Lemaradás #2: Azok a csodálatos anyajegyek

Előzmények:

• hátamon volt néhány anyajegy, ráadásul a három dimenziós fajtából;
• vettem egy masszás bérletet gáláns cégünk jóvoltából;
• napozni, bár nem különösebben szeretek, kell, mert hasznos;

Úgy döntöttem, hogy eljött az idő és teszek valamit magamért. Megtudakoltam, hogy hova kéne menjek, kihez és főleg mikor. Fontos dolgok ezek, mert lényeges, hogy az a hova az legyen nyitva, a kihez meg legyen ott. Szóval kaptam egy időpontot a körzeti orvosomhoz egy verőfényes márciusi napra. 5 egész percet kellett rá várjak, de megérta: követtem őt az épület egy másik szárnyába, ahol kiderült, hogy már két másik ember is ott volt és ránk vártak. Ráfektettek ugyan arra az asztalra, ahol múlt héten még, mint marha a vágóhíd bejáratánál, figyeltem, hogy az orvos néni mit csinál a gyomromban. Szóval picit meglepett ez az operatív munkavégzés és szervezés, semmi felesleges adminisztráció, adott időre mindenki egy helyen volt (én is!) és kezdődhetett a beavatkozás.

Először is össze-vissza szurkáltak egy érzéstelenítőt tartalmaző injekcióval. Nem tudom mi volt benne, de az biztos, hogy masszív anyag: onnantól kezdve akár egy Mikszáth-összest is tetoválhattak volna a hátamba, én nem éreztem semmit sem. Az úriember egyszer megkérdezte, hogy érzek-e valamit? Nemleges válasz után közölte, hogy jó, mert épp kihasított egy darabot a hátamból, úgyhogy csak maradjak nyugton és figyeljem az EKG gépet, hátha elromlik. Hamar összevart, elkötötte a szálakat, majd egy "OK" felkiáltással elviharzott és kettesben hagyott egy nővérkével. Ő volt olyan szíves és valami ragtapasszal utilapút kötött a hátamra, felhívva a figyelmemet, hogy aznap azért még ne zuhanyoljak.

Dublin után egy egész nappal ismét hivatalos voltam ugyanabba az intézménybe, eljött az idő, hogy testemből kicibálják a funkciójukat vesztett madzagokat. A műveletet percre pontosan hajtották végre, ezúttal nem az előre kiszemelt áplolónő, hanem egy tanonc, aki épp akkor és épp ott gyakorlatozott. Túlzottan nem volt fájdalmas, bár gondolom az egészről valamit elárul az a tényt, hogy itt legalább éreztem, hogy foglalkozik velem valaki, nem úgy, mint beszedált állapotban az asztalon feküdve.

És hogy ne legyen még vége: jövő hétre kaptam egy időpontot, amikor is a körzeti doktorom telefonon fel fog hívni és közli az eredményét az anyajegyek jol megvizsgálásának. Ő fog felhívni engem és nem én őt, kéretik erre fektetni a hangsúlyt. Mindenesetre már nagyon várom.

Összegzés: saját háziorvosom (vagy mi) végezte el rajtam az életet nem mentő beavatkozást, ami operatív, gyors és fájdalommentes volt. Ez az, ami Lehelnek kell... meg a jelzésértékű 11 eurós orvos-beteg talalkozó számla, amit azóta voltam szíves befizetni. Ja, és néhány napig abban a hitben voltam, hogy 4 anyajegyet szedett le a doktot úr, de Dublinban (hol máshol) kiderült, hogy ötöt. Pedig jó voltam matekból annak idején...

Lemaradás #1: Gasztroendoszkópia

Nem tudom mikor jutok a mondandóm végére, de kezdjük az elején: Dublint megelőző két héten generálozáson vettem részt: gasztroendszkóp, anyajegyleszedetés, lázcsillapítás, fogyókúra.

Gasztroendoszkópot nem tudom, hogy be kell-e mutassam valakinek, az a lényeg, hogy ellenségeimnek is csak fentartások mellet kívánnám. Magyarul gyomortükrözésről beszélünk, a lényeg, hogy egy nem elhanyagolható méretű csövet ledugnak az ember arcán egész a gyomráig. Alapesetben itt körülnéznek és megállapítják, hogy mi a nagy helyzet. Egyébb lehetőség, hogy diszkrét mintavételezéssel fűszerezik meg az amúgy is roppant kellemetlen műveletet. Nekem sikerült egy ilyenbe belefutni és nem akarok hazudni, de nem volt jó: amikor már várja az ember, hogy most a doktornéni fogja és lekapcsolja a gyomromat a gépről, bejelenti, hogy most egy másik csövet belevezet a csőbe és mintát vesz. Saját tapasztalatom szerint a mintavételezés nem sokkal rosszab, mint ha nem csinálnának ott semmit, de hallottam már különböző véleményt is ("lehánytam a doktornőt"). Mindenesetre az első mintavétel után nem értek véget a megpróbáltatások, ugyanis kiderült, hogy négy különböző helyen szándékszik a mélyen tisztelt doktornő belemarni a húsomba. Na mindegy, túléltem szerencsére, de felejthetetlen 7 percet okozott számomra a néni, az biztos.

Folytatás következik, az biztos!

Ismét itt

Bár csak egy rövid bejegyzés erejéig. Dolgozom egy (vagy több) hosszún is, elég sok minden történt azóta, hogy sehol semmi, de mindennek van oka.

Addig is, az unalmat maximálisan elkerülve, fogyasszátok jókedvvel (a köszönet pedig Pavol kollegát illeti). Először mindenképpen az elsőt kell megnézni:

Hát ez is megvolt... Bowling*omO

Nem tudom mit is gondoljak a tegnapi napról. Rövidre fogom inkább: sikerült a cégünk összes jelenlevő tagját (harmincegy személy) megelőzve elhódítani egy egész évre e Bowling*omO vándorkupát a szokásos évi bowling versenyen. Ahoz képest, hogy ez már az ötödik alkalmam volt, egész jó eredmény. Én mindenesetre roppant büszke vagyok magamra. Ráadásnak a csapat kategóriában is győzedelmeskedtünk és csapaton belül is sikerült mindenkit lenyomni összpontszámot tekintve, igaz, a második helyezettem 1 ponttal, ami 537-536-os eredménynél nem túl nagy. A köreredményeim: 99, 138, 158. Ez utóbbival sikerült a bravúr.

ez mind az enyém egy egész évig

oda meg majd jön az én nevem is, kiegészítve a 2007-es győztessel,
aki nem más, mint a 2006-os

Ezthallgasdmeg: KALI

Ezúttal egy kevésbé ismert dob's'basszus lemezlovászra hívnám fel a figyelmet. A hölgy, aki civilben dizájner, kellemesen hallgatható, talán még liquid funknál is lazább muzsikával lepett meg engem, olyannyira, hogy azóta kiíródott audiócédére és a sárkánygyík is folyamatosan ezt bömböli (na jó, néha egy kis Belgával készülök fel a hangulatra, néha viszont nem). Ezt kéretik összeadni.

Tracklista hijján tájékozottabb olvasóm segítségét kérném: milyen zene van 10:20-tól, 31:14-től, illetve 37:26-tól. A szerencsés beküldők között egyéves blogelőfizetést, ingyenes vizisílehetőséget Jyvaskyla-ben és lejárt szemcseppet sorsolok ki. Az ajándék személyesen átvehető. Komolyan!



(sajonos a teljes szäm meghallgatásához regisztrálni kell itt (www.imeem.com), illetve belépni, cserébe sokféle muzsikát lehet egész jó minőségben meghallgatni... ha minden igaz)

Dublin bébi!

Kínomban nem tudtam ennél eredetibb címet kitalálni a legújjabb bejegyzésnek. Röviden és tömören: körvonalazódik egy újabb kiruccanás, ezúttal Dublinba (és vidéke) (besz!rás, hogy ez a link csak eszperantó nyelven érhető el!), kettecskén Agnieszkával. A "körvonalazódik" nem elég erős szó, mivel repülőjegy már van, de most egy nagyságrenddel nagyobb összeget jelképező bitosozat hagyta el bankszámlámat a virtuális téren keresztül. De talán egy odavissza út 140 EUR-ért még mindig igencsak jutányosnak tekinthető.

A terv: 21-én, Nagypénteken elhagyom Finnországot Tampere légikikötőjén keresztül, egy-két nap Dublinban való csavargás után a híres Moher-sziklák megtekintése lennének a soron, majd végül néhány nap Belfast. A főnök ezúttal is késöbb tudja meg a tutit, remélem ezúttal se köp bele a levesbe.

