Nordea - a kis nyugdíjból...

Tele van a karvalytőke is a nemzetközi pénzvilág finnországi bástyájával, de nekem is kezd elegem lenni belőle...

 Történt pedig, hogy Május idusán kaptam egy levelet az észtországi bicikli beszállítómtól, hogy nem érkezett meg hozzájus semmilyen pénz még, hiába is írtam pár nappal előtte, hogy márpedig én igen, elküldtem. E-postafordultával kiderült, hogy sajnos kis félreértés miatt rossz lett a kedvezményezett neve, csak a bankszámlaszám és bankkód stimmel (de szerencsére legalább azok). Viszont mivel a pénz eltünt a számlámról, a célszámlára meg vonakodott megérkezni, ezért szolgálatba helyeztem magam és felhívtam AZ ügyfélszolgálatot. Egy nagyon kedvesen kisasszony mondta, hogy a payment department már hazament, de holnap Ő személyesen fog utánamjárni, majd pedig jól felhív telefonon. Gondoltam ebből nem lehet baj...

Másnap dél környékén felhomályosított, hogy mi is a probléma (igen, a rossz név), és azt is tudomásomra hozta, hogy ne lepődjek meg, ha 19 pénzzel kevesebb fog visszaérkezni, merthogy azok az észtek levontak ennyit költségek gyanánt. Hát mindegy, ez van, gondoltam, elvégre az én hibám volt legalább 40-50% százalékban. Észt bicikliüzlet jófejségből azt mondta, hogy fizzessek csak ennyivel kevesebbet legközelebb, de ezúttal próbálkozzak sikeres adatokal.

Igen ám, de rá néhány napra kiderült, hogy AZ ÉN BANKOM is pénzbe kerül, vagyis 25 pénzt levont INVESTIGATION jogcímen. Ekkor már kezdtem idegeskedni, gyors guglizás után azonban kiderült, hogy igen, létezik ilyen jogcím. Erről a telefonban egy szó sem volt. Arról nem is beszélve, hogy ha mindez 2-6 hónapos ügylettel lett volna kapcsolatos, akkor máris 100 ajró, ennél régebbi ügy esetén minimum 200 pénzt kaptak volna le a számlámról. És gondolom mindezt ugyancsak bejelentés nélkül. Így jártam? Lehet, de nem baj, majd egyszer úgy fogok járni, hogy közben betérjek egy bankfiókba és megköszönjem eddigi, viszontagásoktól nem teljesen mentes együttműködést.

Ez annyira nem jó!

A tegnapi muzsika gondolom rendesen megosztotta a zenéhez értő közönséget, ezért most megint nekiveselkedünk. Ezúttal nem lesz probléma. A forrás nem más, mint maga a subba. A minőség garantált.

Az amerikaiak nem viccelnek!

Felhívnám mindenki figyelmét erre a világraszóló mutatványra. A zamerikaiaknak nyilván nehéz lehet megemészteni, hogy Kína figyel az első helyen a világ nagyobbik felén elfogadott éremtáblázaton, ezért hamar kitaláltak maguknak egy alternatív számítási módot:

Nem tudom, hogy ilyenkor egy igaz amerikai szív nagyobbat dobban-e, de szerintem minimum szánalmas próbálkozás. Az NBC, mint olyan, nem kispályás vállakozás, sejtésem szerint nem egy rosszul megírt SELECT utasítás van e mögött, hanem szándékos átverés ferdítés. De vajon kit?

Irány haza! vs. A beteg sárkánygyík

Kezd meglepően jó idő lenni a világ eme esővel erőteljesen megáldott szegletében, erre mi történik? Hát megyek ma haza! Igaz, hogy csak holnapra érkezek meg, de aki sokat markol az keveset fog. A tervezett útvonal: JKL - Tampere - Frankfurt - Köln - Kolozsvár -Szatmár. Közben már körvonalazódik két kiruccanás, de erről inkább majd akkor, amikor biztos lesz.

Közben a sárkánygyík sajnos beteg lett, elkezdett belőle szivárogni az üzemanyag, egyenesen a benzintartályból. Ma kiderült, hogy az első körben kigondolt megoldás nem működik, a sofőr (azaz autószerelő) nem tudodd olcsó utángyártott tankot szerelni sehonnan, ezért ha új tankot akarok, akkor lehet venni egy teljesen eredetit potom 770 készpénzért. Na én ezt annyira nem szeretném, úgyhogy most próbál találni egy olyan embert, aki képes a műanyagot megheggeszteni. Mindenesetre ez sokkal szimpatikusabb megközelítés.

Összefoglaló

Időhiány nagyobb, mint kéne, de azért jöjjenek az elmúlt megannyi idő fontosabb eseményei bő féltucat hiányos tőmondatban:

- voltunk Londonban, képek valamikor tutira lesznek
- járok masszázsra
- járok fizioterapeutához (vagy valami hasonlóhoz)
- múlt hét óta hivatalosan is magányosan tengetem hétköznapjaimat (igen, nincs barátnő)
- voltunk szigeten (vahaporo), mólót installáltunk, hétvégét töltöttünk
- két hét leforgása alatt kerek egytucat repjegy boldog tulajdonosa lettem
- államvizsga: mínusz 4 nap!

csóközön

Új frizura

Csütörtökön egy hirtelen jött impulzust követően meglátogattam a gyár földszintjén lévő fodrászasszonyt. Ő értette a dolgát, valószínüleg soha senki nem törődött még ennyit a hajammal: levágott egy kicsit, ritkított, majd a maradékot levágta; bekente zselével és vax-szal; megmosta, megszárította, picit benedvesítette, megint megszárította. Na nem ragozom, az a lényeg, hogy potom 25 készénzt csúsztattam a markába. A hatás viszont leírhatatlan volt: két ember (Z és J) teljes szívvel röhögött rajta, ma pedig azt is megkaptam, hogy 10 évet öregít az új haj. Végül is akármilyen mélyen megyek le, nem jut eszembe olyan alkalom, hogy meg lettem volna elégedve a hajammal. Úgy igazán. Ehez képest a mostani az egész jó arány lett.

Viszont 25 eurót még sosem fizettem ki erre a mókára...

Nehéz az élet

A szó legszorosabb értelmében értem a címet, ugyanis sajnos szembesülnöm kell lassan azzal a problémával, hogy nem lehet annyit enni és nem mozogni, amennyit eddig. Mivel már alulról súrolja a 105 kilót ezért mától netovább: elmentem hamar futni. Igaz épp csak +/- 0 fok környékén dzsezzel a hőmérséklet, de legalább nem volt halálosan melegem. Ezennel viszont bejelentem a célt: MÁRCIUS végére 100 kg +/- 1% hibahatár.

A kenőolaj

Tegnapelőtt autóm új olajat kapott. Nem is gondoltam volna, hogy 10 perc alatt szájba lehet egy ilyen műveletet verni, arról nem is beszélve, hogy utána a zótó láthatóan megfiatalodva, mint egy táltosparipa, csap a lóerők közzé. Nem csak a motor búg kellemesebben, de a teljesítmény is érezhetően nőtt.

Közben kiderült, hogy a helikobaktériumok még mindig bennem tanyáznak és egyelőre fogalmam sincs miként lehetne megszabadulni tőle. A doktornő emailben megemlítette a gasztroszkópot, aki tudja, hogy mi az, az megérti, hogy még gondolkodok rajta. Bár már tudom a választ. Na meglássuk majd, mindenesetre egy randevú már le van zsírozva a doktortnénivel, majd ő felhomályisít.

A sárga

Azt nem mondanám, hogy megöl az irigység, de hogy van az, hogy egyesek bizonyos cégeknél ingyen (vagy olcsón) vehetnek rész mindenféle társadalomépító aktivitásban, ráadásul munkaidőben, mások esetén pedig egy teljesen más cég főnöke még a hivatalos céges események előtt 10 perccel is képes email írni, hogy fél órával kevesebbet kéne beírni az aznap elvégzett munkához? Most akkor ki is a bolond ember? Mindenesetre egy újabb csepp...

De nem panaszkodok, ma potom 80 euróért felajánlottak egy 8 alkalmas masszásbérletet. Esélyes azért, hogy lecsapok rá.

Bréking news: szolgálati közlemény

Achtung, achtung: a vasárnapi napon kimosódott a telefonom, benne a román kártyám. Egyelőre szárad a fiú, aztán meglátjuk mi lesz vele. Egyelőre kéretik nem hívni / SMS-t küldeni

köszönettel: az igazgatóság

Utolsó nap a gyárban!!!

Utolsó nap a munkahelyen az idén... Ennél csak roszabb jöhet már! Például minden debreceni programtervező álma, egy Szigorlat kettő, benne programozáselmélet, algoritmuselmélet és egyébb nyalánkságok. Azért tegnapra még jutott egy kiadós idegesség a cégnél is, mindig ilyenkor jönnek rá, hogy valami nem megy 6-os Explorerben... Aztán mondják, hogy csináljam meg, mert fontos, de azért 4-kor az összes finn lelép haza. De mi közöm nekem a 6-os Explorehez? Viszont emiatt sikerült tegnap 8 utánig bennülni a gyárban, aminek ugyan örülni kéne, de én mégsem azt teszem. Hogy lesz ebből szigorlat?

Nagyteljesítmányű számológépemet is elfelejtettem behozni, így skype-olni se tudok az egyetemre tandíj ügyben... ehh, ebből baj lesz.

Épp három éve és egy napja történt

Nem akarom politikával tovább színezni a blogot, de ez most épp aktuális.


A link a Reakció (egykori nevén UFi) blogjára visz. A képet pedig innen csórtam.

Komplikálódok

Természetesen nem mennek olyan simán a dolgok, ahogy kéne nekik. De csak sorban:
- megjelent egy vicces felhívás az ETR nevű szuperprodukcióban, hogy legyek olyan szíves befizetni 109000 forintot tandíj gyanánt. Picit jogosulatlannak tűnik a követelés, ezért igyekszek minden követ megmozgatni, emailek tucatjait terítem a magyar kibertérben. Már olyan személyt is sikerült megszólaltatni az ügyben, akinek fogalma sincs az egészről, sose hallott rólam, (én se róla), meg egyébként is hagyjam békén. Sebaj, holnap egy nagyteljesítményű felsőkategóriás hordozható számítógéppel megtámogatva veszem fel a harcot az egyetemi bürokráciával. Ja, hogy péntek lesz és kb. reggel 8-kor mindenki, aki él az egyetemen és el lehetne intézni valamit, az elmegy? Hát ez pech. De én nem adom fel!

- sikerült valamilyen furcsa módon egy tantárgyat felvenni egy olyan félévre, aminek már egy éve vége van, de csak utólag sikerült beiratkozni rá. Mindezt hogy, az már csak a T. Tanulmányi Osztály tudná megmondani, de ilyenekkel már zaklatni se merem Őket. Részletekbe inkább bele se mennék...

- szigorlat 2 vizsgám lenne, szeretnék rá jelentkezni. Persze jelentkezéshez fel kéne venni a tantárgyat. Felvétel meg a félév elején szokot történni. Részletkérdés, hogy én a félév közepén tudtam csak beiratkozni. Csak azért nem izgatom emiatt magam, mert ha véletlenül fel lenne véve a tantárgy, akkor se tudnék rá jelentkezni a ki nem egyenlített tandíj miatt. Ezt persze esélytelen tisztázni, mert hisz csütörtökön fél háromkor (magyar idő) ugyan miért is lenne bárki az egyetemen, akit telefonon el tudnék érni? De majd holnap erre is rámozdulunk, szigorúan reggel 8 előtt...

- végezetül: sikeresen elnyomtam egy use case diagrammot a diplomamunkámban.


De egy pozitív hozadéka azért van a dolgoknak: sikerült találni egy olyan embert a tanulmányi osztályon, aki hajlandó levélben válaszolni a szünni nem akaró problámáimra. El se tudom mondani mennyire hálás vagyok neki.

És akkor itt említeném meg főszponzorunkat, aki holnap személyesen, mindenféle nagyteljesítményű felsőkategóriás hordozható számítógép nélkül próbál az ügyemben eljárni. És még thesis is nyomtat, online feltölt, cd-re varázsolt és deszkába ró. Remélem majd jól berúgunk és a hasunkat fogjuk fogni a nevetéstől ezekre visszagondolva, ha egyszer minden elintéződik.

7 days a week

Hát nem sok mindent írtam az elmúlt időben ide, ennek több oka is van. Elsősorban arra kéne fogjam, hogy írom a diplomamunkámat. Ez sajnos nem igaz, legalábis nem olyan mértékben, ahogy kéne. Másodsorban nagyon rákattantam az angol sorozatokra, de ezekről talán majd máskor. Végül, de nem utolsó sorban: éppen az utolsó napokat töltöm (ha minden igaz) rendes éves betegségemben.
Történt ugyanis, hogy már sorozatban ötödik évben ágynak esek az évnek többé-kevésbé hasonló időszakában. Az első néhány évben még volt mire fogni: először egy nagyszerű hetet töltöttem a Bódi tónál, majd hazaérve ugyanennyit, vagy ennél többet ágyban, mindenféle injekciókkal megfűszerezve (nem is beszélve a közelgő matekszigorlat reám vetülő sötét árnyékáról). Következő két évben Debrecenben kapott el a végzet, ekkor az injekciók helyébe az arcüregek szakszerű kezelése lépett: gyógyszeres vatta felhelyezése az orrba, majd percekig egy tekintélyes méretű infralámba előtt ülés. Második alkalomra kezdett összeállni a kép, hogy talán ekkora véletlen nem létezik, hogy mindig az év hasonló időszakában robbanok le, ezért végső elkeseredésemben elkezdtem allergiára gyanakodni. Bár átfogó vizsgálat azóta sem készült, a kipróbált négy fűfajtára teljes mértékben az allergia jegyeit mutattam. Természetesen a parlagfű az első helyen állt. Azt meg sem említem, hogy semmilyen ilyen jellegű problémám nem volt a debreceni székhelyáthelyezés előtt. Na mindegy, a lényeg, hogy ez a jószokás Finnországban sem marad el, már tavaly is sikerült jó egy hétre betegnek lenni. Lehet, hogy csak én próbálom belemagyarázni, de talán évről-évre picit r9videbb lefolyása lenne... hmm, nemtudom. Majd jövőre minden kiderül.

A Piros Gépjármű további hányattatásai

A gépkocsi hányattatásai csak nem érnek véget, le se tagadhatnám, hogy NEM értek az autókhoz. Egy nappal a koppenhágai kiruccanás előtt elhatároztam, hogy megjavítom a belső lámpákat, sajnos csak a vezetőoldali lámpák működnek (eredetit is vehetnék, a helyi márkaszervíz potom 55 készpénzért leszállít nekem egyet; ezért döntöttem inkább úgy, hogy a csináld magad félkatonai mozgalom keretén belül megp). Rövidre fogom: nem volt sikeres a beavatkozás, cserébe sikerült egy biztosítékot kivégezni. Ebből is tanultam...

Eljött viszont a nagy nap: ma indulás van három körül, estére Turkuban össze kell szedjük Gábor testvért és vele egyetemben 8 óra hajókázás vár ránk, most először a Silja Line jóvoltából.

Breaking News: eddig nem óhajtottam nagy dobra verni, de Agnieszka sajnos elhagyja Jyväskylä-t, mert nem talált munkát itt. Koppenhágából majd hazarepül, majd onnan talán egy jól meghatározott helyre. :( Nem örülünk neki...

