Meckenbeuren

Egyszer csak meguntuk a düsszeldorfi jólétet, fogtuk magunkat hajnali 11 tájékán és elindultunk meglátogatni régi kedves barátomat, művésznevén Sárgarózsát. Mintegy 5 óra autókázást jósolt a telefonomba bújt virtuális jótündér, amit sikerült is tartani. Útközben áthaladtunk számos kis-, közepes- és nagyvároson (Köln, Frankfurt, Stuttgart), de igazából nem is haladtunk át rajtuk, hanem jó nagy ívben elmentünk mellettük. Az is valami. A cél nem lehetett más, mint a svábföldön elterülő festői Meckenbeuren.

A kis falu Baden-Württemberg tartományban, Ravensburgtól mintegy 10 kilométerre található, szigorúan dél felé. Az emberek roppant kedvesek és segítőkészek, bár a német nyelv egy általam kevésbé felismerhető alfaját használják.

Barátom már az ablakból kilesett minket. Ha már így esett, hát nem maradt más hátra, minthogy a gyíkkal leparkolunk és bemegyünk a házba. Kedves felesége hathatós segítségével belebonyolódtunk egy bőséges, de annál ízletesebb etkezésbe, majd elvonultunk Ravensburgba, ahol középkori események folytak: szerény készpénzösszegért cserébe bebocsájtást nyertünk a város központjába, ahol móka, kacagás, bűvészek és szemfényvesztők, korcsmárosok és pékek, leprások és nyomorékok igyekeztek kikaparni maguknak a gesztenyét. Kevésbé sikeres fénykepek készültek a helyszínen, ezek szigorúan feldolgozás alatt vannak.

Este egy mázsás dinnyével tettük fel a koronát a napra, végül rövid, de hagyományosnak tekinthető gombfociban mértük össze az erőnket. Az eredményre nem emlékszem, de kivételesen talán nem nekem állt a zászló.

A másnapi program terv szerint a következő volt: étkezés, egy kis Bodeni-tóban található Mainau sziget meglátogatása, indulás haza, éjszaka megpihenés valahol, jó esetben Magyarországon. Ebből az első kettőt sikerült maradéktalanul teljesíteni.

Mainau szigete tulajdonképpen nem is tudom minek nevezhető: volt rajta kastély, templom, botanikuskert, lepkeház, koncertterem, állatok, és még enni is lehetett. A kastély állítólag valamilyen kalapkészítő család tulajdonában van, akit érdekel a téma, az az interneten biztosan talál bővebb információt. Templomban templomi kórus, parkban pedig gyerekekkórus emelte a nap színvonalát. A szigeten svéd napokat tartottak. Igazából nem tudjuk, hogy miért, az viszont biztos, hogy valamilyen svéd királyi sarj a napokban tartotta ott az esküvőjét. Lehet, hogy összefüggés a dolgok között? A rejtély rejtély marad, a megoldás kulcsa a homályba vész.

A lepkepark viszont egész meggyőző: a kitalálóknak sikerült valahogy rávenni a lepkéket, hogy ugyan ne repüljenek már össze-vissza, hanem csak a nekik kijelölt környéken. Igazán tiszteletre méltó teljesítmény, főleg, hogy mindezt ketrec, üvegfal, illetve gombostű mellőzésével érték el. Mindenfajta színű és méretű lepke megtalálható volt ott. Minket leginkább egy, a tenyeremnél mintegy kétszer-háromszor nagyobb lepke nyűgözött le. Sajnos e példány előtt nem állt fényes karrier: a fajta, miután kikel, néhány hétig él, de addig is főleg alszik. Ráadásul még vak is és talán enni se tud. Mit mondjak, nem nyerő pozíció.

Késő délután aztán a szigetet elhagyva rájöttünk, hogy aznap már nincs túl sok értelme a továbbútnak, ezért bőséges vacsora után nyugovóra tértünk. Másnap reggel elindultunk a vadregényes Ausztria felé

Komplikálódok

Természetesen nem mennek olyan simán a dolgok, ahogy kéne nekik. De csak sorban:
- megjelent egy vicces felhívás az ETR nevű szuperprodukcióban, hogy legyek olyan szíves befizetni 109000 forintot tandíj gyanánt. Picit jogosulatlannak tűnik a követelés, ezért igyekszek minden követ megmozgatni, emailek tucatjait terítem a magyar kibertérben. Már olyan személyt is sikerült megszólaltatni az ügyben, akinek fogalma sincs az egészről, sose hallott rólam, (én se róla), meg egyébként is hagyjam békén. Sebaj, holnap egy nagyteljesítményű felsőkategóriás hordozható számítógéppel megtámogatva veszem fel a harcot az egyetemi bürokráciával. Ja, hogy péntek lesz és kb. reggel 8-kor mindenki, aki él az egyetemen és el lehetne intézni valamit, az elmegy? Hát ez pech. De én nem adom fel!

- sikerült valamilyen furcsa módon egy tantárgyat felvenni egy olyan félévre, aminek már egy éve vége van, de csak utólag sikerült beiratkozni rá. Mindezt hogy, az már csak a T. Tanulmányi Osztály tudná megmondani, de ilyenekkel már zaklatni se merem Őket. Részletekbe inkább bele se mennék...