Hogy kis izgalom is legyen az úton: úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk igénybe venni a hospitality club szolgáltatásait. Aki nem tudná, miről van szó, röviden: jófej emberek jelentkeznek, hogy ők szívesen fogadnának hasonló cipőben lévő embereket egy-két éjszakára, teljesen ingyen. A poén, hogy szállást sem muszáj felajánlani, ha nem akar az ember, de ha megteheti, miért ne? Akkora forgalom úgysem várható, sőt igazából egy kis szín keveredne szürkeségében neha igencsak rémisztő hétköznapjaimba. Akit érdekeli, hogy miről is van szó, az olvassa el a főoldalon található bevezetőt, illetve ezt.

Géza, a láma

A nagy, nemzetközi visszhangot is kiváltó siker miatt én is örökbefogadtam egy jószágot, aki immár a blog hivatalos lámája. Íme:

adopt your own virtual pet!

Lehet simogatni is meg ráklikkelni is...

London bébi!

Jóbarátok rajongók pillanat alatt lederiválhatták, hogy mi is a dörgés. A tulnyomó kissebség számára viszont ezúton jelentem be, hogy megyek hamarosan Londonba, igaz egyelőre csak néhány napra. Történt ugyanis, hogy egy szép verőfénytelen februári munkanapon két semmittevés között Zoltán jóember felhívta a figyelmünket egy pofátlanul olcsó repülőjegyre Tampere - London nyomvonalon. A felismerést rövid tanakodás, majd pedig tett követte: öten vettünk repülőjegyet a Ryanair társaság járatára, fejenkét mintegy 19 euróért oda-vissza, tokkal-vonóval. Igaz, ebben nincsenek benne a várható Londoni költségek, a benzin Tamperébe, két és fél liter rum és a tizalkalmas masszásbérlet ára, de ennek ellenére az ár jutányos és méltányos. Hab a tortán, hogy barátnénit is meggyőztem e görbe hétvége helyességéről és egy 9,14 eurós Barcelona - London odavissza jeggyel sikerült felrakni a h-ra a pontot. Főnöküntől megkaptuk a zöld jelzést, úgyhogy London bébi! De csak Április végén.

egészséges életmós update: a rohanás sikerszéria sajnos abbamaradt, nemúgy a hallatlan fogyási projekt: máris 103 kg alatt vagyok. Nem tűnik túl nagy eredménynek, de tekintve, hogy mennyit mozgok és eszek, egész jó. Amúgy sem vagyok elkötelezett híve a súlyfelesleg gyors leadásának, hisz aki sokat markol, az keveset fogy. Ha sikerül e hónap végére konstansan 102 alá kerülni, akkor felülbírálom a márciusi célt -1 kilóval. Nagyszerű!

no tájtl

Hétvégémről szeretnék néhány apróságot megosztani jóravaló olvasóimmal: először is a sárkánygyík félszemére megvakult, ezért lámpacserét kellett rajta végrehajtani. Valószínüleg egy szakembernek ez a művelet egy egyszerű csuklómozdulat, mi azért elátkoztuk azt a nyomorult akkumulátort (ami egyszer cserben is hagyott már...), hogy miért épp ott van, ahol van. Szóval a nagy kezeink miatt nem sikerült rátapintani a lényegre, ezért merész elhatározassal az akkumulátor nem végleges eltávolításában láttuk meg az idvezitőt egy szebb jövő reményében. Ez sajnos nagyon régota figyelhetett a motorháztető altat mozdulatlanul, mert a rögzítő csavarok szabályosan összegyógyultak az anyacsavarokkal. Végül lengyel ezermester barátunk néhány erélyes, de hasznos mozdulatsorral véget vetett a szorongásnak. Lámpákat kicseréltük, akkumulátort visszahelyeztük és olajjal megtámogattuk a rögzítést. Most megy, mint ha dézsából öntenék.

Hétvégén még megejtettünk egy rövid kiruccanást Zoltánnal és mélyentisztelt Bernadett szomszédasszonnyal egy kb. közeli uszodába (Perunka). Érdekes medencék voltak ott, legalábbis a jyvaskyla-itől egész rendesen különbözik. Elsősorban kikapcsolódni érdemes menni oda, melegvizes medencék egész sora (kettő) várja az érdeklődőket, úszni viszont annyira nem lehet.

Közben sunyiban rákaptunk a tekézésre, már háromszor is sikerült egy jelentékeny mennyiségű készpénzt a bowlingteremben hagyni az elmúlt szűk két héten. És ez még csak rosszabb lesz...

