Remélem a végére jutok már a dolgoknak.
Szóval ott maradtunk, hogy Szombat éjszaka jól bezabáltunk, majd hazamenve egy szövet békán röhögtünk mintegy másfél órát, valószínüleg nem a lakótársak legnagyobb megelégedésére.
Másnap sajnos korán fel kellett kelni, Agnieszka ugyanis reggel repült. A repülőtéren érzékeny búcsú után felszállt a LOT lengyel nemzeti légitársaság LO0464 számú járatára Varsó irányába, majd ott átszállt az előbb említett cég LO3887 számú járatára, ami Katowicébe ment. Mindenesetre nem volt egy kellemes érzés, nagyjából másfél éve vagyok vele, kicsit furcsa most, hogy elmegy Spanyolországba. Mindenesetre majd meglátjuk, nem akarom ezzel untanti a nyájas blogolvasókat.
Na a reptér után visszadzsezzelés Koppenhága központjába, majd hála a Vasárnapnak 11 óra 30 percig étlenül (és szomjanul) bolyongtunk. Ekkor egy mexikói étteremben hagytunk egy elhanyagolhatónak éppen nem nevezhető mennyiségű pénzt, cserébe egy elhanyagolható mennyiségű mexikói mittudoménmivel örvendeztettük meg magunkat és a mindenapok monotonitásában elgyötrődött törékeny szervezetünket. Ekkor már gyanús volt, hogy eztán más nem következhet, semmint hazarohanás és jól lefekvés. Így is lett, majdnem sikerült sokat aludni, de sajnos végül nem.
Délutánra már emlékeim szerint csak szieszta, összepakolás és köszönés maradt. Este átvágtattunk a híres, Koppenhágát Malmövel összekötő Oresund hidon rongyos harmincnégy euróért. A hídról annyit érdemes tudni, hogy a leghosszabb egész Európában, ebből sajnos semmit nem láttunk a sötét és a szemerkélő eső miatt. A híd azért elfogyott egy idő után, az eső sajnos nem, nem volt kellemes az első száz kilométer Helsingborg után. Aztán megnyugodtak a természet erői, Gábor testvér is vezetett néhány orát Stockholmba érkezés előtt. A kompra nem kellett, csak néhány órát várni, addig alvászat az autóban, a kompban is hasonlóan ütöttük el az első néhány órát. Furcsa volt, hogy mikor beszáltunk, a kabinunk még nem volt kész, perceket ácsorogtunk a folyosón, míg végre bemehettünk. Nem is lenne baj, ha nem egy órával érkezés előtt álltak volna neki kitakaritani utánunk.
Na mindegy, végül is sikeresen hazaértünk hajnali 1 órára. Másnap azért nem volt túl kellemes a gyárban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése