lehetőséget a többiek 20 percével szemben. Na mindegy.

A teljes program:

9:30 Zoltan Papp IST7K1 D8000 Esa Salmikangas NHibernate - ORM solution for .NET platform
9:50 Szymon Wantuch IST7K1 D8011 Esa Salmikangas Implementation and evaluation of service oriented architecture in Labranet
10:10 Przemyslaw Stepala IST7K1 D8012 Esa Salmikangas Localization in ASP.NET 2.0
10:30 Lehel Bara IST6K1 xxxxx Esa Salmikangas ELECTRONIC INVOICE ARCHIVING
11:00 Martin Bencik IST7K1 D8007 Joni Leskinen Web Application Security
11:20 Martin Pawlas IST7K1 D8009 Jouni Huotari General overview of XForms and Orbeon Forms
11:40 Rafal Wocjik IST7K1 D8013 Juha Peltomäki Service-Oriented Architecture based on Web Services

A hírhedt maturity test-re pedig 12:00-kor kerül sor. Sok szerencsét nekem!

Nagy a jólét!

Elnézést mindenkitől, hogy mostanában nem írok se túl sokat, se túl érdekeset, de még a világképembe szervesen illeszkedő googletalk jabber-kompatibilis hálózatról is kijelentkezek. Az ok: írom a diplomamunkámat és bár az idő fogyását exponenciálisnak érzem (szintetikus tudatmódosítók?), a dokumentum készenléti állapota nem teljesen követi ezt sajnos. Persze nem én lennék, ha nem így lenne. Viszont, ugyancsak szokás szerint, esélyes, hogy időre befejezem. Alig várom már ezt, valahogy tényleg nem az a periódus az életemből, amiről filmet lehetne készíteni. Vagyis lehetni lehetne, csak elbukna a producerek drágán összegrundolt pénze.

Aki viszont nagyon unatkozik és blogolvasásban utazik, annak figyelmébe ajánlom, hogy új elemmel bővült a "haversrácok, cimborák" menüpont. Új blog jött létre, valószínüleg a csillagok kivételesen jó állásának köszönhetően. Olvassa mindenki sok szeretettel ezt, a blog készítőjének pedig sok sikert, pénzt és csillogást kívánok és nem feladni az első néhány hét után, mint sokan mások.

Képek

És akkor íme a beígért fotók:

Céges esemény

Nagy nap volt a gyárban tegnap, az IT részleg (igen, mi) kettőkor abbahagyta a munkát, összedugta a fejét és megpróbált jobbnál-jobb ötletekkel előhozakodni, majd elment egy ebédlőbe, ahonnan az út egy játékterembe, majd ezután a jyvaskyla-i szórakoztatóipar megkerülhetetlen bástyájába, a Gigli Marlinba vezetett. Na de lássuk az elejétől:

Először is sikerült késéssel érkezni az eseményre, mert ismét lehelletmintát kellett adjak egy laboratóriumnak, hátha eltűntek belőlem a helicobaktériumok (amit én sajnos erősen kétlek). Tíz perces késéssel sikerült bejutni az első fújásra, majd valamilyen narancslébe oltott szérumot kellett megigyak és fél óra várakozás után ismét bele kellett fújjak egy zacskóba. Ezután még összeszedtem Gabit is, aki a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetően ugyanarra az időponta volt előjegyezve, persze más épületbe és más vizsgálatra. Bár hivatalosak voltunk a céges eseményre, az ovoslást nem lehetett elhalasztani, mert jövő héttől sztrájk (a pletykákkal ellentétben itt is sztrájkolnak az emberek). A céges esemény első két órája szerencsére hamar eltelt. Aztán jött a szaunázás, szabad program, Zselé kollega felvetette, hogy ő mennyire szeretne pálinkát inni, nosza hamar elrepültünk egy kis mintáért János testvérrel. Az eredmény fenomenális volt: teljes elutasítás a finnek részéről, mindössze egy emberen látszott, hogy nem tudja eldönteni, szereti-e vagy sem.

Mindegy, könnyen túltettük ezen magunkat, lehet a ránk váró ingyen vacsora a falu főutcájában fekvő Old Bricks vendéglőben is segített ebben. Az élelem elsőosztályú volt, én harmadmagammal a Big Bull kódnevű elemózsiát választottam, kisérőnek pedig két pohár 9%-os trappista sört, csakis a változatosság kedvéért. Szerény becslésem szerint mintegy 40 helyi készpénzbe fájtam a cégnek. Sebaj, kaja után atcuccoltunk a mellettünk lévő kaszinóba, ahol néhány óra alatt sikerült magamat megszabadítani egy kisebb mennyiségű készpénztől. Egyszer élünk, irány a Gigglin Marlin. Érdekes, hogy én eddig még egyszer se voltam itt az elmúlt két év alatt, kivéve egy végigizgult Svédország-Finnország hokidöntőt, de ez az esemény annyira nem olvad bele a helyiség szellemiségébe. A buli nem volt külöbösebben rossz, sok kollegát láttam táncolni, ami már önmagában megér egy misét. Izgalom is jutott, ugyanis eltűnt az egyik kedvenc felsőm. Már kezdtem lemondani róla és egy világ is rogyadozott bennem Finnországgal tekintetben, amikor a ruhatárban megtaláltam. Gondolom valaki lenyúlta abban a hitben, hogy az övé, majd mikor rájött, hogy mégsem, nem tartotta meg. Érdekes szokásrend: nem elvesznek egy dolgot, ha az nem övék, hanem ha nem az övék, akkor nem veszik el. Nehéz ezt megszokni... Négykor kitették a szűrünket, ugyhogy más nem maradt, mint egykiadós alvás délután 3-ig.

Képek is jönnek holnap...

A Nagy Porszívóvásárlási Project [frissítés #04]

Hetek óta egy dolog hozza igazán lázba Myllyjarvi maroknyi magyarközösségének kissebbik felét: kéne venni egy porszívot. Én igazából tegnapra győződtem meg igazából, úgyhogy innentől kezdve új lendületet vett a projekt. Az eredeti ötletgazdák: Gabi és Coltán.

kronológia:

• valamikor a héten: először értesülök a lehetőségről.
• 2007.09.21 a délelőtti órákban élhatározom, hogy teljes mellszélességgel támogatni kívánom az alulról jövő, vallásokon átnyúló kezdeményezést.
• 2007.09.21 17:30 megtekintem a kínálatot a Minimani-ban, a legolcsóbb egy kis Siemens, talan 40 és 50 EUR között, a legdrágább szóbajöhető példány egy OBH Nordica, 59 EUR-ért.
• 2007.09.22 09:10 elhatározom, hogy csak meg kéne venni a cuccot minél hamarabb, elvégre a Nagy Bordó Metalizált Sárkénygyík megérett egy alapos belső tisztításra, ezt pedig jó lenne még a koppenhágai kiruccanás előtt megejteni. Lehetséges időpontok: aktuális hétvége.
• 2007.09.22 11:27 [frissítés #01] Alpha csatlakozik a posztapokaliptikus projekthez.
• 2007.09.22 11:27- két ember az egyedi alkalom ellenére sem óhajt részt venni a projektben. Fújhatják a porszívót...
• 2007.09.22 12:20 [frissítés #2] Megyünk a Prismába és CityMarket kicsitkét nézni
• 2007.09.22 12:27 [frissítés #3] Kis csúszás, tervekkel ellentétben 7 perccel késöbb indulunk...
• 2007.09.22 12:27 [frissítés #4] Sok modell megtekintése után a megmarad lehetőségek: két LG, egy OBH Nordica és egy Hoover.
• 2007.09.22 12:27 14:26 Tulajdonost váltott egy LG V-CQ463NDQ típusú porszívó. Az új tulajdonos MI vagyunk, a régi pedig a CityMarket.
  

Nem értem

A képeket a minap találtam az archívumban. Kik lehetnek őt, miért jöttek és mit akarhatnak? De főleg: mikor mennek már el?

Az év eseménye Jyväskyläben

A hétvége nagy dolog Nagyfalu életében. Finn rally volt ugyanis, ami állítolag a világbajnokságban is komoly szerepet játszik. Mivel engem nagyon hidegen hagy az egész, majdhogynem ellenzem is, ezért a részletekbe nem mennék bele, ajánlott olvásmány a google mellett pappz kollegának ez, ez, ez, ez és ez a bejegyzése. Csak, hogy egy pipát tehessek az esemény mellé, kilátogattunk a díjkiosztóra. Az első óra után viszont meguntam és elhagytam a helyszínt. Az még feltűnt, hogy épp mikor leléptünk, akkor döcögött be a finn nyertes autója, hatalmas ováció közepette.

Képek itt:

Adblock

Annál érdekesebb volt a szombati nap, amikor nagy városbeli biciklizés közepette belebotlottunk egy anti rallys megmozdulásba. Na végre valami nekem való dolog: jó zene, csupa furcsa ember. Igazából nem voltak nagyon sokan, de az a néhány arc magáért beszélt. A "Reclaim the streets" mozgalom keretlében szerveződott a buli. A fő, félig meddig vállalható mondanivaló, hogy mi a szarnak pocsékolni a benzint felesleges dolgokra, amikor a világ erőforrásai végesek, találhatnánk értelmesebb dolgot is. Aki többet akar megtudni a szervezetről, az próbálkozhat a saját weboldalon, illetve a wikipedián. 1-2 óra lézengés után a barátnőm kicsit megunta az ándergránd elektronikus zenét, úgyhogy elhagytuk a helyszínt. Viszont ennek tiszteletére otthon egész este jómuzsikát hallgattam.


Itt vannak a képek!

Adblock

Reclaim the streets!

Esső

Tegnap olyan történt velem, ami már régóta nem. Na jó, két dolog. Az egyik, hogy Sándor perszonál trénerrel elmentünk izmozni a gyár alagsorában található izmozóba. Állítólag holnap izomlázam lesz (már alig várom). A másik pedig az, hogy egyetlen napon kétszer is eláztam: még a szerencse, hogy nyár ellenére nem volt nagyon hideg. Elázás alatt természetesen azt értem, hogy van rajtam esőkabát, hanem a klasszikus "bőrigázom" effektus.

Mindenesetre itt volt már az ideje...

Megkésve bár, de: Juhannus

Tudom, hogy csak egy hónap telt el, és azt is tudom, hogy szinte senkit sem érdekel már, és azt is tudom, hogy nagyon lusta vagyok, de elkészült véges-végre egy rövid képi beszámoló a nyári napfordulós történésekről.

Röviden: a napforduló előtti péntek Finnországiában de facto szabadnapnak, hivatalosan nem az, de minden cég megadja a dolgozóinak. Szóval ezt kihasználva még csütörtökön leléptünk a cég nyaralójába (emlékeztetőül). Első adagban 10-en mentünk, majd másnap négyen leléptek egy fesztiválra, helyettük jött másik négy.

A szigetet meglepő módon csak csónakkal lehetett megközelíteni, ezúttal csakis magunkra hagyatkozhattunk (Furcsa így belegondolni, hogy jánusz mesterrel mi vagyunk a legtapasztaltabb hajósok a 14 ember közzül, miközben igazából sz*rt sem értünk hozzá. De hát valakinek el kellett vezetnie a jószágot).

Közben találtam nagyon találó bejegyzéseket a blogomban az akkori eseményekről.

A szigeten nagyjából állandóan működött a szauna, zene és élelem. Megfelelő az ilyen városi puhányok-nyavajásoknak való hely.

Mivel továbbra is lusta vagyok, ezért inkább jöjjenek a képek:



Három képet pazo mestertől nyúltam le (akit érdekel kicsit hoszabb és talán bővebb beszámoló az eseményről, az próbálkozzon itt (szigorúan a második nap))

Gyilkos időjárás

Törékeny testem máris mélyen átjárja a cudar északi szellõ. Nem hazudok: kutya egy idõ van, a betyárját. Az igaz, hogy a trópusokon nem szívesen nyitottam ki a számológépemet, még a mindennapi subba megnézése is fájt fizikailag, de azért így 7 órával érkezés uán már erõs honvágy alakult ki bennem. Nem tudom a pontos okát, de talán a több, mint 20 fokos hőmérsékletváltozásnak nagy szerepe van benne. Not so best...

Comeback

Itt vagyok, megjöttem Finnországiába. Ráadásul már a gyárban is vagyok. Ismét blogolhatok!

Húzzunk bele!

Johannus margójára

Mindig is utaltam a címben használt fordulatot, de eljön minden ember életében a pillanat, amikor szembe kell nézzen. Az enyém megtörtént.

De hogy a lényegre térjek: a hétvége a mértéktelen Johannusozás jegyében telt. Viszont ma már este van, ezért csak holnap írom le, hogy mi történt. Addig is minden jót mindenkinek.

Vasárnap itt és most

Végre 11-ig lehetett aludni. Nem is emlékszem már mikor sikerült ez utoljára. Jól esett mindenesetre, de kétségtelenül eluralkodott rajtam az a fáradtság érzés, ami túl sok alvás után jön elő az emberen, vagy legalábbis rajtam. Ezért elhatározódott, hogy jó lenne valamit csinálni. Szerencsére egy magasabb erő sugallatára mások is így gondolták. A döntés: lemegyünk az egyik tóhoz (Myllyjarviről van szó, legalább 3 perc gyalog a lakástól, rossz látási viszonyok esetén akár 5 is lehet). Agnieszka, pz és mellettem szerencsére volt még 3 lengyel a tónál, aztán később jött még egy Gabi is erősíteni a magyar öntudatot (vagy mit...). Igazából semmi, de semmi érdekes nem történt, kártyázgattunk egy kicsit, aztán haza. Egyetlen lengyel kártyajátékot tudok, talán Háború a neve, egészen kellemes játék. Ennek egy alternatív formáját játszottuk, de végül is sikerült mindig NEM VESZÍTENI. Én ebben látom a játék lényegét, mert itt nagyon függ a nyerés attól, hogy milyenek a lapjaid és hogy az előtted lévő ember milyen kártyákat rak le vagy éppen vesz fel. Talán ha van rá igény, akkor le fogom valamikor írni a szabályokat is.

Koradélután fincsi ebéd (húsleves lengyel módra és alaszkai halfilé sajátosan olajban értelmezve), de a lényeg, hogy az asztalra került egy 2001-es 3 puttonyos tokaji aszú is, ami ha már ott volt, hát ki is bontódott. 2001-ben készült, ami nagyon jó évjárat volt. Vagy ha nem is, nekem mindenesetre csak ez volt.

Lidl rulz

Örömmel jelentem, hogy ismét kapható a Lidlben nagyon finom magyar zöldpaprika. Télen sajnos kimerülnek a készletek, de újra feltünt a polcokon. Aki Jyvaskyla-ben senyved es valami finomat akar enni, az mindenképpen ezzel kezdje.

