Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

És a következő képet mindenkinek sok szeretettel (nem elfeledkezve szponzorunkról, akinek külön is köszönjük):

Áttekintés

Mi történt az elmúlt néhány héten amiről nem is írtam?

• Elvittem a tűzpiros jakkot éves felülvizsgáltatra. Természetesen minden tökéletes, széndioxid, szénmonixid kibocsátás határérték alatt (majdnem a szokásos alsó határ alatt is, ami azért meglep), illetve mentes minden egyéb mérges gőztől és gáztó. Ollé, egy évig lehet zúzni.
• Úgy néz ki van BSc-m, legalább az...
• Végleg átköltöztem, mindenhova bejelentettem az új címet. Ez összvissz három helyet jelent: bank, biztosító és a Maistratti (valamiféle központi nyilvántartó, különösebben nem érdekel, hogy mi ez, a lényeg, hogy orvostól kezdve a nyugdíjpénztárig minden valamennyire közszolgálati társaság innen kéri el a címemet.
• Februártól megemelődik (végre) a fizetésem. És még alkudtam is dezsőfőnökkel.
• Csütörtökre költözési szabadnapot vettem ki... itt ilyenek vannak. Természetesen fizetett.

Most ennyi jut eszembe, ezek mindegyike megérne önmagában egy bejegyzést. Most ennyire futotta. Ez is csak azért jött össze, mert Helsinki reptér WiFi hálózatát éppen karbantartjék, ezért keleteurópai szokással ellentétben ingyenes a net és nem fizetés után kell esetleg reklamálni, ha nem megy valami. Még mindig meg tudok lepődni valamin itt. Ezek ellenére az időjárás szar.

Még 12 perc

Megyek, rohanok, repülök... 12 perc és jön értem az autó, hogy elvigyen a nagyfalusi travelcenterbe. Aztán már csak néhány óra busz, majd repülő, majd vonat! Ollé!

Utolsó nap a gyárban!!!

Utolsó nap a munkahelyen az idén... Ennél csak roszabb jöhet már! Például minden debreceni programtervező álma, egy Szigorlat kettő, benne programozáselmélet, algoritmuselmélet és egyébb nyalánkságok. Azért tegnapra még jutott egy kiadós idegesség a cégnél is, mindig ilyenkor jönnek rá, hogy valami nem megy 6-os Explorerben... Aztán mondják, hogy csináljam meg, mert fontos, de azért 4-kor az összes finn lelép haza. De mi közöm nekem a 6-os Explorehez? Viszont emiatt sikerült tegnap 8 utánig bennülni a gyárban, aminek ugyan örülni kéne, de én mégsem azt teszem. Hogy lesz ebből szigorlat?

Nagyteljesítmányű számológépemet is elfelejtettem behozni, így skype-olni se tudok az egyetemre tandíj ügyben... ehh, ebből baj lesz.

Az Index is velünk van! [FRISSÍTVE #1]

Mit ad Buddha, milyen cikk van jelenleg a zIndex főoldalán?

katt ide: http://index.hu/kultur/eletmod/irod9148/

FRISSÍTVE #1: Amúgy a cikk több állításával vitatkoznék, de erről talán egy másik időpontban.

Pikkujoulu

Már napok óta az új lakásban zabhegyeznék, ha legalább arra lenne egy kis időm. A vackok átcuccolása ezen a héten is folyamatosan történt, igaz jóval kisebb intenzitással. Tegnap azért sikerült áthozni három bicajt az autóba és néhánytíz kiló egyébb cuccot. Ennek folyományaként már éjjel fél 11-kor otthon voltam készenléti állapotban. 11 után aztán biztos ami biztos alvás következet, vigyázó szemeim a mai napra vetettem: céges kiskarány buli! Ennek a jelentőségét a világ többi része valószínűleg nem tudja a helyén kezelni, de itt fontos éves megmozdulás. Általában minden szinten szervezõdik egy ilyen buli és, ha minden jól megy, akkor nem ütik egymást. Néhány napja volt a Roninmaki-s karácsonyozás, mára pedig a cégünk eseménye van beütemezve. Egyesek szerint ez csak egy újabb indok az ivászatra, de ezt a véleményt én nem osztom: nagyon meghitt légkörben a féktelen ivászatot megelõzi a féktelen evésztet.

Közben nehezen, de megírtam a tavalyi szakmai gyakorlatom beszámolóját is a héten. Már csak alá kéne írja a főnök, aztán mehetnénk diplomát igényelni. Eccerűen naccerű...

Tegnap kiderült, hogy az egyik haversrác a gyárból le fog lépni jövő hónap közepétől. Nagy pech, de legalább valakinek jobb lesz ezentúl. Mindenesetre itt az idő elgondolkodni lassan, hogy mi legyen a közeljövőben. Amint rájövök, megírom ide. Addig is kellemes hétvégét mindenkinek.

Költözés

Lassan, de biztosan átcuccolom a dolgaimat. Mindet! Hihetetlen mennyi nyavajám van, aminek új helyet kéne találni. Sajnos nem tudom kidobni a kevésbé fontos dolgokat, ezzel a ritka, de hasznos képességgel nem rendelkezem. Fogakat összeszorítva és Bródy János örökzöldjét hallgatva hányom be a kitört hegyű ceruzát, fejetlen viaszmackót és savjától már megszabadult elemet egy zacskóba, hogy majd helyet találjak nekik az új otthonban. A hét minden napján jártam már ott, mindig sikerült néhány táskányi púdert átszállítani, de csak nem akar fogyni. Bár már látszik az alagút vége. Igazából nem is, de hétfőn meg kell szabaduljak a régi lakás kulcsától, ezért muszáj látszania neki.

Közben azért, szombat ide vagy oda, bejöttem dolgozni egy csöppet, rámférnek a drága ledolgozott órák. Ritka, de szinte még élvezem is a mai napot, sikerült olyan elfoglaltságot találjak magamnak, ami nemcsak, hogy nem untat, de még a gyár érdekeivel is találkozik: megoldás kerestetik egy nagyívű weboldal menürendszerére. A csavar ott van benne, hogy a menünek át kéne ívelődnie egy frame-en egy másikra. Vannak érdekes megoldások, de mindegyik fájni fog.

Közben olvadunk is, a drága idei hónak szinte már nyoma sincs, csak pocsolya meg sártenger.

ui: valójában a savjától megszabadult elemet kidobtam, de a többi mind egy szálig igaz!

Prezentáció + maturity tesz

Néhány napot aludtam a nagyszerű eseményre, úgyhogy jöjjön egy rövid beszámoló arról, hogy mi is történt azon a bizonyos hétfői napon.

Először is egy rövid angol nyelvű prezentáció keretében be kellett mutatni, hogy miről is szól a diplomamunkánk. Nem akarok hazudni, nem volt túlságosan jó, de legalább túl vagyok rajta. Mivel utálok előre leírt szöveget betanulni és azt visszamondani, gondolkodni pedig még csak magyarul tudok, ráadásul szinkrontolmácsi képességeim elég behatároltak, ezért a végeredmény egy csöppet szétesett prezentáció lett, nagyszerű slideshow-val megtámogatva. Sebaj, jött még egy maturity test, csak hogy ne unatkozzunk. Két oldalban kellet értekezni a diplomamunkában megvalósított absztrakt valamiről, majd még kettőben a megvalósítás különböző lépéseiben szerzett új ismeretekről és tapasztalatokról. Ez utóbbi nem ment olyan könnyen, mint az első, de a két oldalt kiizzadtam magamból. Ilyenkor roppant előnytelen, hogy kicsi (és aranyos) betűkkel írok, ellentétben egyes kollegák szépen és hosszan kanyarított karaktereket sikerült összehozzanak. Diplomamunka bekötődött, minden megíródott, kreditek összegyűjtődtek, most már csak várni kell.

Épp három éve és egy napja történt

Nem akarom politikával tovább színezni a blogot, de ez most épp aktuális.


A link a Reakció (egykori nevén UFi) blogjára visz. A képet pedig innen csórtam.

December 6

Ünnep van ma, nagy ünnep, Finnország függetlenedésének évfordulója. Ma 90 éve sikerült a megszabadulni a bolsevikoktól a fiúknak. Ennek tiszteletére bejöttem dolgozni.
Nem mondom, hogy ölöm meg magam, de igyekszek valami hasznosat is majd csinálni. Különben délután majdnem 3 óra van és erősen sötét. Nem jó ez... ráadásul még mintegy fél hónapig csak sötétebb és sötétebb lesz. Közben megérkezett a várva várt repülőjegy egyenesen a kilroy-tól. Ezúttal Malévval fogok utani, December 21-én. Jó lesz... kár, hogy egy hétre rá máris egy gyönyörű szigorlat 2 vár rám.

ui: boldog Mikulást - a mesterek után szabadon - MINDENKINEK!

Ezthallgasdmeg: Ofra Haza

Bizonyár sokaknak ismerősnek fognak tetszeni a következő dallamok:



Mennyivel kellemesebb már, mint egy felbútitott, transeuropeexpresses elemekkel bővelkedő verzió:




Hogy az esetleges hiányérzetnek végleg búcsut mondjunk, jöjjön egy angol/héber nyelvű hibrid is, egyenesen a színpad világából:

Na kész van

Hál' Istennek vége...

Élőben a prezentációról

Jó reggel, jó szurkolást mindenkinek!

Reggel 9:28 van és elkezdődött a vég!

9:30 Papp Zoltán elkezdte a roppant érdekes előadást.
Valamit az NHibernate-ről beszél, de még nem sikerült felvenni a ritmust. Ennek ellené biztos roppant érdekes.
Hopp, egy kulcsszó: persistency layer!
Van itt minden, UML diagram, USE CASE-ek... mi kéne még.
Eltelt 7 perc, kifutunk az időből...
Eltelt 8 perc és úgy néz ki Zoli tudja miről beszél...
Húza, a "Lazy loading wasn't a good solution for us" mondat kikészít :)
Na befejezte... hogy repül az idő. Sebaj, most szopatják a kérdésekkel.

