London bébi!

Jóbarátok rajongók pillanat alatt lederiválhatták, hogy mi is a dörgés. A tulnyomó kissebség számára viszont ezúton jelentem be, hogy megyek hamarosan Londonba, igaz egyelőre csak néhány napra. Történt ugyanis, hogy egy szép verőfénytelen februári munkanapon két semmittevés között Zoltán jóember felhívta a figyelmünket egy pofátlanul olcsó repülőjegyre Tampere - London nyomvonalon. A felismerést rövid tanakodás, majd pedig tett követte: öten vettünk repülőjegyet a Ryanair társaság járatára, fejenkét mintegy 19 euróért oda-vissza, tokkal-vonóval. Igaz, ebben nincsenek benne a várható Londoni költségek, a benzin Tamperébe, két és fél liter rum és a tizalkalmas masszásbérlet ára, de ennek ellenére az ár jutányos és méltányos. Hab a tortán, hogy barátnénit is meggyőztem e görbe hétvége helyességéről és egy 9,14 eurós Barcelona - London odavissza jeggyel sikerült felrakni a h-ra a pontot. Főnöküntől megkaptuk a zöld jelzést, úgyhogy London bébi! De csak Április végén.

egészséges életmós update: a rohanás sikerszéria sajnos abbamaradt, nemúgy a hallatlan fogyási projekt: máris 103 kg alatt vagyok. Nem tűnik túl nagy eredménynek, de tekintve, hogy mennyit mozgok és eszek, egész jó. Amúgy sem vagyok elkötelezett híve a súlyfelesleg gyors leadásának, hisz aki sokat markol, az keveset fogy. Ha sikerül e hónap végére konstansan 102 alá kerülni, akkor felülbírálom a márciusi célt -1 kilóval. Nagyszerű!

no tájtl

Hétvégémről szeretnék néhány apróságot megosztani jóravaló olvasóimmal: először is a sárkánygyík félszemére megvakult, ezért lámpacserét kellett rajta végrehajtani. Valószínüleg egy szakembernek ez a művelet egy egyszerű csuklómozdulat, mi azért elátkoztuk azt a nyomorult akkumulátort (ami egyszer cserben is hagyott már...), hogy miért épp ott van, ahol van. Szóval a nagy kezeink miatt nem sikerült rátapintani a lényegre, ezért merész elhatározassal az akkumulátor nem végleges eltávolításában láttuk meg az idvezitőt egy szebb jövő reményében. Ez sajnos nagyon régota figyelhetett a motorháztető altat mozdulatlanul, mert a rögzítő csavarok szabályosan összegyógyultak az anyacsavarokkal. Végül lengyel ezermester barátunk néhány erélyes, de hasznos mozdulatsorral véget vetett a szorongásnak. Lámpákat kicseréltük, akkumulátort visszahelyeztük és olajjal megtámogattuk a rögzítést. Most megy, mint ha dézsából öntenék.

Hétvégén még megejtettünk egy rövid kiruccanást Zoltánnal és mélyentisztelt Bernadett szomszédasszonnyal egy kb. közeli uszodába (Perunka). Érdekes medencék voltak ott, legalábbis a jyvaskyla-itől egész rendesen különbözik. Elsősorban kikapcsolódni érdemes menni oda, melegvizes medencék egész sora (kettő) várja az érdeklődőket, úszni viszont annyira nem lehet.

Közben sunyiban rákaptunk a tekézésre, már háromszor is sikerült egy jelentékeny mennyiségű készpénzt a bowlingteremben hagyni az elmúlt szűk két héten. És ez még csak rosszabb lesz...

Fut a szekér...

ahogy én is, már zsinorban második nap tettem meg a kijelölt 15 perces útszakaszt. Nem tudom, meddig fog tartani a lendület, de ma már ismét érzek a lábamban olyan izomcsoportokat, amiket el is felejtettem, hogy léteznek. Hátha jól jelent mindez. Meglássuk.

Elmulasztottam viszont egy nagyon fontos eseményről beszámolni. Hétvégén úgy esett, hogy elhívtak egy város melletti lőtérre ellenőrzött körülmények között lövöldözni egy kicsit. De nem ám a légpuska - vízágyú - paitball hármas mentén kell keresni az igazságot: a kiválasztott egy 9 miliméteres cseh pisztoly volt, amit a kapcsolat kapcsolatának a kapcsolata tulajdonolt (aki mellesleg versenyszinten űzi ezt a sportot).

Jöjjön megannyi fotó:




és megannyibb mozgokép:









Ennyit erről.

Nehéz az élet

A szó legszorosabb értelmében értem a címet, ugyanis sajnos szembesülnöm kell lassan azzal a problémával, hogy nem lehet annyit enni és nem mozogni, amennyit eddig. Mivel már alulról súrolja a 105 kilót ezért mától netovább: elmentem hamar futni. Igaz épp csak +/- 0 fok környékén dzsezzel a hőmérséklet, de legalább nem volt halálosan melegem. Ezennel viszont bejelentem a célt: MÁRCIUS végére 100 kg +/- 1% hibahatár.

A kenőolaj

Tegnapelőtt autóm új olajat kapott. Nem is gondoltam volna, hogy 10 perc alatt szájba lehet egy ilyen műveletet verni, arról nem is beszélve, hogy utána a zótó láthatóan megfiatalodva, mint egy táltosparipa, csap a lóerők közzé. Nem csak a motor búg kellemesebben, de a teljesítmény is érezhetően nőtt.

Közben kiderült, hogy a helikobaktériumok még mindig bennem tanyáznak és egyelőre fogalmam sincs miként lehetne megszabadulni tőle. A doktornő emailben megemlítette a gasztroszkópot, aki tudja, hogy mi az, az megérti, hogy még gondolkodok rajta. Bár már tudom a választ. Na meglássuk majd, mindenesetre egy randevú már le van zsírozva a doktortnénivel, majd ő felhomályisít.

A sárga

Azt nem mondanám, hogy megöl az irigység, de hogy van az, hogy egyesek bizonyos cégeknél ingyen (vagy olcsón) vehetnek rész mindenféle társadalomépító aktivitásban, ráadásul munkaidőben, mások esetén pedig egy teljesen más cég főnöke még a hivatalos céges események előtt 10 perccel is képes email írni, hogy fél órával kevesebbet kéne beírni az aznap elvégzett munkához? Most akkor ki is a bolond ember? Mindenesetre egy újabb csepp...

De nem panaszkodok, ma potom 80 euróért felajánlottak egy 8 alkalmas masszásbérletet. Esélyes azért, hogy lecsapok rá.

Óriási nekibuzdulás (version 2008)

Friss diplomásként (ehh) mint újjászületett bárány vettem bele magam egy újabb kihívásba: jelentkezni egy következő egyetemre. Mindenesetre vegyes érzelmeket rántottak a felszínre az elmúlt néhány nap kihívásai: papírok előkészítése, indoklás megfogalmazása, hitelesített másolás. Azt azért el kell ismerni, hogy még mindig nagyságrendekkel jobb ez így, mint felvételizni. Ma viszont a végéra játunk mindennek pappz kollegával. A megoldandó dolgokat megoldottuk és a papírokat egy szemrevaló leányzónál hagytuk az egyetem Agora nevű épületében. Most várás van!


Írnám én még ezt a bejegyzést, de inkább megyek haza. Kellemes csütörtök délutánt mindenkinek.

Ollé!

Eljött a nagy pillanat, amikor a gyötrelmek (legalábbis részben) véget érnek. Ma sikerült megkaparintani a finnországi diplomámat, ami egyértelműén bizonyítja, hogy én immár mérnök , mitöbb BSc vagyok! Hogy a mérnök hogyan jött ki nekik, azt nem tudom, mindenesetre nagyon nem zavar, mitöbb kellemesen érint. Azóta ízlelgetem a "dumnu' inginer Bara Lehel" megszólítást, de az igazat megvalva még nem vagyok teljesen biztos benne.
Az oklevél melléklete egyébb csemegével is szolgál: kiderül belőle, hogy én a képzést finnül végeztem. Ez azért nagyjából egyenértékű lehet egy felsőfokú finn nyelvvizsgával is. Sajnos ez csak eme bejegyzés írása közben tudatosult bennem, ezelőtt már egy villanypostával rászoltam a titkárságra/tanulmányi osztályra, hogy legyenek szívesek nekem egy normális papírt adni.

ui: az otthoni élmények még mindig nincsenek kellőképpen dokumentálva, a tervek viszont már a tervezőasztalon fekszenek.

Egy év az nem kettő

Erre jöttem rá a napokban, amikor is megfigyeltem, hogy épp egy éve kezdtem el írni ezt a nagyszerű, ámde annál értelmetlenebb blogot. Bár sok mindenről írhatnék (és fogok is talán), egyelőre inkább mutatok még egyébb egy éves dolgokat, hogy mindenki a csodájára járhasson. Íme:

Katica egy éves, és minden örömét a lekvárban találja

Károly, a félintelligens háztartási gépezet megpihen


Romboló, a hangyász,
5 perccel mielőtt megette volna a képen látható piros virágokat

Kázmár, a haszonjármű, épp olyan, mint egy naposan

Beátán, a lámán, nem fog az idő vasfoga
(a lámákra majd egyszer még visszatérek)

Renáta, a mindig éhes, aki a keresztelő után a vallásban találta meg önmagát

Tibor

és végül, de nem utolsó sorban:

Renáta, a gyík, akinek fogalma sincs miről van szó, mert nem elég intelligens hozzá

Na vége

Kész van a Szigorlat... mostmár csak várni kell az eredményre... de nagyon rossz nem lehet ;)

Cseh muzsika

Nagy tanulás közepette elhanyagolom a mélyentisztelt olvasóközönséget. Subbának hála viszont olyan bejegyzés szüleyhet, amihez semmiféle kommentár nem szükséges. Íme:

A nagy felújítás

Aki ismeri a Bara család történéseit, az biztos tudja, hogy az elmúlt néhány évben mi volt a legnagyobb projekt a há tájékám. Aki nem, annak elmondom: lassú, de biztos (és nem kevésbé látványos) felújítás történt, aminek a keretében három szoba teljesen átalakult, csakúgy mint a két előszoba, a konyha, valamint a fűrdőszoba. Már csak két szoba, a pince, a kert, a külső rész, valamint a szomszédos, egykoron egész Szatmárt és vidékét ellátó ostornyél- és kosárfonó gyár maradt hátra. Ez utóbbi a következő évszázadra kiemelt beruházása.

A legutolsó fázisban a nappali, az egyik előszoba, a konyha, valamint a furdőszoba/toalett volt a soron. A képek azt hiszem magukért beszélnek, viszont fontos megjegyezni: az egyik képen feltűnik egy fekete jószag, ami egy macska. Róla azt kell tudni, hogy ha el szeretnénk menni vásárolni, akkor képes hozzánk csapódni, mint egy rosszab fajta kóborkutya. Aki látott már ilyen jószagot, az legyen szíves megírni ide. De jöjjenek hamarjában a képek:



Aki nagyon unatkozik, az nézzen meg még néhány Krakkóban készül, válogatott képet itt.

Analízis ingyért

Az ősi román nemzet mindenható kormányának hála (köszönjük!) minden, a társadalombiztosításban valamilyen szinten résztvevő személy évente egyszer ingyenes analízisen vehet részt. Rám ma került a sor, helyesebben ma kerítettem rá sort Szatmáron. Mivel sikerült úgy intézzem, hogy az egyetem taposómalma számomra egyenértékű a kozmosz végtelen vibrálásával, ezért én is jogosult vagyok e nagyszerű szolgáltatásra.

Izgalommal telve és átkokat szórva a reggel kitalálójára ébredtem hét után, majd szomorúan vettem tudomásul, hogy egyelőre nem vehetek magamhoz táplálékot. Gondolom felmegy az emberben a pumpa és a vércukor, ezért kerülendő. Édsanyámmal hajnalok hajnalán felkerestük a rendelőt. Az asszisztensek végtelenül kedvesek voltak (kis túlzás). A csúcspont az volt, amikor az egyik épp előttem szúrta meg magát egy tűvel, amivel az előző klienstől vett vért. Ezután beletette az uját egy üveg szeszbe. Én tényleg igyekszem nem a hibát keresni mindenben, de talán nem ez a módja a fertőtlenítésnek.

Az évezred arca

Ki lehet ez a magabiztosságot sugárzó, ragyogó arccal a végtelenbe csudálkozó fiatalember, akin nem fog az idő vasfoga?

további képek itt!

Napocska

Itt a blogban igyekeztem mindig felhívni a nyájas olvasók figyelmét a nekem tetszó dolgokra. Most sem lesz ez másként, ezúttal nyitni szándékozunk a következő generáció felé is egy tabukat bátran döntögető oldallal. Ez nem más, mint a egyszervolt.hu. Roppant kellemes oldal, éedemes egy pillantást vetni rá, már a felhasználói felület is megér néhány percet. Érdekes lehetőség a játékok menüpont, ahova belépve a rendszer hamar felajánlotta nekem, hogy játszak valakivel egy malom játékot. Gondolom a másik oldalon egy 10 éves játékos figyelt, akit aztán vért izzadva, az egyetlen végzetes hibáját kíméletlenül kihasználva porig aláztam. Szóval lehet követni.

Napocska!

Szolgálati közlemény: domén frissítés

Boldogsággal tulcsordult oroszlánszívvel jelentem, hogy a tegnapi napon újjabb egy évre csak az enyém a baralehel.info domén. A tranzakció gyorsan és zökkenőmentesen zajlott le, a részt vevő információs rendszerek tökéletes öszhangban dolgoztak, aminek követkeményeként pillanat alatt elpárolgott a 12 EUR + Áfa a bankszámlámról, cserébe enyém egy jól meghatározott bitsorozat valahol a információ morajló tengerében, ami biztosítja a hozzáférést a meglepően jólhangzó domén címhez.

Valami jó dolog történt még velem tegnap, de sajnos elfelejtettem. Amint beugrik, késedelem nélkül jelentkezek.

Gyöngyöt a disznóknak! avagy Tioman reloaded - Frissítve

A címmel ellentétben (amit tőlük loptam) egy nagyon kedves felkérésnek teszek eleget. Történt ugyanis, hogy kaptam egy villanypostát egy Szingapúrban tartózkodó ismeretlentől, hogy adjak neki információt Tioman-szigettel kapcsolatban. Mivel a lelkem nagyon megörült a 10 perc hírnévnek, pénzt és fáradtságot nem kímélve utánajártam a dolgoknak. Jöjjön tehát a felbecsülhetetlen információhalmaz (külön köszönek igorka.sk-nak):

Jim Chua, marketing manager

tel: (6)07-7992535, 7992612

www.tioman.cc

fei222@yahoo.com

islandconnectionmy@yahoo.com

FRS #0001: A fenti elérhetőseg egy Mersing-beli utazási irodára vonatkozik. Olyan irodára, ahol azzal a furcsa élménnyel szembesültem, hogy a benszülöttek NEM feltétlenül akarják átverni a szerencsétlen túristát. Eddig már két embernek is ajánlottam őket, lehet, hogy ez az üzleti modell működőképes...?

Bréking news: szolgálati közlemény

Achtung, achtung: a vasárnapi napon kimosódott a telefonom, benne a román kártyám. Egyelőre szárad a fiú, aztán meglátjuk mi lesz vele. Egyelőre kéretik nem hívni / SMS-t küldeni

köszönettel: az igazgatóság

B.U.É.K.

- Ne haragudjon, uram, tudja, hogy merre van a Fő utca?
- Sajnos nem tudom.
- Na akkor menjen 200 métert előre, majd forduljon balra.


Egyébként meg: !

UI: ha lesz csepp időm, beszámolok az elmúlt két hetemről (karácsony, debrecen, lengyelorszag, szlovákia, MÁV, ...)

Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

És a következő képet mindenkinek sok szeretettel (nem elfeledkezve szponzorunkról, akinek külön is köszönjük):