A megsebesült Sárkánygyík

Tegnap sikerült néhány kisebb-nagyobb karcolást ejteni a Sárkánygyíkon. Egész pontosan két eset történt. Az elsőben egy parkolótárs picit elcentizte a kifarolást és nagy művészek merész ecsetvonásait meghazuttoló módon néhány karcolást ejtett a balelső ajtón. Persze az elkövetőnek nyoma nincs, ami az eddigi finnországi tapasztalatok után erős csalódás. A parkoló környékén sajnos nincs semmi kamera, úgyhogy az elkövető, a mester szavait idézve, szárnyal tovább az élet csillagporos ösvényén. A második sebet én ejtettem, egy parkolóban hátramenet helyett véletlenül egyesbe sikerült rakni a gépet. Nem történt nagy baj, az egyik lámpára fröcskölő fröcskölő viszont már nem az eredeti helyén van, hanem bent az utastérben egy kis fiókban. Hát így jártam.

Feleannyi rosszhír

Múltkori bejegyzéshez kapcsolódva most egy kevésbé örvendetes dologról kell beszámoljak: kiderült, hogy én bizony laktózérzékeny vagyok. A doktornő magyarázott valamit valami génekről, de amennyit értettem belőle, azt inkább nem osztanám meg. Az a lényeg, hogy most jó lenne néhány hónapig teljesen laktózmentesen élni, aztán próbálkozni valami könnyű dologgal. Azt nem mondom, hogy nem nyugtat meg a tudat, hogy ez egyáltalán nem betegség, hanem csak helyzet, amivel az emberek x %-a küszködik. Igazából 2-3 éves kortól senki sem kéne laktózt megemésszen, de az évszázadok során valami mutálódott valahol és megjelent valamilyen enzim (nem, ezt tudom, ez a laktáz enzim), ami miatt tejben gazdag népek többé-kevésbé felnőtt korukra is megőrzik ezt a képességüket.
Hurrá!
Közben nekiálltam a NAGY GYÓGYSZERSZEDÉSI PROJEKTnek, aminek a keretén belül egy hét alatt 28 + 21 + 14 szem gyógyszer fogok megemészteni és remélhetőleg hasznosítani a helikobaktériumok elleni kompomisszumot nem tűrő végtelennek tetsző küzdelemben. A részletekről majd jelentkezem.

Megannyi jóhír

Nem nagyon aktivizálok manapság a blogon, ennek több oka is van: elsősorban kb semmi érdekes nem történik, másodsorban nem nagyon van időm, de a legfontosabb, hogy lusta vagyok. Na de nem ma. Sok dolog történt az elmúlt két nap, alig birom feldolgozni érzelmileg. Tegnap jött egy hivatalos levél, hogy igen, nagyon sok helicobaktérium tanyázik bennem. Tényleg sok lehet, mivel az eredmény 20 nappal a beígért előtt jött meg. Lehet, hogy a gyomorpanaszaimnak ez az oka, lehet, hogy nem, de hogy ez nem jó, hogy van, az tuti. Hétfőn egyeztetek az orvosommal a teendőket illetően. Ugyancsak kiderült, hogy laktázenzimben nincs hiány, szóval elméletben nem ezen múlik, ha nem bírom megemészteni a laktózt. De majd erről is bővebben hétfőn. A többi eredmény talán szóra sem érdemes.
A mai nap sem múlt izgalom nélkül: jött egy telefon egy kedves ismeretlen számról, hogy a szerelő kollega átnézte az autómat és kiadta a bűvös jelszót: mehetek érte. Mit is mondjak, gombócot érezve a gyomromban rohantam, hogy birtokba vehessem az eszközt, akit ezentúl csakis Piros Metalizált Gekkó (vagy Jakk, esetleg Lláma) néven vagyok hajlandó szólítani. Otthon ideje lesz számba vetni, hogy mennyi készpénzt kell még elfecsérelni a jószágra, de remélem a legjobbakat.