9:45 és jön egy lengyel fiú,Szymon
Ha valaki tudja mi az a LabraNet, az legyen szíves írja meg nekem.
Ok, eltelt 2 pec, de nem tudom miről beszél...lehet oda kéne figyleni?

Még kb. 40 perc, de az ájulás már környékez.

Én most meghalok, majd késöbb jelentkezem...

Politika, család, kábítószer, lovak [FRISSÍTÉS #1 ]

A picit hatásvadás cím után akkor egy meredek témába csapnék bele: Érdekes weboldal jutott a karmaim közé a héten. Állítólag a kérdések őszinte megválaszolásával a gép kiköpi az ember gazdasági és társadalmi irányultságát. Az eredményt (ami magáért beszél) egy kétdimenziós koordinátarendszerbe képezi le:

A projekt weboldán érdekes példák teszik érdekessé és kívánatossá a teszt kitöltését. Ha nem figyelünk és őszintén vallunk diktatórikus, asszonyverő hajlamainkról, könnyen Sztálin mögött találhatjuk magunkat.
Megnyugvással töltött el a tudat, hogy egész távolra kerültek tőlem olyan személyek, mint az imént emlegetett grúz uriember, az örökifjú Hitler, ifj. George "dábljú" Bush, de még maga Margaret Thatcher is. Sikerült magam bepozicionálni szorosan Ghandi mellé, de tőlem nem nagyon messze zsibbad maga a Dalai Láma is.

Margaret Theatcher a teszt kitöltése után,
de még lefekvés előtt

Elit klubb, kár lenne kimaradni belőle. Azt éreztem, hogy a vertikális tengely alsó felére fogok kerülni, viszont bevallom, hogy nem gondoltam volna, hogy a mantissza origóhoz viszonyított bal oldalára sodródom. Nem tudom milyen szinten kell komolyan venni ezt az egészet, de minimum érdekes. Ez vagyok itt én:


Ha valaki kedvett kapott mindehez és tud angolul, próbálkozzon meg itt. Aki nem tud, az is megpróbálkozhat. Eredményeket pedig tessék már elküldeni kommentben (technikai segítség: az eredény oldalon lesz egy link, ami egy ehez hasonló képre mutat, na azt tesség szépen beilleszteni a kommentbe). A legnagyobb kommunisa között ajándék szovjetet sorsolunk ki.

FRISSÍTÉS #1: ez is érdekes lehet, EU kormányainak besorolása 2006-ból:

klikk bátran a képre, mert ez rohadt kicsi lett!

Komplikálódok

Természetesen nem mennek olyan simán a dolgok, ahogy kéne nekik. De csak sorban:
- megjelent egy vicces felhívás az ETR nevű szuperprodukcióban, hogy legyek olyan szíves befizetni 109000 forintot tandíj gyanánt. Picit jogosulatlannak tűnik a követelés, ezért igyekszek minden követ megmozgatni, emailek tucatjait terítem a magyar kibertérben. Már olyan személyt is sikerült megszólaltatni az ügyben, akinek fogalma sincs az egészről, sose hallott rólam, (én se róla), meg egyébként is hagyjam békén. Sebaj, holnap egy nagyteljesítményű felsőkategóriás hordozható számítógéppel megtámogatva veszem fel a harcot az egyetemi bürokráciával. Ja, hogy péntek lesz és kb. reggel 8-kor mindenki, aki él az egyetemen és el lehetne intézni valamit, az elmegy? Hát ez pech. De én nem adom fel!

- sikerült valamilyen furcsa módon egy tantárgyat felvenni egy olyan félévre, aminek már egy éve vége van, de csak utólag sikerült beiratkozni rá. Mindezt hogy, az már csak a T. Tanulmányi Osztály tudná megmondani, de ilyenekkel már zaklatni se merem Őket. Részletekbe inkább bele se mennék...

- szigorlat 2 vizsgám lenne, szeretnék rá jelentkezni. Persze jelentkezéshez fel kéne venni a tantárgyat. Felvétel meg a félév elején szokot történni. Részletkérdés, hogy én a félév közepén tudtam csak beiratkozni. Csak azért nem izgatom emiatt magam, mert ha véletlenül fel lenne véve a tantárgy, akkor se tudnék rá jelentkezni a ki nem egyenlített tandíj miatt. Ezt persze esélytelen tisztázni, mert hisz csütörtökön fél háromkor (magyar idő) ugyan miért is lenne bárki az egyetemen, akit telefonon el tudnék érni? De majd holnap erre is rámozdulunk, szigorúan reggel 8 előtt...

- végezetül: sikeresen elnyomtam egy use case diagrammot a diplomamunkámban.


De egy pozitív hozadéka azért van a dolgoknak: sikerült találni egy olyan embert a tanulmányi osztályon, aki hajlandó levélben válaszolni a szünni nem akaró problámáimra. El se tudom mondani mennyire hálás vagyok neki.

És akkor itt említeném meg főszponzorunkat, aki holnap személyesen, mindenféle nagyteljesítményű felsőkategóriás hordozható számítógép nélkül próbál az ügyemben eljárni. És még thesis is nyomtat, online feltölt, cd-re varázsolt és deszkába ró. Remélem majd jól berúgunk és a hasunkat fogjuk fogni a nevetéstől ezekre visszagondolva, ha egyszer minden elintéződik.

Breaking News!

Jövő hétfőn bemutatásra kerül a nagy mű, egész konkrétan a diplomamunkám. Az időpont 10:30 és valamilyen furcsa ok miatt csak számomra biztosítottak 30 perces lehetőséget a többiek 20 percével szemben. Na mindegy.

A teljes program:

9:30 Zoltan Papp IST7K1 D8000 Esa Salmikangas NHibernate - ORM solution for .NET platform
9:50 Szymon Wantuch IST7K1 D8011 Esa Salmikangas Implementation and evaluation of service oriented architecture in Labranet
10:10 Przemyslaw Stepala IST7K1 D8012 Esa Salmikangas Localization in ASP.NET 2.0
10:30 Lehel Bara IST6K1 xxxxx Esa Salmikangas ELECTRONIC INVOICE ARCHIVING
11:00 Martin Bencik IST7K1 D8007 Joni Leskinen Web Application Security
11:20 Martin Pawlas IST7K1 D8009 Jouni Huotari General overview of XForms and Orbeon Forms
11:40 Rafal Wocjik IST7K1 D8013 Juha Peltomäki Service-Oriented Architecture based on Web Services

A hírhedt maturity test-re pedig 12:00-kor kerül sor. Sok szerencsét nekem!

Hungary

Valószínüleg mindenki látta már ezt a videót, de nem hagyhatom ki, hogy bele ne rakjam. Vigyázat, nyugalom megzavarására alkalmas.

Citromlekvár

Lesz diplomamunkám!!

Nagy a jólét!

Elnézést mindenkitől, hogy mostanában nem írok se túl sokat, se túl érdekeset, de még a világképembe szervesen illeszkedő googletalk jabber-kompatibilis hálózatról is kijelentkezek. Az ok: írom a diplomamunkámat és bár az idő fogyását exponenciálisnak érzem (szintetikus tudatmódosítók?), a dokumentum készenléti állapota nem teljesen követi ezt sajnos. Persze nem én lennék, ha nem így lenne. Viszont, ugyancsak szokás szerint, esélyes, hogy időre befejezem. Alig várom már ezt, valahogy tényleg nem az a periódus az életemből, amiről filmet lehetne készíteni. Vagyis lehetni lehetne, csak elbukna a producerek drágán összegrundolt pénze.

Aki viszont nagyon unatkozik és blogolvasásban utazik, annak figyelmébe ajánlom, hogy új elemmel bővült a "haversrácok, cimborák" menüpont. Új blog jött létre, valószínüleg a csillagok kivételesen jó állásának köszönhetően. Olvassa mindenki sok szeretettel ezt, a blog készítőjének pedig sok sikert, pénzt és csillogást kívánok és nem feladni az első néhány hét után, mint sokan mások.

Jövőkép

A sorozatban a jövőből elcsípett képekkel szeretném bemutatni az ide látogatóknak, hogy hogyan képzelem el a jövőt. Csak a végén nehogy megvalósuljon.

Géza a fénykép kedvéért levette a maszkot a fejéről, így a jóvágású fiatalembert divatos szkafanderben csodálhatjuk meg egy másodgenerációs dimenziókapú bejáratánál. A kezében lévő gerontopresszionátor magabiztos kisugárzást biztosít használójának:

Géza 5100-ben

Linda a kíméletlen gyíkemberek vezette világból csöppent a közeli jövőbe. A képen kedvenc munkaruhájában igyekszik felvenni a harcot az allergiával, sajnos nem sok sikerrel.

Linda, kezében egy holografikus multimédialejátszóval

Ernő és a két kis kobold egy merőleges univerzumból csusszant át, nem ottfelejtve a modern civilizáció alapját, a búzakalász formájú mikrofont. A kép csalóka, a sugárzó boldogság egy közelgő halinvázió rémképét vetíti előre:

Képek

És akkor íme a beígért fotók:

Céges esemény

Nagy nap volt a gyárban tegnap, az IT részleg (igen, mi) kettőkor abbahagyta a munkát, összedugta a fejét és megpróbált jobbnál-jobb ötletekkel előhozakodni, majd elment egy ebédlőbe, ahonnan az út egy játékterembe, majd ezután a jyvaskyla-i szórakoztatóipar megkerülhetetlen bástyájába, a Gigli Marlinba vezetett. Na de lássuk az elejétől:

Először is sikerült késéssel érkezni az eseményre, mert ismét lehelletmintát kellett adjak egy laboratóriumnak, hátha eltűntek belőlem a helicobaktériumok (amit én sajnos erősen kétlek). Tíz perces késéssel sikerült bejutni az első fújásra, majd valamilyen narancslébe oltott szérumot kellett megigyak és fél óra várakozás után ismét bele kellett fújjak egy zacskóba. Ezután még összeszedtem Gabit is, aki a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetően ugyanarra az időponta volt előjegyezve, persze más épületbe és más vizsgálatra. Bár hivatalosak voltunk a céges eseményre, az ovoslást nem lehetett elhalasztani, mert jövő héttől sztrájk (a pletykákkal ellentétben itt is sztrájkolnak az emberek). A céges esemény első két órája szerencsére hamar eltelt. Aztán jött a szaunázás, szabad program, Zselé kollega felvetette, hogy ő mennyire szeretne pálinkát inni, nosza hamar elrepültünk egy kis mintáért János testvérrel. Az eredmény fenomenális volt: teljes elutasítás a finnek részéről, mindössze egy emberen látszott, hogy nem tudja eldönteni, szereti-e vagy sem.

Mindegy, könnyen túltettük ezen magunkat, lehet a ránk váró ingyen vacsora a falu főutcájában fekvő Old Bricks vendéglőben is segített ebben. Az élelem elsőosztályú volt, én harmadmagammal a Big Bull kódnevű elemózsiát választottam, kisérőnek pedig két pohár 9%-os trappista sört, csakis a változatosság kedvéért. Szerény becslésem szerint mintegy 40 helyi készpénzbe fájtam a cégnek. Sebaj, kaja után atcuccoltunk a mellettünk lévő kaszinóba, ahol néhány óra alatt sikerült magamat megszabadítani egy kisebb mennyiségű készpénztől. Egyszer élünk, irány a Gigglin Marlin. Érdekes, hogy én eddig még egyszer se voltam itt az elmúlt két év alatt, kivéve egy végigizgult Svédország-Finnország hokidöntőt, de ez az esemény annyira nem olvad bele a helyiség szellemiségébe. A buli nem volt külöbösebben rossz, sok kollegát láttam táncolni, ami már önmagában megér egy misét. Izgalom is jutott, ugyanis eltűnt az egyik kedvenc felsőm. Már kezdtem lemondani róla és egy világ is rogyadozott bennem Finnországgal tekintetben, amikor a ruhatárban megtaláltam. Gondolom valaki lenyúlta abban a hitben, hogy az övé, majd mikor rájött, hogy mégsem, nem tartotta meg. Érdekes szokásrend: nem elvesznek egy dolgot, ha az nem övék, hanem ha nem az övék, akkor nem veszik el. Nehéz ezt megszokni... Négykor kitették a szűrünket, ugyhogy más nem maradt, mint egykiadós alvás délután 3-ig.

Képek is jönnek holnap...

Politikamentes hetet

...fogok tartani a blogon a jövő héten, de ma még szeretnék bemutatni egy formabontó performanszot, ami augusztus 20-án esett meg a MIÉP által szervezett nagygyűlésen:

Ezthallgasdmeg: Őszibarack

A búvár ebben a rovatban annyira talán nem ismert muzsikára / muzsikusokra próbálja meg felhívni a nagyérdemű figyelmét.

Meg szeretnék emlékezni egy lengyel zenekarról. A nevük valamilyen ok miatt Őszibarack. Először és indeddig utóljára egy Anima koncerten láttam őket, a fő attrakció előtt melegítették a népet. Kellemes puttyogós muzsikát szolgáltattak, a kedvemre való volt. Jöjjön akkor néhány jútúbon fellelhető videójuk.


SKIRTS UP !


LOLI-POP


I DONT WANT NOTHING MORE



Itt pedig található a mindenható myspace profil.

Sharepoint

Sharepoint tréing harmadik napja telt tegnap. Nem szépíteném, nagyon unalmas volt, ráadásul az előadó egy cseppet sem volt meggyőző. Jellemző volt rá, hogy először egy kérdésre (ez most A vagy B?) annyit mondott, hogy IGEN, majd második rákérdezés már egy NEMTUDOM-mal egyenértékű mellébeszélést eredményezett.
Közben lassan felépülök teljesen, ha minden igaz. Lehet jó lenne egy hétig feküdni az ágyban és jól beleizzadni, de hát kinek van ehhez türelme? Nekem már nincs...

7 days a week

Hát nem sok mindent írtam az elmúlt időben ide, ennek több oka is van. Elsősorban arra kéne fogjam, hogy írom a diplomamunkámat. Ez sajnos nem igaz, legalábis nem olyan mértékben, ahogy kéne. Másodsorban nagyon rákattantam az angol sorozatokra, de ezekről talán majd máskor. Végül, de nem utolsó sorban: éppen az utolsó napokat töltöm (ha minden igaz) rendes éves betegségemben.
Történt ugyanis, hogy már sorozatban ötödik évben ágynak esek az évnek többé-kevésbé hasonló időszakában. Az első néhány évben még volt mire fogni: először egy nagyszerű hetet töltöttem a Bódi tónál, majd hazaérve ugyanennyit, vagy ennél többet ágyban, mindenféle injekciókkal megfűszerezve (nem is beszélve a közelgő matekszigorlat reám vetülő sötét árnyékáról). Következő két évben Debrecenben kapott el a végzet, ekkor az injekciók helyébe az arcüregek szakszerű kezelése lépett: gyógyszeres vatta felhelyezése az orrba, majd percekig egy tekintélyes méretű infralámba előtt ülés. Második alkalomra kezdett összeállni a kép, hogy talán ekkora véletlen nem létezik, hogy mindig az év hasonló időszakában robbanok le, ezért végső elkeseredésemben elkezdtem allergiára gyanakodni. Bár átfogó vizsgálat azóta sem készült, a kipróbált négy fűfajtára teljes mértékben az allergia jegyeit mutattam. Természetesen a parlagfű az első helyen állt. Azt meg sem említem, hogy semmilyen ilyen jellegű problémám nem volt a debreceni székhelyáthelyezés előtt. Na mindegy, a lényeg, hogy ez a jószokás Finnországban sem marad el, már tavaly is sikerült jó egy hétre betegnek lenni. Lehet, hogy csak én próbálom belemagyarázni, de talán évről-évre picit r9videbb lefolyása lenne... hmm, nemtudom. Majd jövőre minden kiderül.

kettőszáz... // update

2ettőszáz

-segítség itt

Hogy mit csinálok mostanában?

Diplomamunkát írok. Sok sikert nekem!

Dell Latitude rilódid!

Eddig nem írtam róla, mert egész egyszerűen nem akartam elhinni, de ma kiderült, hogy mégis igaz: kaptam egy teljesen új notebookot a DELL-től. Az egész úgy kezdődött, hogy bő fél évvel ezelőtt észrevettem, hogy a drágaságom ráz. Na nem erősen, csak amikor én vezetem az áramot és olyan részhez érek hozzá, ahonnan le van kopva a festék. Azért fontos részlet ez, mert a gép vasházzal rendelkezik és ezért probléma esetén vezeti az áramot. Szóval még Szingapúrban elhatároztam, hogy én ezt már csak megnézettetem valami szervízzel, és hála az elsőosztályú garanciámnak (és ez most nem vicc) ez mindenhol érvényes a világon. Valami miatt végül nem sikerült egy megfelelő időpontot egyeztetni, úgyhogy a szingapúri szervízmíting elmaradt. Ezután hónapokon keresztül, dacolva a reám leselkedő veszéllyel, használtam a masinát, persze néha megmegcsípett. Gyökeres változás akkor állt be, amikor elhatározódott véglegesen a koppenhágai kiruccanás. Nagy naívan arra tipppeltem, hogy mivel Pénteken és Hétfőn nem vagyok úgyse itt, ezért majd Csütörtökön szépen elszállítják Helsinkibe, ott atomjaira szedvén rájönnek a megoldás kulcsára, megjavítják és én majd Kedd-Szerda környékén visszakapom. Ezzel szember az úriember a vonal másik oldalán minden teketória nélkül felajánlott egy egy másik gépet ("it sounds like a serious problem"), megkérdezte, hogy ugyan nem baj-e, hogy csak egy generációval újabbat tudnak nekem adni. Na jó, legyen...
És ma megjött az új gép, új akkuval, 20%-al nagyobb vinyóval, és még sorolhatnám. Részletekbe nem mennék, de az biztos, hogy egyre kevésbé bánom a kisebb vagyon elköltését a jószágra...

A zegészség

Azt hittem megszabadultam a makacs kórokozóktól, de talán mégsem. Kezdem úgy érezni magam, mint az orvoshoz való fordulás előtti időbel, azzal a kivétellel, hogy erősen csökkentett laktózmennyiséget viszek be az azt feldolgozni képtelen törékeny testembe. Reggel erős fáradtsággal kelek, olyan érzés, minta nem lenne elég oxigén a szobában. Néhányszor megfordult a fejemben: lehet, hogy tényleg nincs? Ma viszont, hála a lustaságomnak, hogy nem óhajtottam kimászni az ágyból lefekvés után, nyitott ablak mellett töltöttem az éjszakát. Az is probláma lehet mindenesetre, hogy alvás előtt megeszek azért néhány darab chipset, adva egy nagy pofont az egészséges életmódnak. Na majd kiderül, hogy mi lesz, főleg, mivel a napokban el kell menjek kontrolvizsgálatra: Megint bele kellesz fújjak egy nejlonzacskóba és várni néhány hétig.
Bízzunk együtt egy szép jövőben.

