Ke-i kalandozások, harmadik rész

Lezajlott közben egy két hetes törökországi villámtréfa, de mielőtt jó szívvel elkezdeném elregélni, hogy ott mi minden is történt, nem mehetek el szó nélkül Krakkó mellett... Említettem már az auschwitz-i kirándulást, ahol is a verőfényes nap nem kölcsönözte a minden bizonnyal szükségszerű nyomasztó hangulatot, de Krakkóról még egy szó se jutott.

Poznan Krakkó Szlovákia Lengyelország fővárosa második legnagyobb városa, ahol is mintegy 9 millió hétszázezer nyest ember lakik. No de ennyit a száraz tényekről.

Van egy csodálatos főtere, ami talán egyedi az egész világon (régi és nagy), jónéhány temploma, amik közül is kiemelkedik a főtréren tespedő Szent Mária bazilika. Tetejében egy úriember minden órában négyszer nekiveselkedik eljátszani egy muzsikát, de egy adott ponton mindig megunja. A városi legenda szerint ezen a ponton egy mongol nyilvessző eltalálta és ez megakadályozta abban, hogy befejezze (tényleg legenda, gyalogos túravezetőnk elmagyarázta a forrását, itt lehet elolvasni, ha valakit érdekel). A gyalogos túrát csak ajánlani tudom minden szíves érdeklődőnek, a végén érzés szerint annyit lehet fizetni, amennyit óhajt a kliens. Igazából két túrán is részt vettünk, az egyik a központban zajlott, régi, királyi épületek, várfalak, egyébb érdekességek, a másik pedig a zsidó negyed és kapcsolódó történetek (schindler iparos gyára és a személyét körülvevő ambivalencia, a filmforgatás egyes helyszínei, kvázi privát zsinagóga, és a többi).

Nagyon szép és rendezett város benyomását keltette Krakkó, olyan hely, ahova szívesen visszamegy az ember, lehetőleg minnél többször. Nemcsak a segítőkész emberek tömege, hanem a finom és meglepően olcsó ennivalók hada is segíti az embert, hogy jól érezze magát. Bár így hónapos távlatból már nem emlékszem minden részletre, az tuti, hogy rengeteg kávézónak kinéző kávézó, kocsmának kinéző kávézó, kávézónak kinéző kocsma illetve kocsmának kinéző tejbár van, ami mind-mind felfedezésre vár. A tejbár egy letűnt kort idéz ijesztően élethűen, zavart a mátrixban csak a bőséges választék idéz. Árszínvonal: alacsony; minőség: mindenesetre magasabb, mint amennyit az ár alapján a józanész diktál ; angolnyelvismeret: hiányostól a nem létezőig minden.

A fentebb említett sétálós túrán sikerült összefutni a két jenki úriemberrel, akit már említettem egy korábbi megaszondásban, akiktől sikerült érdekes dolgokat megtudni az amerikaiakról:
1. nekik roppant furcsa szendvicset VAJJAL enni, ott inkabb a majonéz és a kecsap a nyerő. Az meg milyen roppant furcsa már...

Hát most ennyi jut eszembe.

Képek majd egyszer.