Fut a szekér...

ahogy én is, már zsinorban második nap tettem meg a kijelölt 15 perces útszakaszt. Nem tudom, meddig fog tartani a lendület, de ma már ismét érzek a lábamban olyan izomcsoportokat, amiket el is felejtettem, hogy léteznek. Hátha jól jelent mindez. Meglássuk.

Elmulasztottam viszont egy nagyon fontos eseményről beszámolni. Hétvégén úgy esett, hogy elhívtak egy város melletti lőtérre ellenőrzött körülmények között lövöldözni egy kicsit. De nem ám a légpuska - vízágyú - paitball hármas mentén kell keresni az igazságot: a kiválasztott egy 9 miliméteres cseh pisztoly volt, amit a kapcsolat kapcsolatának a kapcsolata tulajdonolt (aki mellesleg versenyszinten űzi ezt a sportot).

Jöjjön megannyi fotó:




és megannyibb mozgokép:









Ennyit erről.

Nehéz az élet

A szó legszorosabb értelmében értem a címet, ugyanis sajnos szembesülnöm kell lassan azzal a problémával, hogy nem lehet annyit enni és nem mozogni, amennyit eddig. Mivel már alulról súrolja a 105 kilót ezért mától netovább: elmentem hamar futni. Igaz épp csak +/- 0 fok környékén dzsezzel a hőmérséklet, de legalább nem volt halálosan melegem. Ezennel viszont bejelentem a célt: MÁRCIUS végére 100 kg +/- 1% hibahatár.

A kenőolaj

Tegnapelőtt autóm új olajat kapott. Nem is gondoltam volna, hogy 10 perc alatt szájba lehet egy ilyen műveletet verni, arról nem is beszélve, hogy utána a zótó láthatóan megfiatalodva, mint egy táltosparipa, csap a lóerők közzé. Nem csak a motor búg kellemesebben, de a teljesítmény is érezhetően nőtt.

Közben kiderült, hogy a helikobaktériumok még mindig bennem tanyáznak és egyelőre fogalmam sincs miként lehetne megszabadulni tőle. A doktornő emailben megemlítette a gasztroszkópot, aki tudja, hogy mi az, az megérti, hogy még gondolkodok rajta. Bár már tudom a választ. Na meglássuk majd, mindenesetre egy randevú már le van zsírozva a doktortnénivel, majd ő felhomályisít.

A sárga

Azt nem mondanám, hogy megöl az irigység, de hogy van az, hogy egyesek bizonyos cégeknél ingyen (vagy olcsón) vehetnek rész mindenféle társadalomépító aktivitásban, ráadásul munkaidőben, mások esetén pedig egy teljesen más cég főnöke még a hivatalos céges események előtt 10 perccel is képes email írni, hogy fél órával kevesebbet kéne beírni az aznap elvégzett munkához? Most akkor ki is a bolond ember? Mindenesetre egy újabb csepp...

De nem panaszkodok, ma potom 80 euróért felajánlottak egy 8 alkalmas masszásbérletet. Esélyes azért, hogy lecsapok rá.

Óriási nekibuzdulás (version 2008)

Friss diplomásként (ehh) mint újjászületett bárány vettem bele magam egy újabb kihívásba: jelentkezni egy következő egyetemre. Mindenesetre vegyes érzelmeket rántottak a felszínre az elmúlt néhány nap kihívásai: papírok előkészítése, indoklás megfogalmazása, hitelesített másolás. Azt azért el kell ismerni, hogy még mindig nagyságrendekkel jobb ez így, mint felvételizni. Ma viszont a végéra játunk mindennek pappz kollegával. A megoldandó dolgokat megoldottuk és a papírokat egy szemrevaló leányzónál hagytuk az egyetem Agora nevű épületében. Most várás van!


Írnám én még ezt a bejegyzést, de inkább megyek haza. Kellemes csütörtök délutánt mindenkinek.

Ollé!

Eljött a nagy pillanat, amikor a gyötrelmek (legalábbis részben) véget érnek. Ma sikerült megkaparintani a finnországi diplomámat, ami egyértelműén bizonyítja, hogy én immár mérnök , mitöbb BSc vagyok! Hogy a mérnök hogyan jött ki nekik, azt nem tudom, mindenesetre nagyon nem zavar, mitöbb kellemesen érint. Azóta ízlelgetem a "dumnu' inginer Bara Lehel" megszólítást, de az igazat megvalva még nem vagyok teljesen biztos benne.
Az oklevél melléklete egyébb csemegével is szolgál: kiderül belőle, hogy én a képzést finnül végeztem. Ez azért nagyjából egyenértékű lehet egy felsőfokú finn nyelvvizsgával is. Sajnos ez csak eme bejegyzés írása közben tudatosult bennem, ezelőtt már egy villanypostával rászoltam a titkárságra/tanulmányi osztályra, hogy legyenek szívesek nekem egy normális papírt adni.

ui: az otthoni élmények még mindig nincsenek kellőképpen dokumentálva, a tervek viszont már a tervezőasztalon fekszenek.