Álom

Végre álmodtam egy olyat, amire emlékeztem reggel és ráadásul érdemes is rá emlékezni. A történet egyszerű, Dennis Ritchie-vel (K&R) összefutottam egy konferencián, aki felajánlotta, hogy dolgozzak nála Jamaikán. Prosperáló karrierlehetőség. Az álom végén a lehetőséget elmondtam Zoltán kollegának is, aki csak annyit mondott: "Hú b..dmeg!". A további fejleményekről mindenesetre majd beszámolok.

Felgyülemlett anyag

Az elmúlt napokban megérintette kis lelkem néhány videó, ezeket osztanám most meg, hátha van, aki még nem látta

#one: The Hamster Dance
állítólag régi, én ma láttam először:



#two: Star Wars Trumpet Stacy Hedger
néhány napja láttam, csak erős idegzetűeknek (nyugalom, senkinek sem esik bántódása, olyan jellegű videót nem sokat fogtok látni itt)



És végül, egyenesen a Subbáról

#three: A leges legjobb méreg
szabadúszó lukácslaci imitátor a közönséget hergeli

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie quatre // utolsó

Remélem a végére jutok már a dolgoknak.

Szóval ott maradtunk, hogy Szombat éjszaka jól bezabáltunk, majd hazamenve egy szövet békán röhögtünk mintegy másfél órát, valószínüleg nem a lakótársak legnagyobb megelégedésére.

Másnap sajnos korán fel kellett kelni, Agnieszka ugyanis reggel repült. A repülőtéren érzékeny búcsú után felszállt a LOT lengyel nemzeti légitársaság LO0464 számú járatára Varsó irányába, majd ott átszállt az előbb említett cég LO3887 számú járatára, ami Katowicébe ment. Mindenesetre nem volt egy kellemes érzés, nagyjából másfél éve vagyok vele, kicsit furcsa most, hogy elmegy Spanyolországba. Mindenesetre majd meglátjuk, nem akarom ezzel untanti a nyájas blogolvasókat.

Na a reptér után visszadzsezzelés Koppenhága központjába, majd hála a Vasárnapnak 11 óra 30 percig étlenül (és szomjanul) bolyongtunk. Ekkor egy mexikói étteremben hagytunk egy elhanyagolhatónak éppen nem nevezhető mennyiségű pénzt, cserébe egy elhanyagolható mennyiségű mexikói mittudoménmivel örvendeztettük meg magunkat és a mindenapok monotonitásában elgyötrődött törékeny szervezetünket. Ekkor már gyanús volt, hogy eztán más nem következhet, semmint hazarohanás és jól lefekvés. Így is lett, majdnem sikerült sokat aludni, de sajnos végül nem.

Délutánra már emlékeim szerint csak szieszta, összepakolás és köszönés maradt. Este átvágtattunk a híres, Koppenhágát Malmövel összekötő Oresund hidon rongyos harmincnégy euróért. A hídról annyit érdemes tudni, hogy a leghosszabb egész Európában, ebből sajnos semmit nem láttunk a sötét és a szemerkélő eső miatt. A híd azért elfogyott egy idő után, az eső sajnos nem, nem volt kellemes az első száz kilométer Helsingborg után. Aztán megnyugodtak a természet erői, Gábor testvér is vezetett néhány orát Stockholmba érkezés előtt. A kompra nem kellett, csak néhány órát várni, addig alvászat az autóban, a kompban is hasonlóan ütöttük el az első néhány órát. Furcsa volt, hogy mikor beszáltunk, a kabinunk még nem volt kész, perceket ácsorogtunk a folyosón, míg végre bemehettünk. Nem is lenne baj, ha nem egy órával érkezés előtt álltak volna neki kitakaritani utánunk.
Na mindegy, végül is sikeresen hazaértünk hajnali 1 órára. Másnap azért nem volt túl kellemes a gyárban...

Napjaim

Hogy mivel is töltöm napjaimat? Elsősorban Sharepoint tréningre járok, szigorúan a gyár pénzén, azon kívül meg itt van Pavol is, aki régen is itt volt, de aztán elment és most pár napra visszajött. Bonyolult ez így. A lényeg, hogy sajnos még internet sincs a tréning közelében, úgyhogy itt most abba is hagyom. Az uccsó koppengágai rész meg majdnem klsz van már.

Csóközön

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie trois

Mindentovábbi teketória nélkül jöjjenek a képek:

Adblock

A képek teljen méretükben felejthetetlen élményt ugyan nem nyújtanak, de a részletek gazdagsága miatt kevésbé felejthető, mint a fenti szlájdsó. Hajrá emberek, kattintsunk bátran az beágyazott objektumra!

Magyarázza meg nekem valaki

A mai nap a megfeszített munka jegyében telt a gyárban. Solymár fedőnevű kollega ezzel a két remekművel oldotta a feszültséget két igen rakoncátlan kivétel között:


Valószínüleg hdz kollegának is megtetszethettek a képek, mert a nap hátralevő részének nem elhanyagolható hányadát ilyen és ehez hasonló képek felkutatásával töltötte. Rebegjünk is neki egy köszönömöt a világ bármely szegletében is vagyunk.


Amúgy tisztában vagyok a képek tartalmával, csak azt mondja meg nekem valaki, hogy MIÉRT?!

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie deux // de mostmár tényleg!!

Na szóval sikeresen átkeltünk valami jelentéktelen tengeren a HHFerries komptársaság hathatós segítségével, innen már csak percek (na jó, egy óra) kérdése volt a final destination. Ami mi más lehetett, mintsem a mélyentisztelt háziasszonyunk (w0w) Møntmestervej utcai bérleménye.

Hamar kipakoltunk, bezabáltunk finom paprikáscsirkét, majd gyalog elmentünk egy közeli, de annál füstösebb szórakóhelységbe. Tényleg közel volt, szerintem egy órát sem kellett gyalogolni. Sikerült a barátnénivel végig alázni a teljes magyar különítményt csocsóban. Hát így jártak.

Harmadik nap - Szombat
Rövid, de annál vellősebb étkezés után autóval seperc alatt beromboltunk a központba, ahol mindössze néhány tízpercbe keült kiválasztani egy kellemes árfekvésű (kb 9 EUR) parkolót. Fullextrás járdamelletti hely kerül ennyibe. Az idő nem kedvezett nekünk, nem csak rossz volt, de gyorsan is telt. A városban kószáltunk egy ideig (közben egy órás hajókázásra is meghívtuk magunkat), majd éccaka meglátogattuk a helyi bűntanyát, Christianiát (itt is). Annyira nem rossz a helyzet ahogy hangzik, igazából annyira bűntanya, hogy kb. megtűrt módon lehet zöldhöz és hasishoz jutni. Igazán nem is ez az érdekes, hanem az ott lakók: megannyi 50-60 éves hippi. Furcsa volt látni tipikus skandináv arcokat hippi ruhában, főleg, hogy nem is divathippikről van szó. Akit jobban érdekel a téma, annak a fenti link jó kiindulási pont lehet. Fényképeket sajnos nem készítettem, elég sok kézzel mázolt tábla hívta fel az ember figyelmét, hogy inkább ne fényképezzen. Sikerült ugyanitt belebotlani egy nagy oriáskígyóba is (amit meg is simogattunk), illetve egy rendőrségi razziába is, ami inkább tűnt gyakorlatnak, semmint komoly akciónak, mondom mindezt annak ellenére, hogy sose láttam még egyszerre kb 40 rendőrt rohamfelszerelésben. Hirtelen minden turista kezéből eltűnt a szípó.
Este még étkeztünk egy közelkeleti étkezdében finomságokat...

na most meg majd innen fojtatjuk

Trappista szerzetesek nedűje

Na mit ittam ma a tiszteletemre? Bizony igazi belga sört, ami se nem pilsner, se nem lager, se nem setét. Érdekesnek tünt nekem is, a lényeg az, hogy az Orval márkájú sört néhány hete kaptam a belga lakótárs vendégeitől, csak akkor épp gyógyszerek hatása alatt voltam, azóta pedig nem volt alkalmam bekapni. Teljesen más ízvilág, egy sörhöz sem hasonlít, amit eddig ittam. A lényeg: ezt a sört a trappista szerzetesek készítették, állítólag nagyon sokat kell rá várni, mivel a szerzeteseknem nem a meggazdagodás a céljuk, csak annyit készítenek, amennyi pénzre szükségük van. Igen, tőlük eredeztethető a híres trapista sajt is.
Más: valami miatt én folyamatosan fáradtnak érzem magam. Először tavaszi fáradtságra gondoltam, de azt az időjárásjelentésnek köszönhetően kizárhatom. Ha valakinek van valami ötlete, hogy mitől lehet, az legyen szívés és a "hozzáfűznivaló"-ra való kattintással ossza meg velem.

ui: érik a koppenhágai beszámoló...

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie deux

Igazából semmi köze nem lesz Koppehágához. Az a lényeg, hogy mindenkinek csóközön, akinek tegnap így vagy úgy eszébe jutott, hogy nekem születésnapom volt, de azoknak is, akiknek nem. Megannyi ajándékot kaptam, mit kívánhat még egy ember mézen, lovon, lidl gumimaciczukron, búvárszemüvegen, vodkán és tokaji boron kívül? És nem elfelejtkezünk persze az autocédétartóról és Freddie Mercury CD-ről sem.

Majd folytatom a koppenhágai beszámolósdit.

Izgalmas koppenhágai beszámoló

Hát ez is véget ért, újabb európai nagyvárosra tehetem fel a pontot. A beszámoló nem tudom mikorra lesz teljesen kész, de már egy napja komponálom. Most is rohanhatok a KOAShoz, hogy adjak vissza egy kulcsot. Hát lehet ílyen körülmények között normálisan blogolni? Meg sem merem említeni, hogy dolgozni is kéne közben. Na mindegy, nem panaszkodom.