Péntek

Még mindig a múlt héten vagyunk. Csütörtököt kiheverve másnap már hajnlai 9-kor felkeltem és bevonultam az oskolába mítingelni a szingapúri túrát vezető tanárral. Én voltam ugyanis a pénzt kezelő jóember a mindenki között. Eljött a végső elszámolás ideje. A míting fél 10-re volt megbeszélve, 10-re már a tanár is megjelent. Előtte negyed órával azért felhívtam telefonon, hogy nincs-e találkája velem fél 10-től? A válasz: de igen, megfelel-e nekem az időpont? Nekem tökéletes, főleg így negyed órával utánna. Viszont az elkövetkező 4 órában sikerült elintézni a 30 percesre tervezett feladatot, utána pedig a munka nehezebbik felét megfogva 2 és fél teljes órán keresztül robotoltam az energiaháromszögben.

Napközben Juhász kollega már zaklatott, hogy este a szó legszorosabb értelmében le kéne dzsezzelni a városba. Nagyfaluban éppen summerjazz fesztivált tartanak, mindennap megannyi koncert. A pénteki azért volt különleges, mert egy magyar zenekar húzta. Egész konkrétan a Lantos Zoltán Mirrorworld kvartett. Az úriember hegedűvirtuóz: pengette, vonta, nyúzta és tekerte a szerszámot. Ráadásul személyreszabott tizenvalahány húros eszközét is bemutatta. Harmónia minden mennyiségben.

A négyes második tagja Borbély Mihály, fúvoshangszeresmindenes. Mindent, amit meg lehetett fújni, hát ő megfújta. A végén még az is kiderült, hogy a debreceni egyetem jazzklubja által szervezett kurzuson is tartott egy órat annak idején (onnan volt nekem ismerős).

A dobos / ütőshangszeres / bádogos / indiai mittoménmis úriember személyében Horváth Kornélt tisztelhettük. Nagyon széles palettát vonultatott fel, legkülönösebbnek azt mondanám, amikor egy bádogkinézetű bádogot olyan módon kezdett el csapkodni, hogy azt kerestük, hogy honnan jön a dallam. Hát onnan jött. Mély benyomás mindenesetre.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban meg kell említeni Lukács Miklós cimbalommestert. Talán ő volt az, aki miatt én elhatároztam, hogy elmegyek a koncerte. Nemcsak, hogy imádom a cimbalmot, de a fent említett úriember különösképen fontos szerepet tölt be a magyar cimbalomtársadalomban: benne tiszteljük az Anima Sound System rulezzenekar We Strike! című albumának a cimbalmosát. A CD-mre a végén sikerült is egy aláírást szerkeszteni a művész úrtól. Kiderült, hogy ő akkor látta előszőr ezt a CD-t és a számokat sem hallotta készen, bevonult a stúdióba, feljátszotta a dallamot, majd távozott. Az Anima frontember meg állítólag ígért neki egy tiszteletpéldányt, de ez mindmáig várat magára.

A koncert végén még szóbaelegyedtünk velük, nagyon közvetlen emberek, teljesen meglepődtek, hogy magyarokkal találkoztak.

Ami a koncert körülményeit illet: kicsit felborult bennem a csütörtökön felálló kép a finnekről: néhányan szinte végig beszélgették a koncertet, az elején a zenekar külön megkért mindenkit, hogy fejezzék be, mert nem tudják elkezdeni. És most 60-70 éves emberekről van szó. Nagyon olyan érzésünk volt, hogy ők csak lejöttek sörözni, de egy dzsezz-zenekar megzavarta őket. Nem általánosítok azért, mindössze néhány emberről volt szó, de akkor is furcsa. A koncert végén a szervezőbizottság pedig mindenkit egyenként megkért, hogy vagy fizet 6 pénzet ráadásként a következő performanszra, vagy pedig lesz kegyes és távozik. Megemlítve ezt a kocsma előtt a zenekarunknak, nem akarták elhinni. Szerintem erre sem lehet felkészülni.

Majd hazamentünk.

Ez itt egy este

Itt éppen éjjel 12 múlt. Még két hét a legvilágosabb ejszakáig. A kép válasz egy néhány bejegyzésel korábbi hozzászólashoz!