- szigorlat 2 vizsgám lenne, szeretnék rá jelentkezni. Persze jelentkezéshez fel kéne venni a tantárgyat. Felvétel meg a félév elején szokot történni. Részletkérdés, hogy én a félév közepén tudtam csak beiratkozni. Csak azért nem izgatom emiatt magam, mert ha véletlenül fel lenne véve a tantárgy, akkor se tudnék rá jelentkezni a ki nem egyenlített tandíj miatt. Ezt persze esélytelen tisztázni, mert hisz csütörtökön fél háromkor (magyar idő) ugyan miért is lenne bárki az egyetemen, akit telefonon el tudnék érni? De majd holnap erre is rámozdulunk, szigorúan reggel 8 előtt...

- végezetül: sikeresen elnyomtam egy use case diagrammot a diplomamunkámban.


De egy pozitív hozadéka azért van a dolgoknak: sikerült találni egy olyan embert a tanulmányi osztályon, aki hajlandó levélben válaszolni a szünni nem akaró problámáimra. El se tudom mondani mennyire hálás vagyok neki.

És akkor itt említeném meg főszponzorunkat, aki holnap személyesen, mindenféle nagyteljesítményű felsőkategóriás hordozható számítógép nélkül próbál az ügyemben eljárni. És még thesis is nyomtat, online feltölt, cd-re varázsolt és deszkába ró. Remélem majd jól berúgunk és a hasunkat fogjuk fogni a nevetéstől ezekre visszagondolva, ha egyszer minden elintéződik.

Nagy a jólét!

Elnézést mindenkitől, hogy mostanában nem írok se túl sokat, se túl érdekeset, de még a világképembe szervesen illeszkedő googletalk jabber-kompatibilis hálózatról is kijelentkezek. Az ok: írom a diplomamunkámat és bár az idő fogyását exponenciálisnak érzem (szintetikus tudatmódosítók?), a dokumentum készenléti állapota nem teljesen követi ezt sajnos. Persze nem én lennék, ha nem így lenne. Viszont, ugyancsak szokás szerint, esélyes, hogy időre befejezem. Alig várom már ezt, valahogy tényleg nem az a periódus az életemből, amiről filmet lehetne készíteni. Vagyis lehetni lehetne, csak elbukna a producerek drágán összegrundolt pénze.

Aki viszont nagyon unatkozik és blogolvasásban utazik, annak figyelmébe ajánlom, hogy új elemmel bővült a "haversrácok, cimborák" menüpont. Új blog jött létre, valószínüleg a csillagok kivételesen jó állásának köszönhetően. Olvassa mindenki sok szeretettel ezt, a blog készítőjének pedig sok sikert, pénzt és csillogást kívánok és nem feladni az első néhány hét után, mint sokan mások.

Nem értem

A képeket a minap találtam az archívumban. Kik lehetnek őt, miért jöttek és mit akarhatnak? De főleg: mikor mennek már el?

Tollaslabda

Ma, ahogy az már hagyománnyá vált, ismét megyek tollaslabdázni. Múlt héten (bővebben itt) sikerült néhány remek képet készíteni, ami majdnem elsikkadt merevlemezem egy rejtett bugyrában. Mindenki szerencséjére mégsem, ezért most közkinccsé tétetik:

lakótársam

pzoltán

lakotárs és barátnéja

lakótársam egyetlen lakótásra

Újdonság

Igen, a hír megerősítést nyert...

Hetek óta egy kísértet szelleme járja át a város lakóit, mindenki erről beszél, az ifjúság forradalmi lázban ég, a csecsemők éjjel felsírnak álmukból, az emberek nem bíznak senkiben, még egymásban sem. És hogy mi az oka? Annak ellenére elmondom, hogy "és"-sel nem kezdünk mondatot.

Az ok nem más, minthogy elindult Zoltán fiú vadonatúj parapszichológiai szociálblogja. Fő jellemzője a könnyed, ugyanakkor merész mondatvezetés, impresszionistákat megszégyenítő szóösszetételek. Itt lehet megtekinteni.

A nagy integrátor sok sikert kíván hozzá és nem abbahagyni egy hónap múlva. Fiatal csőcselék így is kukákat borogatnak és tavakat gyújtanak fel, mert nem frissül már az örökifjú bálvány máltán méltán népszerű blogja az " Egy év Jyväskylä-ben"...

Aki unatkozik

Most erkezett egy vadonatúj link, egyenesen Sándor testvértől, aki szemmel láthatóan elbúsult, hogy én unatkozom és nem csinálok semmit, ezért hamar keresett nekem valamit. Hát tessék, ITT van! A virtuális világ minden egyes lakójának nevében tiszta szívből sóhajtom: köszönjük szépen!

Frissítés #001: az elöbb bekattant, hogy ez az első játék ebben a műfajban, ami nem metastabil. Ugyebár az eRedeti verzióban csak veszteni lehet, itt viszont csak nyerni. Ez érdekes.

Elment Pavol!

Pavol
20.01.2006 - 18.02.2007

között élt Jyväskylä-ben, majd sajnos ma reggel hazament Szlovákiába... Itt van nehány kép az elmúlt 1 évből...