A búvár megmondja #5

Terminátor 2-be azért építettek chipeket, hogy gond nélkül átengedjék a határon.

Ke-i kalandozások, harmadik rész

Lezajlott közben egy két hetes törökországi villámtréfa, de mielőtt jó szívvel elkezdeném elregélni, hogy ott mi minden is történt, nem mehetek el szó nélkül Krakkó mellett... Említettem már az auschwitz-i kirándulást, ahol is a verőfényes nap nem kölcsönözte a minden bizonnyal szükségszerű nyomasztó hangulatot, de Krakkóról még egy szó se jutott.

Poznan Krakkó Szlovákia Lengyelország fővárosa második legnagyobb városa, ahol is mintegy 9 millió hétszázezer nyest ember lakik. No de ennyit a száraz tényekről.

Van egy csodálatos főtere, ami talán egyedi az egész világon (régi és nagy), jónéhány temploma, amik közül is kiemelkedik a főtréren tespedő Szent Mária bazilika. Tetejében egy úriember minden órában négyszer nekiveselkedik eljátszani egy muzsikát, de egy adott ponton mindig megunja. A városi legenda szerint ezen a ponton egy mongol nyilvessző eltalálta és ez megakadályozta abban, hogy befejezze (tényleg legenda, gyalogos túravezetőnk elmagyarázta a forrását, itt lehet elolvasni, ha valakit érdekel). A gyalogos túrát csak ajánlani tudom minden szíves érdeklődőnek, a végén érzés szerint annyit lehet fizetni, amennyit óhajt a kliens. Igazából két túrán is részt vettünk, az egyik a központban zajlott, régi, királyi épületek, várfalak, egyébb érdekességek, a másik pedig a zsidó negyed és kapcsolódó történetek (schindler iparos gyára és a személyét körülvevő ambivalencia, a filmforgatás egyes helyszínei, kvázi privát zsinagóga, és a többi).

Nagyon szép és rendezett város benyomását keltette Krakkó, olyan hely, ahova szívesen visszamegy az ember, lehetőleg minnél többször. Nemcsak a segítőkész emberek tömege, hanem a finom és meglepően olcsó ennivalók hada is segíti az embert, hogy jól érezze magát. Bár így hónapos távlatból már nem emlékszem minden részletre, az tuti, hogy rengeteg kávézónak kinéző kávézó, kocsmának kinéző kávézó, kávézónak kinéző kocsma illetve kocsmának kinéző tejbár van, ami mind-mind felfedezésre vár. A tejbár egy letűnt kort idéz ijesztően élethűen, zavart a mátrixban csak a bőséges választék idéz. Árszínvonal: alacsony; minőség: mindenesetre magasabb, mint amennyit az ár alapján a józanész diktál ; angolnyelvismeret: hiányostól a nem létezőig minden.

A fentebb említett sétálós túrán sikerült összefutni a két jenki úriemberrel, akit már említettem egy korábbi megaszondásban, akiktől sikerült érdekes dolgokat megtudni az amerikaiakról:
1. nekik roppant furcsa szendvicset VAJJAL enni, ott inkabb a majonéz és a kecsap a nyerő. Az meg milyen roppant furcsa már...

Hát most ennyi jut eszembe.

Képek majd egyszer.

Lajos reloaded

Hűséges és jó memóriával megáldott kedves olvasók még emlékezhetnek, hogy valamikor régen volt egy párhuzamos blog, Mondd meg, Lajos! Igazából néhány bejegyzést ért csak meg, hogy miért, azt már se én nem tudom, sem pedig Lajos! Mivel rájöttünk, hogy néhanapján azért még vásárolunk elektromos kütyüket, amikről jó lenne beszámolni, egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy új fejezetet nyitunk: az új bejegyzések ezentúl szigorúan eme blog hasábain fognak megjelenni és egytől egyik kapnak majd egy "monddmeglajos" vízjelet. És hogy az új fejezet nyitása során azért nem feledkezzünk meg a múltról sem, az összes eddigi dolog bemasolódott ebbe a blogba.

[vintage] Amikor már a Tropical Kóla sem segít

állandó szerkesztőnk matatva régi, nem publikált bejegyzések között erre a gyöngyszemre akadt (lesz még más is)

Távol álljon tőlem, hogy decimális számjegyekkel bombázzalak titeket, kedves nyajas olvasók, de itt Helsinkiben marha meleg van mostanság. Biztos vannak népek, akik szerint ez nem elég meleg, de hogy a szél a világ eme dimenziókapuba szorult szegletében langyosan fújdogáljon, hát az egy skandallum! Aludni nem egészséges mostanság, mert forgodódás van minden szinten, reggel meg ébredés olimpiai karikákkal a szem alatt.

képződött valamikor nyár tájékán

Ke-i kalandozások, második rész

Ezúttal, hogy az időrendi sorrendet még véletlenül se kövessem, távirati stílusban szeretnek beszámolni a budapesti eseményekről, ugyanis az egész ruccanás ott kezdődött. Lehet, hogy ezúttal el se jöttünk volna idáig, ha nincsen három finn fiatalember, akik közül egy épp a városban járt valamilyen egyetemista fizikuskonferencia ürügyén, a másik kettő pedig egész egyszerűen nagyon szeretett volna itt lenni. Kézenfekvő, hogy én majd megmondom mindenkinek a tutit, hogy hova is érdemes menni, miért és mikor. Nem nekem volt kézenfekvő, inkább nekik. Ugyan kiderült, hogy a nyelven, meg egynéhány dolgon kívül túl sok mindent nem tudtam hozzátenni a dologhoz, de így jár az, aki évente legfeljebb néhány órát kószál Pesten.

Indulásunk pénteken volt. A munkában három körül már nem volt maradásunk, ezért irány a reptér. A szükséges gumiczukor beszerzése után fel a röpülőgépre Helsinkiben, majd le a gépről Pesten. Közben mintegy két óra varázslat, amikor is a vasdoboz a gravitáczióból csúfot űzve figyel fenn a levegőben.

Hotelünk a Király utcai Carat Boutique hotel volt, harmadik emelet, dzsakuddzi, szauna, reggeli, négy csillag. Így aztán minden napra jutott egy és egy pici. A maradék egyet elhozhattuk volna a krakkói hotelbe, de erről majd talán máskor.

Állandó programok: különböző korcsmák, itt-ott étkezés, bolyongás.
Alkalmi programok: Széchenyi fürdő (bár Rudas fürdőnek indult, de a szigetezőket sújtó óriási kedvezmények miatt Széchenyi fürdővé alakult), Nagycirkusz (orosz vizicirkusszal, benne artisták, mutatványosok, szemfényvesztők, kígyó, alligátor, sőt még két fóka is [egyik nagyobb, mint a másik]).
Ráadás: utolsó este még a szülőkkel is sikerült szerencsére talalkozni és elfogyasztani egy kellemes és kiadós vacsorát.

Innen hétfőn átvonultunk Pozsonyba. Nem volt egészen sima ügy, mindössze 150 + x perces késéssel indult a vonat. x az egy ismeretlen szám, de létezik, mert, bár a bemondórobotkisasszony 150 percet mondot, akkor a vonat még meg se érkezett Lyugoszláviából. Mindegy, vonaton megismerkedtünk két amerikai állampolgárral, akik nemzetükről kialakult meglehetősen előnytelen képpel szemben roppant jólinformáltak voltak többek között Kelet-Európa ügyben meg mindenben, úgyhogy hamar sikerült megtalálni a közös hangot. Velük még kétszer összefutottunk (Krakkó, Auschwitz), majd mindezek miatt mielőtt Tallin-Helsinki-Csikágó vonalon hazaindultak volna, Tallinból áthajóztak meglátogatni minket Helsinkiben, majd este vissza Tallin (repülőgéptársaság bolondsága miatt muszáj Tallinnal kezdeni).

Pozsonyban Igor és kedves barátnője fogadott minket szívélyesen, elhalmozott mindenféle földi jóval (mi is vittünk nekik egy kis tokaji földijót), szálással. Másnap még szabadnapot is kivettek, csakhogy megmutassák nekünk, hogy miről is van szó.

Először Dévény várát látogattuk meg, ahol is félre lettünk informálva, hogy az ott cseh-szlovák-osztrák hármashatár. Nem. Pozsonyban rendesen körülnéztünk: mindent megmutattak, ami egy napba belefér, biztos, ami biztos, igaz, minden látványosság közé beiktattak egy kocsmát nehogy "elunjuk" magunkat. A lényeg, hogy este még sikerült megmászni három lépcsőfokot, ami egy hálokocsiba vezetett: irány Lengyelország!

Közép-európai kalandozások, egy

Ülök a buszon, ami halad Krakkó felé és nincs kedvem olvasni. Hamarjában elhatároztam hát, hogy beszámolok a budapesti/pozsonyi/krakkói hármas kirándulásról, még mielőtt elfeldkezem arról, hogy mi minden is történt velünk. Unalmasnak nem nevezném a mögöttünk lévő jónéhány napot. Mindazonaltal megjegyeznem, hogy bar rossz kifogas, azert mellozom most nagyvonaluan az ekezeteket, mert egy harmadik generacios kindle van segitsegemre blogirasban, azt meg nem zsufoltak tele magyar karakterekkel. Szerintem nem is lehet tul sok olyan elvetemult, aki kepes ezt a ezkozt blogolasra hasznalni.

Kezdjük ott, hogy a busz Oświęcim-ből jön, aminek az ismertebb neve Auschwitz. Igen, sikerült meglátogatni a retteget haláltábort, ahol tengernyi személy hagyta ott a fogát, ezúttal szó szerint értve. A hely lenyűgöző, szomorú és valamilyen szinten kiábrándító. Kiábrándító, mert az ember nem pont ilyet vár, ez nem az a hely, amelynek minden talpalatnyi földje magától érthetődűen ordít a fájdalomtól.
Vannak itt ugyan szomorú helyek és dolgok, de egy kőszívű robot nem ezen a helyen fogja előszür elsírni magát. Lehet az unalmas túravezetőnk volt az oka. Szomorú a hely, mert egy-két fénykép, történet, vagy éppen csak a hivatalos áldozatok száma jelzi, hogy valmi nem egészen normális történt itt néhány évtizeddel ezelőtt. Az is biztos, hogyha ott egykét épület mesélni tudna, akkor csuda dolgokat mondana. Lenyűgözőnek azért nevezném, mert akkora méretű ez az egész, amekkorát még a leggonoszabb hollywood-i film alapján se tudtam elképzelni. Auschwitz, mint olyan, három részből állt: Auschwitz, ami az első tábor volt és átalakított épületek jelentették sok embernek az utolsó lakhelyet. Itt látható a híres Arbacht mach frei felirat a bejárati kapun. Birkenau, ami jónéhányszor nagyobb az első tábornál. Itt már ipari mennyiségben volt megtalálható a gyilok és ide futottak be a hírhedt vonatok, amit követett a szelektálás: a balra haladók mehettek dolgozni, amíg bírtak, a jobbra haladók pedig várhattak sorsukra. A harmadik hely nevére nem emlékszem, ez a hely nem is maradt fenn. Ide kerültek talán néhány németországi városból a zsidók.

Érdekes információ volt mindenesetre számomra a cyiklon b története, amit először fertőtlenítő szer volt, aztán gyilok, de ahoz, hogy azzá váljon, rengeteg szovjet hadifogolyra volt szükség, akiken a kísérleteket folytatták. Az ő sorsuk kegyetlenebb volt, mint a zsidóke, és ez már valami.

Készítettem megannyi fotót is, de ígérni semmit sem ígérek inkább.

Ami majd még várható: sóbánya Krakkóban, lengyel esküvő.
Ami már megtörtént: fürdőzés Budapesten, ugyanitt cirkusz és miegymás, valamint felejthetetlen 24 óra Pozsonyban.

Ezthallgasdmeg+ : egy kis bolondság

Ezt hallgasd és nézd meg azért, mert jó!



Megmondtam, ugye?

Hipphopp, kis VUG el is ment!

Május idusán erőteljesebb léptékkel haladt az annaéslehelautótvesz projekt, eldöntöttuk, hogy ha törik, ha szakad, mi gépkocsival megyünk a hétvégén Jyväskylébe (ezúton is boldog születésnapot a lengyel tagozatnak, valamit sok boldogságot a lakáshoz egy finn párnak. Ők ezt úgy se olvassák, mert lengyelek, illetve finnek).

Pár hete keresgéltünk már, amikor egyszer csak valamelyikünk szeme megakadt az interneten egy kék Mazda3-on, egyenesen 2005-ből. Volt még két másik jelentkező, picivel késöbb az is kiderült, hogy hajszállal jobban felszereltek, talan olcsobbak is. Egyetlen problémájuk volt akkor: nem voltak kékek! Nosza, legyen akkor kék Mazda3. Pénteken be a céghez, kis alkudozás, majd kék autóval üzletből ki, otthoni parkolóba be.