Első nap - Csütörtök
Alig mutat 15:00 a számítógép jobb alsó sarka, mi már a kocsiba be és rohanunk Myllyjärvi felé összeszedni Agnieszkát és HDD "MCAD" Coltánt. A kocsi, bár nagy, egész alaposan megtelt a cuccainkkal, de azért szerencsére lehetett vele hasítani. A vezetést jobban bírtam, mint mikor Helsinkiből elhoztuk a jószágot, de azért biztos ami biztos egy jókora darabon inkább JuliÁnusz barát egyengette a Szenvtelen Gekkó útját. Turkuban összeszedtük Gábor testvért, majd a kompon folytattuk az ekszpedíciót. A kompon jó Kelet-európai szokás szerint étkeztünk egy nagyot (részletekbe nem mennék bele, a lényeg az, hogy mi is jól jártunk, a vendéglő is jól járt, de inkább mi jártunk jól).

Második nap - Péntek
A kompból kiviharozva végigdzsezzelve Stockholmon elértünk egy benzinkútig. Az utazást nagyban megkönnyítette Coltán eredeti Nokia E65-ös maroktelefonja, csakúgy, mint egy lengyel haversrác GPS vevője. Szóval elértünk egy benzínkútig, ahol gombóc került mindegyikünk torkába: a haszongépjármű elkezdett csepegni. Az a lenyeg, hogy valamilyen tartályból kifolyt az összes likvid, abban viszont megegyeztünk, hogy ez valószínüleg víz. A tartálynak semmi funkcionalitást nem tudtunk tulajdonítani, főleg, hogy kettő volt belőle, a jobb és a bal hátsó keréknél. És csak a baloldali folyt ki, a jobb oldali pedig amúgy is csontszáraz volt. Mindenesetre jó lenne utána nézni, hogy mi lehetett, de gyanús, hogy kb. semmi.
Sokórányi utazás után elérkeztünk Helsingborgba, ahol kiderült, hogy a híd, amin át akartunk menni, az nem létezik. Szerencsére szerencsésebb fejlődésű ország lévén (Svédországról van szó) gyakori kompjárat üzemelt és így megmenekültünk a vesztéstől.

Innen folytatjuk...

A Piros Gépjármű további hányattatásai

A gépkocsi hányattatásai csak nem érnek véget, le se tagadhatnám, hogy NEM értek az autókhoz. Egy nappal a koppenhágai kiruccanás előtt elhatároztam, hogy megjavítom a belső lámpákat, sajnos csak a vezetőoldali lámpák működnek (eredetit is vehetnék, a helyi márkaszervíz potom 55 készpénzért leszállít nekem egyet; ezért döntöttem inkább úgy, hogy a csináld magad félkatonai mozgalom keretén belül megp). Rövidre fogom: nem volt sikeres a beavatkozás, cserébe sikerült egy biztosítékot kivégezni. Ebből is tanultam...

Eljött viszont a nagy nap: ma indulás van három körül, estére Turkuban össze kell szedjük Gábor testvért és vele egyetemben 8 óra hajókázás vár ránk, most először a Silja Line jóvoltából.

Breaking News: eddig nem óhajtottam nagy dobra verni, de Agnieszka sajnos elhagyja Jyväskylä-t, mert nem talált munkát itt. Koppenhágából majd hazarepül, majd onnan talán egy jól meghatározott helyre. :( Nem örülünk neki...

A megsebesült Sárkánygyík

Tegnap sikerült néhány kisebb-nagyobb karcolást ejteni a Sárkánygyíkon. Egész pontosan két eset történt. Az elsőben egy parkolótárs picit elcentizte a kifarolást és nagy művészek merész ecsetvonásait meghazuttoló módon néhány karcolást ejtett a balelső ajtón. Persze az elkövetőnek nyoma nincs, ami az eddigi finnországi tapasztalatok után erős csalódás. A parkoló környékén sajnos nincs semmi kamera, úgyhogy az elkövető, a mester szavait idézve, szárnyal tovább az élet csillagporos ösvényén. A második sebet én ejtettem, egy parkolóban hátramenet helyett véletlenül egyesbe sikerült rakni a gépet. Nem történt nagy baj, az egyik lámpára fröcskölő fröcskölő viszont már nem az eredeti helyén van, hanem bent az utastérben egy kis fiókban. Hát így jártam.

A Nagy Porszívóvásárlási Project [frissítés #04]

Hetek óta egy dolog hozza igazán lázba Myllyjarvi maroknyi magyarközösségének kissebbik felét: kéne venni egy porszívot. Én igazából tegnapra győződtem meg igazából, úgyhogy innentől kezdve új lendületet vett a projekt. Az eredeti ötletgazdák: Gabi és Coltán.

kronológia:

• valamikor a héten: először értesülök a lehetőségről.
• 2007.09.21 a délelőtti órákban élhatározom, hogy teljes mellszélességgel támogatni kívánom az alulról jövő, vallásokon átnyúló kezdeményezést.
• 2007.09.21 17:30 megtekintem a kínálatot a Minimani-ban, a legolcsóbb egy kis Siemens, talan 40 és 50 EUR között, a legdrágább szóbajöhető példány egy OBH Nordica, 59 EUR-ért.
• 2007.09.22 09:10 elhatározom, hogy csak meg kéne venni a cuccot minél hamarabb, elvégre a Nagy Bordó Metalizált Sárkénygyík megérett egy alapos belső tisztításra, ezt pedig jó lenne még a koppenhágai kiruccanás előtt megejteni. Lehetséges időpontok: aktuális hétvége.
• 2007.09.22 11:27 [frissítés #01] Alpha csatlakozik a posztapokaliptikus projekthez.
• 2007.09.22 11:27- két ember az egyedi alkalom ellenére sem óhajt részt venni a projektben. Fújhatják a porszívót...
• 2007.09.22 12:20 [frissítés #2] Megyünk a Prismába és CityMarket kicsitkét nézni
• 2007.09.22 12:27 [frissítés #3] Kis csúszás, tervekkel ellentétben 7 perccel késöbb indulunk...
• 2007.09.22 12:27 [frissítés #4] Sok modell megtekintése után a megmarad lehetőségek: két LG, egy OBH Nordica és egy Hoover.
• 2007.09.22 12:27 14:26 Tulajdonost váltott egy LG V-CQ463NDQ típusú porszívó. Az új tulajdonos MI vagyunk, a régi pedig a CityMarket.
  

København

Kezd körvonalazódni egy portya a Skandináv félszigeten. A terv, hogy néhányan meglátogatjuk Koppenhágát, Dánia büszke fővárosát és benne WOW mamagésát. Ő ebben a félévben döntött úgy, hogy lelép otthonról és a Skandináv félsziget kapujában néhány hónapot eltölt. Egyelőre még se nekem, se sztárvendégeimnek nem sikerült elérni a leányzót, pedig csak jó lenne tudni, hogy ő mégis mit szól hozzá. Mi már ma a drága munkaszabadidőnkben órákat töltöttünk az útvonal tervezésével, reméljük nem hiábba. Ha minden jól megy, akkor a Nagy Bordó Metalizált Sárkánygyíkkal fogunk menni. Tesztnek jó lesz, annyira nem hosszú az út, hogy nagy baj lenne, ha lerobbannánk valahol útközben, annyira meg van messze, hogy kicsit kipróbáljuk mit tud a jószág. Na meglátjuk mi lesz majd.

Nem értem

A képeket a minap találtam az archívumban. Kik lehetnek őt, miért jöttek és mit akarhatnak? De főleg: mikor mennek már el?

Reakció

Engedjétek meg, hogy egy általam érdekesnek vélt blogujságot ajánljak nektek: Reakció, régebbi nevén UFi (Utolsó Figyelmeztetés). A hozzá kapcsolódó blog érdekesebb nekem, mert az újság maga sehol sem kapható a környéken. Régi címen itt elérhető, újonnan pedig itt.

Két bajnok és egy DJ

Bár a cím indulhatna a "Külföldi filmek legbénább magyar címei" méltán népszerű és rendkívül erős mezőnnyel rendelkező versenyén, ezúttal mégsem erről van szó. Két új lakótárs is érkezett az elmúlt két héten: egy lengyel, aki félelmetes módon megint Piotr, illetve egy belga, aki pedig Bert. Jó fiúnak néz ki mind a kettő, szerencsére ismét elkerültem egy két lábon járó buligépet. Az egyik (a lengyel) ráadásul még sört sem iszik. Na mindegy, végül is mindenki, ahogy gondolja. A belga gyerekhez már a második héten jött látogatóba két asszonyság a titokzatos Belgiumból. Az egyik ismerős pedig ki más lenne, mint a belga (junior?) magasugró bajnoknő. Hmm, mekkora szerencse. És ha mindez még nem lenne elég, a hét folyamán az is kiderült, hogy a lengyel gyerek pedig lengyel (junior?) kajakozó bajnok. Nem baj, én pedig harmadik lettem a Debreceni Egyetem 2005-2006-os tanév belső pingpongbajnokságán! Miután ennyi bajnok társaságában sem éreztem feszélyezve magam, kiderült, hogy egy másik belga fiú, aki szintén eRasmusozik itt, drum'n'bass lemezlovas Begiumban DJ Joda (Yoda?) álnéven. Na ez már sok volt nekem, hamar beszedtem a napi antibiotikum adagomat.