Az év eseménye Jyväskyläben

A hétvége nagy dolog Nagyfalu életében. Finn rally volt ugyanis, ami állítolag a világbajnokságban is komoly szerepet játszik. Mivel engem nagyon hidegen hagy az egész, majdhogynem ellenzem is, ezért a részletekbe nem mennék bele, ajánlott olvásmány a google mellett pappz kollegának ez, ez, ez, ez és ez a bejegyzése. Csak, hogy egy pipát tehessek az esemény mellé, kilátogattunk a díjkiosztóra. Az első óra után viszont meguntam és elhagytam a helyszínt. Az még feltűnt, hogy épp mikor leléptünk, akkor döcögött be a finn nyertes autója, hatalmas ováció közepette.

Képek itt:

Adblock

Annál érdekesebb volt a szombati nap, amikor nagy városbeli biciklizés közepette belebotlottunk egy anti rallys megmozdulásba. Na végre valami nekem való dolog: jó zene, csupa furcsa ember. Igazából nem voltak nagyon sokan, de az a néhány arc magáért beszélt. A "Reclaim the streets" mozgalom keretlében szerveződott a buli. A fő, félig meddig vállalható mondanivaló, hogy mi a szarnak pocsékolni a benzint felesleges dolgokra, amikor a világ erőforrásai végesek, találhatnánk értelmesebb dolgot is. Aki többet akar megtudni a szervezetről, az próbálkozhat a saját weboldalon, illetve a wikipedián. 1-2 óra lézengés után a barátnőm kicsit megunta az ándergránd elektronikus zenét, úgyhogy elhagytuk a helyszínt. Viszont ennek tiszteletére otthon egész este jómuzsikát hallgattam.


Itt vannak a képek!

Adblock

Reclaim the streets!

Hétvége

Amilyen unalmas a cím, annyira volt unalmas a hétvége is. Nem is jó szó, hogy unalmas, mert végül is nem volt az, de alig akad olyan momentum, amit érdemes megemlíteni a blogban.

Nagyjából annyit fontos megemlíteni, hogy kutya egy idő volt. Nem is hideg, vagy meleg, hanem nagyon változékony. Talán még soha sem láttam én ilyet itt Finnországban. Egyik pillanatban süt a nap, aztán akkora zuhé, hogy csak na, majd újra ugyanez, azzal a különbséggel, hogy körömnyi nagyságú jégdarabok hullottak. Kép talán holnap.

Sikerült befejezni a hét részes "80 nap alatt a föld körül" című sorozatot. Annyit kell tudni róla, hogy Michael Palin a főszereplő, bár igazából ez furcsa megnevezés. Az a lényeg, hogy 80 nap alatt körbe kellett járnia a földet, érintve azokat a helyeket, amelyeken Mr. Fogg is megfordult. Bármilyen közlekedési eszközt igénybe vehetett, kivéve repülőt és helikoptert. Fogalmam sincs milyen címkét lehetne a filmre akasztani, az, hogy dokumentumfilm, az tuti. A kellemes szórakozáson felbuzdulva nekiestem a többi utazás megszerzésének is. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Talán nem írtam még le soha, hogy mekkora bajban is vagyok a finn kajákkal. Folyamatos gyomorpanaszok, és ekkor nem megyek bele a részletekbe. Mindenesetre múlt héten már olyan szintig elfajult a probléma, hogy orvoshoz fordultam. A finnországi rendszernek köszönhetően előbb egy nővérhez kerültem, aki, miután meghallotta a sérelmeimet, minden további faggatás nélkül időpontot adott egy orvoshoz. Úgyhogy holnap ott is jelenésem lesz. Fogalmam sincs egyébként mi lehet az étkezdei kajával, de komolyan mondom, madarat lehet velem fogatni.

Kicsit szétesetnek tűnik ez a remek bejegyzés, de ha már ilyennek sikeredett, akkor bátorkodom megjegyezni, hogy ma tettem egy kört az új biciklivel nagyfaluban... hmm, egész kellemes járgány és még csengetni is lehet vele. Örömmel fogok holnap felkelni reggel hétkor, hogy bebiciklizzek a gyárba... bár ebben nem vagyok egészen biztos.