Egy év az nem kettő

Erre jöttem rá a napokban, amikor is megfigyeltem, hogy épp egy éve kezdtem el írni ezt a nagyszerű, ámde annál értelmetlenebb blogot. Bár sok mindenről írhatnék (és fogok is talán), egyelőre inkább mutatok még egyébb egy éves dolgokat, hogy mindenki a csodájára járhasson. Íme:

Katica egy éves, és minden örömét a lekvárban találja

Károly, a félintelligens háztartási gépezet megpihen


Romboló, a hangyász,
5 perccel mielőtt megette volna a képen látható piros virágokat

Kázmár, a haszonjármű, épp olyan, mint egy naposan

Beátán, a lámán, nem fog az idő vasfoga
(a lámákra majd egyszer még visszatérek)

Renáta, a mindig éhes, aki a keresztelő után a vallásban találta meg önmagát

Tibor

és végül, de nem utolsó sorban:

Renáta, a gyík, akinek fogalma sincs miről van szó, mert nem elég intelligens hozzá

Na vége

Kész van a Szigorlat... mostmár csak várni kell az eredményre... de nagyon rossz nem lehet ;)

Cseh muzsika

Nagy tanulás közepette elhanyagolom a mélyentisztelt olvasóközönséget. Subbának hála viszont olyan bejegyzés szüleyhet, amihez semmiféle kommentár nem szükséges. Íme:

A nagy felújítás

Aki ismeri a Bara család történéseit, az biztos tudja, hogy az elmúlt néhány évben mi volt a legnagyobb projekt a há tájékám. Aki nem, annak elmondom: lassú, de biztos (és nem kevésbé látványos) felújítás történt, aminek a keretében három szoba teljesen átalakult, csakúgy mint a két előszoba, a konyha, valamint a fűrdőszoba. Már csak két szoba, a pince, a kert, a külső rész, valamint a szomszédos, egykoron egész Szatmárt és vidékét ellátó ostornyél- és kosárfonó gyár maradt hátra. Ez utóbbi a következő évszázadra kiemelt beruházása.

A legutolsó fázisban a nappali, az egyik előszoba, a konyha, valamint a furdőszoba/toalett volt a soron. A képek azt hiszem magukért beszélnek, viszont fontos megjegyezni: az egyik képen feltűnik egy fekete jószag, ami egy macska. Róla azt kell tudni, hogy ha el szeretnénk menni vásárolni, akkor képes hozzánk csapódni, mint egy rosszab fajta kóborkutya. Aki látott már ilyen jószagot, az legyen szíves megírni ide. De jöjjenek hamarjában a képek:



Aki nagyon unatkozik, az nézzen meg még néhány Krakkóban készül, válogatott képet itt.

Analízis ingyért

Az ősi román nemzet mindenható kormányának hála (köszönjük!) minden, a társadalombiztosításban valamilyen szinten résztvevő személy évente egyszer ingyenes analízisen vehet részt. Rám ma került a sor, helyesebben ma kerítettem rá sort Szatmáron. Mivel sikerült úgy intézzem, hogy az egyetem taposómalma számomra egyenértékű a kozmosz végtelen vibrálásával, ezért én is jogosult vagyok e nagyszerű szolgáltatásra.

Izgalommal telve és átkokat szórva a reggel kitalálójára ébredtem hét után, majd szomorúan vettem tudomásul, hogy egyelőre nem vehetek magamhoz táplálékot. Gondolom felmegy az emberben a pumpa és a vércukor, ezért kerülendő. Édsanyámmal hajnalok hajnalán felkerestük a rendelőt. Az asszisztensek végtelenül kedvesek voltak (kis túlzás). A csúcspont az volt, amikor az egyik épp előttem szúrta meg magát egy tűvel, amivel az előző klienstől vett vért. Ezután beletette az uját egy üveg szeszbe. Én tényleg igyekszem nem a hibát keresni mindenben, de talán nem ez a módja a fertőtlenítésnek.