Feleannyi rosszhír

Múltkori bejegyzéshez kapcsolódva most egy kevésbé örvendetes dologról kell beszámoljak: kiderült, hogy én bizony laktózérzékeny vagyok. A doktornő magyarázott valamit valami génekről, de amennyit értettem belőle, azt inkább nem osztanám meg. Az a lényeg, hogy most jó lenne néhány hónapig teljesen laktózmentesen élni, aztán próbálkozni valami könnyű dologgal. Azt nem mondom, hogy nem nyugtat meg a tudat, hogy ez egyáltalán nem betegség, hanem csak helyzet, amivel az emberek x %-a küszködik. Igazából 2-3 éves kortól senki sem kéne laktózt megemésszen, de az évszázadok során valami mutálódott valahol és megjelent valamilyen enzim (nem, ezt tudom, ez a laktáz enzim), ami miatt tejben gazdag népek többé-kevésbé felnőtt korukra is megőrzik ezt a képességüket.
Hurrá!
Közben nekiálltam a NAGY GYÓGYSZERSZEDÉSI PROJEKTnek, aminek a keretén belül egy hét alatt 28 + 21 + 14 szem gyógyszer fogok megemészteni és remélhetőleg hasznosítani a helikobaktériumok elleni kompomisszumot nem tűrő végtelennek tetsző küzdelemben. A részletekről majd jelentkezem.

Megannyi jóhír

Nem nagyon aktivizálok manapság a blogon, ennek több oka is van: elsősorban kb semmi érdekes nem történik, másodsorban nem nagyon van időm, de a legfontosabb, hogy lusta vagyok. Na de nem ma. Sok dolog történt az elmúlt két nap, alig birom feldolgozni érzelmileg. Tegnap jött egy hivatalos levél, hogy igen, nagyon sok helicobaktérium tanyázik bennem. Tényleg sok lehet, mivel az eredmény 20 nappal a beígért előtt jött meg. Lehet, hogy a gyomorpanaszaimnak ez az oka, lehet, hogy nem, de hogy ez nem jó, hogy van, az tuti. Hétfőn egyeztetek az orvosommal a teendőket illetően. Ugyancsak kiderült, hogy laktázenzimben nincs hiány, szóval elméletben nem ezen múlik, ha nem bírom megemészteni a laktózt. De majd erről is bővebben hétfőn. A többi eredmény talán szóra sem érdemes.
A mai nap sem múlt izgalom nélkül: jött egy telefon egy kedves ismeretlen számról, hogy a szerelő kollega átnézte az autómat és kiadta a bűvös jelszót: mehetek érte. Mit is mondjak, gombócot érezve a gyomromban rohantam, hogy birtokba vehessem az eszközt, akit ezentúl csakis Piros Metalizált Gekkó (vagy Jakk, esetleg Lláma) néven vagyok hajlandó szólítani. Otthon ideje lesz számba vetni, hogy mennyi készpénzt kell még elfecsérelni a jószágra, de remélem a legjobbakat.

Carisma

Bővebben majd máskor

Ilyen nincs!

Helóóó

Hiánypótló fénykép következik. A kollega épp a dimenziókapu ajtajának a letépésén fáradozik, amikor lencsevégre hánytuk.

Hiánypótló fénykép

Itt az ősz

A mai nap reggele nagyon rosszul sikeredett: sikerült belegabalyodni egy kiadós esőzésbe, biciklivel nem volt egészen sikeres projekt. A lényeg, hogy az első néhány órában vízes nadrággal ücsörögtem a gyárban, ami nem volt igazán nyerő dolog. Na mindegy, végül is megszáradt, ha minden igaz. Egyre jobban gondolkodom egy autó vásárlásában, csak sajnos nehéz eldönteni, hogy milyen legyen a kiválasztott. Erősen hajlok valami japán dologra, esélyes a Honda Civic és a Mitsubishi Carisma. Ha valakinél ott rejtőzik a bölcs kavics, akkor kérdezze már meg, hogy mi a véleménye ezekről az autókról.

Hétvégén amúgy a szigeten voltunk, péntektől egész vasárnap estig. Ha melegebb lett volna, akkor kevesebbet átkozódtunk volna és többet úsztunk volna, valamint többet vizisíztünk volna. Sajnos nekem nem igazán működött az egész, hogy finoman fogalmazzak: nagyon nem működött. Lehet, hogy az első próbálkozás számlájára írom, azt viszont nem tudom erre, hogy utána nem bírtam kimászni a csónakba, hanem kivontattam magam a parta. Nem baj, majd legközelebb. A többi haversrác egész jól nyomta, C kollága például úgy döntött, hogy nem óhajt egy csónakba velem ülni a szigetre vezető úton, hanem inkább vizisízni fog. És meg is csinálta, bár ez a sport még neki is új volt. Fényképek vannak, de hogy hol, azt még én se tudom.

And now something completly different

egyenesen az iWiW-ről

A búvár megmondja #4

Finnországban mindig öltözzünk fel jól, mert a hideg roppant kellemetlen.

Hétvége Kajaaniban

Bár nem ott voltam, hanem Vuokatiban, egész jól telt. Szép sportfalu az egész, rengeteg érdekes sportolási lehetőséggel. Egész érdekes például a SkiTunnel, ami a nevéhez méltóan egy nagy alagút egy hegyben, benne pedig hó. Nem sok helyen láttam ilyet még.
Az utazás kellemes volt, roppant kényelmes a vonattal való közlekedés. Nem akarom részletezni, de a WC az tiszta volt, vízzel, szappannal, papírral... hmm.

Ma végre ismét előbújhat belőlem a víz ördöge, ugyanis megyek búvárkodni. Egy kisebb mennyiségű készpénzért cserébe adnak nekem ruhát és egyébb felszerelést és elvisznek egy meghatározott helyre. Gondolom tóról van szó. Ma délután hatkor ismét magamra öltöm a cuki kis buvárszerkót és elinulunk meghódítani az iszaptengert. Majd beszámolok

Kajaani

Ma megyek Kajaaniba látogatóba. Hogy egész pontosan kihez, azt még nem tudom, de remélem sikerül valami szállást találni nekem is. A vonatjegyemet az interneten vettem meg, persze lehetséges olyan helyet is kérni, ahova a laptopot be lehet dugni... Itt ilyen dolgok vannak..

Ma érdekes dolog történt a gyárban, kiderült ugyanis, hogy a csapvíz az nem iható. Persze nem mérgező, csak van benne valami bacilus, ami nem egészséges.

Most rohanás van az állomásra.

Kellemes hétvégét mindenkinek

Sziget

Holnap ismét megyünk a szigetre, igaz ezúttal csak egy délután erejéig. Már alig várom: autóvezetés, motorcsónak vezetés... mi kell még az embernek? Képeket már ígérni se merek....

Gyúrda és C

Már lassan néhány hete járom a gyúrótermet, és érzem a különbséget. Ez sajnos nem igaz, de remélem egy napon érezni fogom. Mindenesetre két gyúrás között elképzelhető, hogy nekifogok diplomamunkát írni, csak be kéne valamikor fejezni már ezeket az oskolákat. Legalábbis amiket elkezdtem.

Ma amúgy vidám napra ébredtünk, hisz visszaérkezett körénk a szenvtelen szívtipró. Hála neki az erőkar legújjabb, bugfixelt verziója immár az emberiséget szolgálja, kihasználva a robotok és számológépek nyújtotta végtelen lehetőségeket.

Megyek gyúrni!

No nothing lactose!

Még két hétig éhségsztrájkolókat megszégyenítő módon nem ehetek semmit sem, amiben van egy csepp laktóz is. Marad a tiszta disznóhús, a válogatott kagylókból készült saláta és prémiumsonka. Az első vizsgálatok eredménye: minden nagyon szép, minden nagyon jó. De mivel nem vagyok 100%-os még, ezért megyünk tovább. Egyelőre egy fél daciaba kerülő gyogyszerrel hitegetem magam, hogy ez majd mindent megold. Persze elképzelhető.

Csütörtök

Túl sok minden nem történt az elmúlt néhány nap. Igazából a kedd említésre méltó, ugyanis ekkor egy áthaladt nagyfalun egy szatmári különítmény, élén a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont angoltanárnőjével. Sajnos a látogatás rövidre sikeredett, mivel a végső cél Kajani volt. Hála a látogatásnak van már römi is a házban (nem erdélyi magyarok kedvéért erről beszélek), úgyhogy lehet már zúzni péntek esténként. Már hallom is a csilingelő kövek tébolyító énekét, a gazdát cserélt susogó százeurósok ellenállhatatlan báját. Na jó, megyek is gyúrni még mielőtt elragadna irodalom fékezett habzású örvénye.

Az év eseménye Jyväskyläben

A hétvége nagy dolog Nagyfalu életében. Finn rally volt ugyanis, ami állítolag a világbajnokságban is komoly szerepet játszik. Mivel engem nagyon hidegen hagy az egész, majdhogynem ellenzem is, ezért a részletekbe nem mennék bele, ajánlott olvásmány a google mellett pappz kollegának ez, ez, ez, ez és ez a bejegyzése. Csak, hogy egy pipát tehessek az esemény mellé, kilátogattunk a díjkiosztóra. Az első óra után viszont meguntam és elhagytam a helyszínt. Az még feltűnt, hogy épp mikor leléptünk, akkor döcögött be a finn nyertes autója, hatalmas ováció közepette.

Képek itt:

Adblock

Annál érdekesebb volt a szombati nap, amikor nagy városbeli biciklizés közepette belebotlottunk egy anti rallys megmozdulásba. Na végre valami nekem való dolog: jó zene, csupa furcsa ember. Igazából nem voltak nagyon sokan, de az a néhány arc magáért beszélt. A "Reclaim the streets" mozgalom keretlében szerveződott a buli. A fő, félig meddig vállalható mondanivaló, hogy mi a szarnak pocsékolni a benzint felesleges dolgokra, amikor a világ erőforrásai végesek, találhatnánk értelmesebb dolgot is. Aki többet akar megtudni a szervezetről, az próbálkozhat a saját weboldalon, illetve a wikipedián. 1-2 óra lézengés után a barátnőm kicsit megunta az ándergránd elektronikus zenét, úgyhogy elhagytuk a helyszínt. Viszont ennek tiszteletére otthon egész este jómuzsikát hallgattam.