ez nem épp az a kék Mazda3, de kék és Mazda és 3

Másnap (egy oroszok elleni sikeres finn elődöntő után) elhatároztuk, hogy akkor haladjunk el a falu irányába. Összeszedtük cókmókjainkat, majd egy minőségi vegyes cd-válogatással a kezünkben elindultunk autóhoz. Hoppá, nincs hova berakni a lemezeket. Nincs benne CD-lejátszó? Egy 2005-ös sportos autóban? Ez így nincs rendben. Sebaj, útba esett úgyis az eladó, ahova amúgy is be kellett nézni. Eladó úrt megkértem, hogy legyen már oly' szíves és mutassa meg az ajánlatot ami alapján mi megvásároltuk ezt az autót. Igen, rajta volt a CD lejátszó. Mi legyen? Már az alkudozás során se nagyon óhajtott engedni a 48-ból, egy 50 eurós összeget ajánlott fel, vagy azt, hogy a szerződést zárójelbe tesszük. De mivel akkor és ott a kliens az első, a kliens pedig épp Jyväskylébe igyekezett, megegyeztünk, hogy utána járunk mibe kerülne beszerelni a dolgot, autóval szépen elmegyünk hétvégezni, majd hétfőn így, vagy úgy, de pontot teszünk az ügy végére.

Hétvége jól telt*, autóról kiderült, hogy még van egy apró kontakt hibája is: vagy a sebességmérő/fordulatszámérő, vagy pedig a CD nélküli rádió van háttérileg megvilágítva. Kormány fölöö elhelyezet érzéki, de határozott csapással lehet váltani közöttüük, de egy macskakőben gazdag vidék is megteszi. Néha még idegesen is sípol, mikor a sofőr ülésről valaki ki akar szállni. Hogy mit akar mondani, azt nem tudjuk, lehet csak sípolt, hogy kontakthiiiiiiiiiiiiii... Ekkor már sokat megélt és látott emberek azt mondták, hogy ez azért komolyabb probléma (is lehet).

Hétfőn kiderült, hogy új egység potom 700 EUR+ beszerelésért lehet szerezni (de használtat már 150 (+ postaköltség) angol fontért is hozzánk vágnának, beszerelés ekkor is játszik). Probléma, hogy a drágaság speciális formájú rádióra tart igányt, nem lehet bemenni a legközelebbi üzletbe, hogy az a zöld lejátszót kérnénk a polcról, mert nem csak, hogy nem lehetne beszerelni autóba, de lenne feleslegesen egy zöld lejátszónk is.

Hétvégén sok embernek furcsának tűnt, hogy mi ezért képesek lennénk keresztbe tenni az üzletnek, de:

1. finn rádiók néha képesek igencsak ócska műsort produkálni (az milyen, hogy a legjobb program egy finn nyelvű betelefonálós műsor volt ylex-en, ahol is a népek örvendtek a hokicsapat sikeres elődöntőjének)
2. 50 EUR << ~300 EUR + x EUR, ahol x a beszerelés összege (jóval kissebb, nem pedig bitshift)
3. ősi román közmondás szerint kontakthiba nem jó hiba!
4. rájöttünk, hogy Mazda3 nem túlságosan nagy autó, hanem inkább kicsi. Csak legalább ne nézne ki olyan jól...

Így aztán autó visszakerűlt az anyahajóra, az eladó pedig tett még egy utolsó kétségbeesett kísérletet: kaptunk egy Toyota Corolla kombit egy egész napra tesztautónak. Autó kellemesen ment, húzott, mint a fene, jobban mint a Mazda, de belül nem tűnt annyira meggyőzőne, mint a kék ótó. Így aztán másnap széttéptünk minden szerződést, én felpattantam péntek óta ott parkoló régi biciklimre, és elváltak útjaim. Az annaéslehelautótvesz projekt pedig szárnyal tovább az élte csillagporos ösvényén.



*Hétvégén ünnepeltünk születésnapot, barátnő házavatott, illetve csalódással konstatáltunk egy euróvíziós dalfesztivál döntőt, ami érdekes módon a számunkra nem csak fontos, de még nagyon jónak is tartott számok teljes csődjével végződött. Volt viszont olyan, amitől európai értelemben kirázott a hideg , meg Istenről álmodó félisten számomra értelmezhetetlen előadása. De legalább lesz olcsó gáz reméljük! Ez van. Történt még valami más is hétvége végén, de erről késöbb!


Erős idegzetűeknek lerántom a leplet: az autó rendszáma VUG-526 volt.

Fürgerókalábak

Habár egyes jól értesült egyén tippelhetne akár a méltán félig híres magyar punkzenekarra (videó alább), ezúttal mégse erről van szó.



A lényeg: hipp hopp, jött VUG!

részletek nagyon hamarosan!

Nordea - a kis nyugdíjból...

Tele van a karvalytőke is a nemzetközi pénzvilág finnországi bástyájával, de nekem is kezd elegem lenni belőle...

