2008. április 23., szerda

Dublin baby // phase 2 of 3: Belfast

Belfast egy gyönyörű város, nem túl nagy (Dublin se óriási, legalábbis a központ), minden emberi távolságon belül. Lakni egy francia párnál sikerült. Érdekes emberek voltak, főleg a lány. Epp egy érdekes alvási módszert vezetett be, alszik fél órát, majd ébren van három és felet. És ez folyamatosan, megállás nélkül. Ha jól emlékszem épp a harmadik héten járt már. A csákó a nagyobbik nagytestvér szoftverfejlesztő vállalatnál tevékenykedett, mint support team coach. Érdekes meló lehet, de szerintem nem az. Egy olyan helyen laktak, ami régabban állítólag veszélyesnek volt tekinthető, egészen pontosan a koronahű protestánsok negyedének kellős közepe. Néhány érdekes utcafalra kiakasztott óriási festményeken kívűl semmi furcsaság nem volt, olyan volt, mint egy tipikus nyugati Észak-ír város.

A részletekbe nem mennék bele, akit érdekel Belfast, annak ajánlom karbert tesvér blogjáról a következő bejegyzést: ezt!

Viszont érdekességnek megemlítenék két dolgot. Otthagytam a fényképezőgépemet és enyhén, de csöppet sem tolakodó módon fekete TheNorthFace sapkámat a buszon. És másnap megvolt. Jóemberek vannak. Ez az egyik. A másik pedig, hogy belefutottunk egy nagyon érdekes arcba a belfast-i egyetem környékén, aki valami olyasmi betegségben szenved, mint Einstein és még néhány hasonlóan nagy arc. A lényege, hogy bizonyos dolgokban nagyon jó (pl memorizálás), másokban pedig nagyon nem (pl. bőléreengedés, antiszocializálódás). Sajnos a szindróma neve nem jut az eszembe itt és most. Nagyjából egy órát beszélt mindenféle érdekes dologról, nagyon megörült, hogy tudtuk mennyi az abszolút 0 fok Celsiusban és hogy ki mutatta ki, hogy ez annyi. Közben felírt vagy 20 könyvet, amit érdemes lenne elolvasnunk. Ez itt ő:



És végezetül jöjjenek a képek:

1 megjegyzés: