Céges esemény

Nagy nap volt a gyárban tegnap, az IT részleg (igen, mi) kettőkor abbahagyta a munkát, összedugta a fejét és megpróbált jobbnál-jobb ötletekkel előhozakodni, majd elment egy ebédlőbe, ahonnan az út egy játékterembe, majd ezután a jyvaskyla-i szórakoztatóipar megkerülhetetlen bástyájába, a Gigli Marlinba vezetett. Na de lássuk az elejétől:

Először is sikerült késéssel érkezni az eseményre, mert ismét lehelletmintát kellett adjak egy laboratóriumnak, hátha eltűntek belőlem a helicobaktériumok (amit én sajnos erősen kétlek). Tíz perces késéssel sikerült bejutni az első fújásra, majd valamilyen narancslébe oltott szérumot kellett megigyak és fél óra várakozás után ismét bele kellett fújjak egy zacskóba. Ezután még összeszedtem Gabit is, aki a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetően ugyanarra az időponta volt előjegyezve, persze más épületbe és más vizsgálatra. Bár hivatalosak voltunk a céges eseményre, az ovoslást nem lehetett elhalasztani, mert jövő héttől sztrájk (a pletykákkal ellentétben itt is sztrájkolnak az emberek). A céges esemény első két órája szerencsére hamar eltelt. Aztán jött a szaunázás, szabad program, Zselé kollega felvetette, hogy ő mennyire szeretne pálinkát inni, nosza hamar elrepültünk egy kis mintáért János testvérrel. Az eredmény fenomenális volt: teljes elutasítás a finnek részéről, mindössze egy emberen látszott, hogy nem tudja eldönteni, szereti-e vagy sem.

Mindegy, könnyen túltettük ezen magunkat, lehet a ránk váró ingyen vacsora a falu főutcájában fekvő Old Bricks vendéglőben is segített ebben. Az élelem elsőosztályú volt, én harmadmagammal a Big Bull kódnevű elemózsiát választottam, kisérőnek pedig két pohár 9%-os trappista sört, csakis a változatosság kedvéért. Szerény becslésem szerint mintegy 40 helyi készpénzbe fájtam a cégnek. Sebaj, kaja után atcuccoltunk a mellettünk lévő kaszinóba, ahol néhány óra alatt sikerült magamat megszabadítani egy kisebb mennyiségű készpénztől. Egyszer élünk, irány a Gigglin Marlin. Érdekes, hogy én eddig még egyszer se voltam itt az elmúlt két év alatt, kivéve egy végigizgult Svédország-Finnország hokidöntőt, de ez az esemény annyira nem olvad bele a helyiség szellemiségébe. A buli nem volt külöbösebben rossz, sok kollegát láttam táncolni, ami már önmagában megér egy misét. Izgalom is jutott, ugyanis eltűnt az egyik kedvenc felsőm. Már kezdtem lemondani róla és egy világ is rogyadozott bennem Finnországgal tekintetben, amikor a ruhatárban megtaláltam. Gondolom valaki lenyúlta abban a hitben, hogy az övé, majd mikor rájött, hogy mégsem, nem tartotta meg. Érdekes szokásrend: nem elvesznek egy dolgot, ha az nem övék, hanem ha nem az övék, akkor nem veszik el. Nehéz ezt megszokni... Négykor kitették a szűrünket, ugyhogy más nem maradt, mint egykiadós alvás délután 3-ig.

Képek is jönnek holnap...