 Történt pedig, hogy Május idusán kaptam egy levelet az észtországi bicikli beszállítómtól, hogy nem érkezett meg hozzájus semmilyen pénz még, hiába is írtam pár nappal előtte, hogy márpedig én igen, elküldtem. E-postafordultával kiderült, hogy sajnos kis félreértés miatt rossz lett a kedvezményezett neve, csak a bankszámlaszám és bankkód stimmel (de szerencsére legalább azok). Viszont mivel a pénz eltünt a számlámról, a célszámlára meg vonakodott megérkezni, ezért szolgálatba helyeztem magam és felhívtam AZ ügyfélszolgálatot. Egy nagyon kedvesen kisasszony mondta, hogy a payment department már hazament, de holnap Ő személyesen fog utánamjárni, majd pedig jól felhív telefonon. Gondoltam ebből nem lehet baj...

Másnap dél környékén felhomályosított, hogy mi is a probléma (igen, a rossz név), és azt is tudomásomra hozta, hogy ne lepődjek meg, ha 19 pénzzel kevesebb fog visszaérkezni, merthogy azok az észtek levontak ennyit költségek gyanánt. Hát mindegy, ez van, gondoltam, elvégre az én hibám volt legalább 40-50% százalékban. Észt bicikliüzlet jófejségből azt mondta, hogy fizzessek csak ennyivel kevesebbet legközelebb, de ezúttal próbálkozzak sikeres adatokal.

Igen ám, de rá néhány napra kiderült, hogy AZ ÉN BANKOM is pénzbe kerül, vagyis 25 pénzt levont INVESTIGATION jogcímen. Ekkor már kezdtem idegeskedni, gyors guglizás után azonban kiderült, hogy igen, létezik ilyen jogcím. Erről a telefonban egy szó sem volt. Arról nem is beszélve, hogy ha mindez 2-6 hónapos ügylettel lett volna kapcsolatos, akkor máris 100 ajró, ennél régebbi ügy esetén minimum 200 pénzt kaptak volna le a számlámról. És gondolom mindezt ugyancsak bejelentés nélkül. Így jártam? Lehet, de nem baj, majd egyszer úgy fogok járni, hogy közben betérjek egy bankfiókba és megköszönjem eddigi, viszontagásoktól nem teljesen mentes együttműködést.

Miért is nem blogolok?

Ez az érdekes kérdés merült fel bennem nehány perccel ezelőtt. Igazából nekiálltam keresni valamit, amiről rémlett, hogy bejegyződött ide (ha valaki megtalálja, az legyen már szíves szólni). Közben pedig találtam itt ezt-azt, ami egyrészt örömmel, másrészt hiányérzettel töltött el: miért is blogolok én néha egy kicsit, vagy kicsit többet? Nem tudom, de az biztos, hogy még egyszer nem óhajtom megígerni fűnek-fának, hogy nedemostmajdaztán mi lesz. Ha lesz valami, az jó, ha nem lesz, úgy is rossz. Ráadásul helyesírásom kezd kívánni valót hagyni maga után (női megérzés), jó lesz piczit neveccség tárgyáwá tennem magam.

Mindenesetre mostanság ezek forró témák foglalkoztatnak:

1. vettem egy bicajt egy kisebb (nagyobb) mennyiségű készpénz zárójelbetételével Észtországból. Nem érkezett még meg, de most már folyamatban vannak a papírok, csak intézkedni kell.

2. piros sárkánygyík bedobta a törölközőt, beköpte a gyergyát és beadta a kulcsot. Kéne venni egy másikat, de nem tudjuk, hogy milyen legyen. Mindössze néhány alapvető kritériumnak kéne megfeleljen:

- fogyasszon mértékkel
- férjen el lehetőleg benne két bicikli / siléc, de a biciklit hajlandóak vagyunk feláldozni, ha az autó tetejére vagy a kampóra lehet illeszteni
- ne legyen túlságosan drága
- legyen benne kevesebb mint 120,000 kilóméter (SI blabla)

- lehetőleg legyen azért jó állapotban

- lehetőleg férjünk el benne kényelmesen (az se baj, ha öten)
- ha eddig még sok választás lenne, akkor ne legyen olasz, se franczia
- ha még van jelentkező, akkor már csak nekem kéne tetszedjen
- és ha még mindig van jelentkező, akkor már csak a néninek

Jelen állás szerint NINCS ilyen autó. Azt viszont megfigyeltem, hogy ha a harmadik feltételt elhagyom, akkor hirtelen lesz néhány.

És végezetül egy friss hír mára: megyek futbalmeccsre, az espooi FC Honka játszik a jyväskylei JJK-val.

Písz!

Jelentem, ő lenne Lili!