Itt vannak a képek!

Adblock

Reclaim the streets!

Az névnap

Mindenkinek sok köszönet a millió képeslapért, emailért, borítékba rejtett százdollárosokért és a vékony női fehérneműkért. Tegnap volt bizony a névnapom és el is feledkezem róla rendesen, ha nem szólnak időben. Nagyon megérintett... komolyan.

Finn nyelvlecke

Oksosodjunk finnül:

Leila löi Lailaa,
Laila löi Leilaa...

mindez magyarul:

Leila megütötte Lailát
Laila megütötte Leilát...

A nap jótanácsa

Kis segítség itt.

Csodálatos szerdai nap

Tegnap megtörtént a vérvétel és egyebek. Sikerült egy nagyobb mennyiségű vért és egyébb dolgokat a központban hagyni. Jövő csütörtökig most semmi, addig igyekszek laktózmentesen étkezni, mert az sosem árt. Na jó, a doktornő a panaszok alapján két dolgot valószínűsített: vagy laktóz-, vagy glukózérzékenység. Remélem egyik sem a kettő közzül, vagy hát inkább ezek, semmint valami komolyabb. Szóval most egy hétig próbálom kerülni a tejczukrot. Itt annyira nem nehéz, mert, bár a világon az egyik legkisebb a laktóz-intolerancia, mégis rengeted élelmet készítenek ilyen módon.

Érdekes cikket olvastam a transindexen: "Amennyiben jövő vasárnap államelnök-választást szerveznének, a szavazók 65,8 százaléka újból Băsescura adná le a voksát. Második helyen Mircea Geoană helyezkedne el, akire az urnák elé járulóknak csupán a 6,6 százaléka szavazna. Továbbá Adrian Năstase a voksok 5,5, Gigi Becali 5,4, Corneliu Vadim Tudor pedig 5,2 százalékát szerezné meg." Ez azért egészen megdöbbentő előny. A teljes cikk itt olvasató el.

Az egyetlen öröm ma, hogy e főnök elment a háromhetes szabadságára. Bár kifejezetten nem zavart, így jobban lehetlesz koncentrálni.

Most rohanok tollaslabdázni.

Orvosos

Tegnap doktornál jártam. Ennek örömére ma megint megyek, ezúttal viszont meg fognak csapolni. Nagyon remélem, hogy megtalálják a problémát!

Hétvége

Amilyen unalmas a cím, annyira volt unalmas a hétvége is. Nem is jó szó, hogy unalmas, mert végül is nem volt az, de alig akad olyan momentum, amit érdemes megemlíteni a blogban.

Nagyjából annyit fontos megemlíteni, hogy kutya egy idő volt. Nem is hideg, vagy meleg, hanem nagyon változékony. Talán még soha sem láttam én ilyet itt Finnországban. Egyik pillanatban süt a nap, aztán akkora zuhé, hogy csak na, majd újra ugyanez, azzal a különbséggel, hogy körömnyi nagyságú jégdarabok hullottak. Kép talán holnap.

Sikerült befejezni a hét részes "80 nap alatt a föld körül" című sorozatot. Annyit kell tudni róla, hogy Michael Palin a főszereplő, bár igazából ez furcsa megnevezés. Az a lényeg, hogy 80 nap alatt körbe kellett járnia a földet, érintve azokat a helyeket, amelyeken Mr. Fogg is megfordult. Bármilyen közlekedési eszközt igénybe vehetett, kivéve repülőt és helikoptert. Fogalmam sincs milyen címkét lehetne a filmre akasztani, az, hogy dokumentumfilm, az tuti. A kellemes szórakozáson felbuzdulva nekiestem a többi utazás megszerzésének is. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Talán nem írtam még le soha, hogy mekkora bajban is vagyok a finn kajákkal. Folyamatos gyomorpanaszok, és ekkor nem megyek bele a részletekbe. Mindenesetre múlt héten már olyan szintig elfajult a probléma, hogy orvoshoz fordultam. A finnországi rendszernek köszönhetően előbb egy nővérhez kerültem, aki, miután meghallotta a sérelmeimet, minden további faggatás nélkül időpontot adott egy orvoshoz. Úgyhogy holnap ott is jelenésem lesz. Fogalmam sincs egyébként mi lehet az étkezdei kajával, de komolyan mondom, madarat lehet velem fogatni.

Kicsit szétesetnek tűnik ez a remek bejegyzés, de ha már ilyennek sikeredett, akkor bátorkodom megjegyezni, hogy ma tettem egy kört az új biciklivel nagyfaluban... hmm, egész kellemes járgány és még csengetni is lehet vele. Örömmel fogok holnap felkelni reggel hétkor, hogy bebiciklizzek a gyárba... bár ebben nem vagyok egészen biztos.

Bicikli

Régebben írtam már arról a csudálatos dologról, hogy egy halom pénzbe kerülne a biciklim megjavítása. Igen, ez még most is megállja a helyét, de mostmár van egy másik biciklim is, amivel kultúráltan lehet közlekedni is. Ez az:

A bicikli kicsit strapabíróbbnak néz ki, mint az eddigi bicikliim. De majd kiderül, mert ahogy a költő is mondaná - és itt most visszanyúlok a gyökerekhez - az evés próbája a pudding.

Az elhatározás

Segítségeteket kérem! Rengeteg hülyeséggel és érdekes dolgokkal találkozok a neten, hogy alíg bírom magamban tartani. Elhatároztam: blogolni fogom, mert kár lenne, ha elveszne és más nem látná. A probléma csak ott kezdődik, hogy kéne egy jó blognév és se ma, se tegnap nem jutott eszembe semmi jó. Javaslatokat emailben, megjegyzésben, sms-ben, hagyományos posta- és futárszolgálat segítségével, galambpostával, valamit kínai horoszkópsüteményben várom.
A nyertes - amennyiben van és ismert - szerencsés kefírgombát, szigorúan titkos (és bizalmas!) dokumentumok nyomtatására használt eredeti papírt és másfél tonna szigonyt nyerhet.

Esső

Tegnap olyan történt velem, ami már régóta nem. Na jó, két dolog. Az egyik, hogy Sándor perszonál trénerrel elmentünk izmozni a gyár alagsorában található izmozóba. Állítólag holnap izomlázam lesz (már alig várom). A másik pedig az, hogy egyetlen napon kétszer is eláztam: még a szerencse, hogy nyár ellenére nem volt nagyon hideg. Elázás alatt természetesen azt értem, hogy van rajtam esőkabát, hanem a klasszikus "bőrigázom" effektus.

Mindenesetre itt volt már az ideje...

Beef Jerky

Kiváncsi vagyok a nyájas olvasók közzül hány evett már a címben szereplő termékből. És hányan hallott már róla? Én tegnapelõttig ez utóbbi csoportba tartoztam, de azóta megváltozott az életetem. Nem akarok a dolgok elejébe rohanni, de nagyon finom volt. Kicsit tartottam tõle, mert eddig fõleg negatív dolgokat hallottam róla (talán egy Demokratában olvastam valamikor). A termék alapanyagát és annak elkeszítését blamálták, mert ugye milyen dolog már bél- és hátszínt fûszerezni, kiszárítani és megenni. Ezzel ellentétben gondolom a kolbász (hús bedarálása, fûszerezése és füstölése) már tökéletesen megfelelõ élelem az író számára, hisz nemcsak a hagyományt, de a fejlõdést is ötvözi a minõséggel. Mindenesetre a szerzõ monnyonle!

termék

Visszatérve a beef jerky-höz: sajnos nem fogok sajnos rászokni, mert elég borsos ára volt, 3 és fél pénzet kértek el ötven grammért. Finomnak finom, de talán ennyire azért mégse. Akit érdekel a téma kicsit bõvebben, az itt mûvelõdhet tovább: tékozló homár (bejegyzés alján rendelhető), szaku magazin, wikipedia.

Túlélőcsomag

Alkoholistának nem nevezném magam, pedig a jó bort szeretem nagyon. A naccerűen sikerült otthonlét megkoronázásaként sikerült némi gyógyszert átcsempészni a jólétbe. Igazából a finnek finoman szólva nem vetik meg az alkoholizálást, ebből adandóan a világ ezen szegletében is lehet kapni ilyen-olyan párlatot, nedűt, cseppeket és édes borokat, amitől könnyű ám részegedni. Viszont a finn dübörgő gazdaságban a kormányzat elhatározta, nem hagyja, hogy a szeretett polgárai könnyen az asztal alá igyák magukat, ezért fájdalmas tizedet vetett ki minden, 4,6%-nál erősebb italra, ráadásul forgalmazásuk állami monopólium. Aztán egyszer csak belépett az ország a dübörgő gazdaságával az EU-ba, ahol megmondták neki, hogy ejnye-bejnye, illene alkalmazkodni a fejlett európához (khmm?), ezért tessenek lejjebb vinni a sarcot. Azóta mérséklődtek az árak és manapsád már mindössze 35 készpénzért az emberhez vágnak egy egész üveg vodkát.
Mi, kelet-közép (jó na, balkán) európai vendégmunkások, néhanapján szívesen fogyasztunk jóminőségű szeszesitalokat. Viszont a mérséklődött árakat még így is magasnak találjuk. Ezért hagyománnyá vált, hogy otthoni élelem mellett mindig található néhány üveg az otthonról jövők csomagjában. Csak hogy legyen mivel ünnepelni alkalomadtán... evés előtt... és után... na jó, csak hogy mindig legyen pia otthon!

Megkésve bár, de: Juhannus

Tudom, hogy csak egy hónap telt el, és azt is tudom, hogy szinte senkit sem érdekel már, és azt is tudom, hogy nagyon lusta vagyok, de elkészült véges-végre egy rövid képi beszámoló a nyári napfordulós történésekről.

Röviden: a napforduló előtti péntek Finnországiában de facto szabadnapnak, hivatalosan nem az, de minden cég megadja a dolgozóinak. Szóval ezt kihasználva még csütörtökön leléptünk a cég nyaralójába (emlékeztetőül). Első adagban 10-en mentünk, majd másnap négyen leléptek egy fesztiválra, helyettük jött másik négy.

A szigetet meglepő módon csak csónakkal lehetett megközelíteni, ezúttal csakis magunkra hagyatkozhattunk (Furcsa így belegondolni, hogy jánusz mesterrel mi vagyunk a legtapasztaltabb hajósok a 14 ember közzül, miközben igazából sz*rt sem értünk hozzá. De hát valakinek el kellett vezetnie a jószágot).

Közben találtam nagyon találó bejegyzéseket a blogomban az akkori eseményekről.

A szigeten nagyjából állandóan működött a szauna, zene és élelem. Megfelelő az ilyen városi puhányok-nyavajásoknak való hely.

Mivel továbbra is lusta vagyok, ezért inkább jöjjenek a képek:



Három képet pazo mestertől nyúltam le (akit érdekel kicsit hoszabb és talán bővebb beszámoló az eseményről, az próbálkozzon itt (szigorúan a második nap))

Koktél

Még hazamenetelem előtt belecsaptam a koktélozás lecsójába: vettem mixert, egyből kettőt. Emlékeim szerint az első néhány koktél egész jól sikerült. Nem nagyon volt idő tovább kísérletezni akkoriban a cuccal, mert menés volt haza. A másik gépet hazaszállítottam szülőknek, egyenek ők is egészseges vitaminbombakat (bár a C vitamin nem segít az influenza elleni harcban). Az otthoni végtermék is erős volt, egy mokkaturmix fedőnevű próbálkozástól eltekintve.

Aztán visszajöttem Finnországiába és már három napja csak ihatatlan löttyöket sikerül összekaparni. Nem tudom mi az oka, de én igyekszem.

Kefír

Ma csak röviden ennyi: KEFÍR!

Holnap majd kifejtődik, ha minden jól megy

Nem javul az idő

Tegnap óta nem sokat javult az időjárás a világ eme eldugott, de gazdaságilak igencsak fejlett, mitöbb versenyképes szegletében. Reméltem, hogy ma már kipihenten, jókedvűen, tűzrőlpattantan fogom végezni mindennapi ügyesbajos tennivalómat, de hát az élet közbeszólt: nem vagyok kipihent, sőt fáradt; a jókedvemnek a halottak napi időjárás nem nagyon kedvez; ráadásul még álmos is vagyok.
Tegnap a fejembe forgott, hogy ideje lenne már képekkel elkényeztetni a nyájas olvasóközönséget, amely - bár felére fogyott az elmúlt három héten - megérdemli, hogy végre lássa a méregrága fottóapparátussal készített képeimet. A múlt hibáiból kiindulva semmit sem ígérhetek, de igyekezni fogok és minden adandó alkalmat meg fogok ragadni a feltöltéshez. Addig egy kis előzetes:

utóirat: közben meguntam a régi kinézetét a blognak, úgyhogy most mással próbálkozunk...

Gyilkos időjárás

Törékeny testem máris mélyen átjárja a cudar északi szellõ. Nem hazudok: kutya egy idõ van, a betyárját. Az igaz, hogy a trópusokon nem szívesen nyitottam ki a számológépemet, még a mindennapi subba megnézése is fájt fizikailag, de azért így 7 órával érkezés uán már erõs honvágy alakult ki bennem. Nem tudom a pontos okát, de talán a több, mint 20 fokos hőmérsékletváltozásnak nagy szerepe van benne. Not so best...

Comeback

Itt vagyok, megjöttem Finnországiába. Ráadásul már a gyárban is vagyok. Ismét blogolhatok!

Húzzunk bele!

Reccs

Alig telt el néhány nap és íme, ismét itt vagyok. Azért ragadtam billentyűzetet, hogy bejelentsem: kb 5 napig távol leszek és még annyit se fogok blogolni, mint eddig. Az ok: barátnénivel elmegyünk Erdélybe meglátogatni néhány czímeres várost. Kólozsvár, Nagyszeben és Brassó az elsődleges célpont, de hátha sikerül még elruccanni néhány helyre.

Képekkel még mindig adós vagyok és még maradok is egy ideig, de talán ezeket addig is érdemes megnézni: http://monnyonle.photoblog.com

Szatmáron

Szatmáron vagyok végre, már egy egész napja. Valahogy nehezen sikerült leülni a gép elé és blogolni, de gondoltam illene már szűk egy hét után.

Szóval hazaértem végre. Volt egy hosszabb megálló Debrecen czívis városban (külön köszönet a lakhatásért mindenkinek, akinek része volt benne), barátnővel meglátogattuk Debrecen nevezetességeit. Sajnos ebből nem sok van, ezért igyekeztünk valamivel eltölteni az időt: egyetemen kérvényezés, étkezés a plázában, lubickolás a naccerű termálvízben és élményfürdőben. Ráadásként egy Budapestről szóló lengyel nyelvű könyvet is sikerült venni, ha minden igaz a Tóth könyvesözletből. Még volt egy példány, ha valakit érdekel, húzzon bele! Mindössze 620 HUF, roppant baráti ár, ezért egy képekkel díszitett album formátumú könyvet kapunk.

Szatmárra fő szponzorunk, Zsoller segítségével jutottunk el. Még mindig nehéz betelni a játszi könnyed határátlépéssel.

Jelentkezem még

Hát nem

A tervekkel ellentétben csak nem sikerült még létrehozni a beszámolót az eltelt hétvégéről. Igyekszem valamikor pótolni, de hát nem sok időm akad mostanában. Még egy nap és repülök haza. Sok csomagolás és rohanás közben kicsit elhanyaglódik a blog, de hát nem először és nem is utoljára történik ez meg.

Kitartás!

Johannus margójára

Mindig is utaltam a címben használt fordulatot, de eljön minden ember életében a pillanat, amikor szembe kell nézzen. Az enyém megtörtént.

De hogy a lényegre térjek: a hétvége a mértéktelen Johannusozás jegyében telt. Viszont ma már este van, ezért csak holnap írom le, hogy mi történt. Addig is minden jót mindenkinek.

Johannus

Elmentem ide két napig! Mindenkinek kellemes nyárközepét

Tanulás van!

Az elkövetkező mintegy két hétben valószínüleg kevesebbet fogok jelentkezni egyetem jellegű elfoglaltságaim miatt. Az a helyzet, hogy Szigorlat 2-zni fogok, ha minden jól megy. Szigorlat 2-zni óhajtóknak örömhírem van, találtam progelm tételeket itt. Húzzunk bele!

Comeback!

Na ha minden igaz, akkor visszatértünk!

Vasárnap itt és most

Végre 11-ig lehetett aludni. Nem is emlékszem már mikor sikerült ez utoljára. Jól esett mindenesetre, de kétségtelenül eluralkodott rajtam az a fáradtság érzés, ami túl sok alvás után jön elő az emberen, vagy legalábbis rajtam. Ezért elhatározódott, hogy jó lenne valamit csinálni. Szerencsére egy magasabb erő sugallatára mások is így gondolták. A döntés: lemegyünk az egyik tóhoz (Myllyjarviről van szó, legalább 3 perc gyalog a lakástól, rossz látási viszonyok esetén akár 5 is lehet). Agnieszka, pz és mellettem szerencsére volt még 3 lengyel a tónál, aztán később jött még egy Gabi is erősíteni a magyar öntudatot (vagy mit...). Igazából semmi, de semmi érdekes nem történt, kártyázgattunk egy kicsit, aztán haza. Egyetlen lengyel kártyajátékot tudok, talán Háború a neve, egészen kellemes játék. Ennek egy alternatív formáját játszottuk, de végül is sikerült mindig NEM VESZÍTENI. Én ebben látom a játék lényegét, mert itt nagyon függ a nyerés attól, hogy milyenek a lapjaid és hogy az előtted lévő ember milyen kártyákat rak le vagy éppen vesz fel. Talán ha van rá igény, akkor le fogom valamikor írni a szabályokat is.

Koradélután fincsi ebéd (húsleves lengyel módra és alaszkai halfilé sajátosan olajban értelmezve), de a lényeg, hogy az asztalra került egy 2001-es 3 puttonyos tokaji aszú is, ami ha már ott volt, hát ki is bontódott. 2001-ben készült, ami nagyon jó évjárat volt. Vagy ha nem is, nekem mindenesetre csak ez volt.

Semmi hozzáfűznivaló

Lidl rulz

Örömmel jelentem, hogy ismét kapható a Lidlben nagyon finom magyar zöldpaprika. Télen sajnos kimerülnek a készletek, de újra feltünt a polcokon. Aki Jyvaskyla-ben senyved es valami finomat akar enni, az mindenképpen ezzel kezdje.

Photoblog

Ma megtörtént a negyedik bejegyzés is a photoblog.com-os dologba, ezért mindenkinek szeretettel ajánlom. Ide főleg a jobban sikerült képek fognak kerülni, ezért lehet nem lesz túl sok... Érdemes böngészni a mások képeiben is, ha valaki csak kikapcsolódni vágyik. Szóval monnyonle.photoblog.com

Szolgálati közlemény

Felhívom minden kedves olvasó figyelmét, hogy Június 18 és 20 között elképzelhető, hogy a blog csak a monnyonle.blogspot.com címen lesz elérhető DNS módosítások miatt. Tessék még időben megjegyezni a címet.