Ülök a buszon, ami halad Krakkó felé és nincs kedvem olvasni. Hamarjában elhatároztam hát, hogy beszámolok a budapesti/pozsonyi/krakkói hármas kirándulásról, még mielőtt elfeldkezem arról, hogy mi minden is történt velünk. Unalmasnak nem nevezném a mögöttünk lévő jónéhány napot. Mindazonaltal megjegyeznem, hogy bar rossz kifogas, azert mellozom most nagyvonaluan az ekezeteket, mert egy harmadik generacios kindle van segitsegemre blogirasban, azt meg nem zsufoltak tele magyar karakterekkel. Szerintem nem is lehet tul sok olyan elvetemult, aki kepes ezt a ezkozt blogolasra hasznalni.
Kezdjük ott, hogy a busz Oświęcim-ből jön, aminek az ismertebb neve Auschwitz. Igen, sikerült meglátogatni a retteget haláltábort, ahol tengernyi személy hagyta ott a fogát, ezúttal szó szerint értve. A hely lenyűgöző, szomorú és valamilyen szinten kiábrándító. Kiábrándító, mert az ember nem pont ilyet vár, ez nem az a hely, amelynek minden talpalatnyi földje magától érthetődűen ordít a fájdalomtól.
Vannak itt ugyan szomorú helyek és dolgok, de egy kőszívű robot nem ezen a helyen fogja előszür elsírni magát. Lehet az unalmas túravezetőnk volt az oka. Szomorú a hely, mert egy-két fénykép, történet, vagy éppen csak a hivatalos áldozatok száma jelzi, hogy valmi nem egészen normális történt itt néhány évtizeddel ezelőtt. Az is biztos, hogyha ott egykét épület mesélni tudna, akkor csuda dolgokat mondana. Lenyűgözőnek azért nevezném, mert akkora méretű ez az egész, amekkorát még a leggonoszabb hollywood-i film alapján se tudtam elképzelni. Auschwitz, mint olyan, három részből állt: Auschwitz, ami az első tábor volt és átalakított épületek jelentették sok embernek az utolsó lakhelyet. Itt látható a híres Arbacht mach frei felirat a bejárati kapun. Birkenau, ami jónéhányszor nagyobb az első tábornál. Itt már ipari mennyiségben volt megtalálható a gyilok és ide futottak be a hírhedt vonatok, amit követett a szelektálás: a balra haladók mehettek dolgozni, amíg bírtak, a jobbra haladók pedig várhattak sorsukra. A harmadik hely nevére nem emlékszem, ez a hely nem is maradt fenn. Ide kerültek talán néhány németországi városból a zsidók.
Érdekes információ volt mindenesetre számomra a cyiklon b története, amit először fertőtlenítő szer volt, aztán gyilok, de ahoz, hogy azzá váljon, rengeteg szovjet hadifogolyra volt szükség, akiken a kísérleteket folytatták. Az ő sorsuk kegyetlenebb volt, mint a zsidóke, és ez már valami.
Készítettem megannyi fotót is, de ígérni semmit sem ígérek inkább.
Ami majd még várható: sóbánya Krakkóban, lengyel esküvő.
Ami már megtörtént: fürdőzés Budapesten, ugyanitt cirkusz és miegymás, valamint felejthetetlen 24 óra Pozsonyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése