Orvosos

Tegnap doktornál jártam. Ennek örömére ma megint megyek, ezúttal viszont meg fognak csapolni. Nagyon remélem, hogy megtalálják a problémát!

Hétvége

Amilyen unalmas a cím, annyira volt unalmas a hétvége is. Nem is jó szó, hogy unalmas, mert végül is nem volt az, de alig akad olyan momentum, amit érdemes megemlíteni a blogban.

Nagyjából annyit fontos megemlíteni, hogy kutya egy idő volt. Nem is hideg, vagy meleg, hanem nagyon változékony. Talán még soha sem láttam én ilyet itt Finnországban. Egyik pillanatban süt a nap, aztán akkora zuhé, hogy csak na, majd újra ugyanez, azzal a különbséggel, hogy körömnyi nagyságú jégdarabok hullottak. Kép talán holnap.

Sikerült befejezni a hét részes "80 nap alatt a föld körül" című sorozatot. Annyit kell tudni róla, hogy Michael Palin a főszereplő, bár igazából ez furcsa megnevezés. Az a lényeg, hogy 80 nap alatt körbe kellett járnia a földet, érintve azokat a helyeket, amelyeken Mr. Fogg is megfordult. Bármilyen közlekedési eszközt igénybe vehetett, kivéve repülőt és helikoptert. Fogalmam sincs milyen címkét lehetne a filmre akasztani, az, hogy dokumentumfilm, az tuti. A kellemes szórakozáson felbuzdulva nekiestem a többi utazás megszerzésének is. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Talán nem írtam még le soha, hogy mekkora bajban is vagyok a finn kajákkal. Folyamatos gyomorpanaszok, és ekkor nem megyek bele a részletekbe. Mindenesetre múlt héten már olyan szintig elfajult a probléma, hogy orvoshoz fordultam. A finnországi rendszernek köszönhetően előbb egy nővérhez kerültem, aki, miután meghallotta a sérelmeimet, minden további faggatás nélkül időpontot adott egy orvoshoz. Úgyhogy holnap ott is jelenésem lesz. Fogalmam sincs egyébként mi lehet az étkezdei kajával, de komolyan mondom, madarat lehet velem fogatni.

Kicsit szétesetnek tűnik ez a remek bejegyzés, de ha már ilyennek sikeredett, akkor bátorkodom megjegyezni, hogy ma tettem egy kört az új biciklivel nagyfaluban... hmm, egész kellemes járgány és még csengetni is lehet vele. Örömmel fogok holnap felkelni reggel hétkor, hogy bebiciklizzek a gyárba... bár ebben nem vagyok egészen biztos.

Bicikli

Régebben írtam már arról a csudálatos dologról, hogy egy halom pénzbe kerülne a biciklim megjavítása. Igen, ez még most is megállja a helyét, de mostmár van egy másik biciklim is, amivel kultúráltan lehet közlekedni is. Ez az:

A bicikli kicsit strapabíróbbnak néz ki, mint az eddigi bicikliim. De majd kiderül, mert ahogy a költő is mondaná - és itt most visszanyúlok a gyökerekhez - az evés próbája a pudding.

Az elhatározás

Segítségeteket kérem! Rengeteg hülyeséggel és érdekes dolgokkal találkozok a neten, hogy alíg bírom magamban tartani. Elhatároztam: blogolni fogom, mert kár lenne, ha elveszne és más nem látná. A probléma csak ott kezdődik, hogy kéne egy jó blognév és se ma, se tegnap nem jutott eszembe semmi jó. Javaslatokat emailben, megjegyzésben, sms-ben, hagyományos posta- és futárszolgálat segítségével, galambpostával, valamit kínai horoszkópsüteményben várom.
A nyertes - amennyiben van és ismert - szerencsés kefírgombát, szigorúan titkos (és bizalmas!) dokumentumok nyomtatására használt eredeti papírt és másfél tonna szigonyt nyerhet.

Esső

Tegnap olyan történt velem, ami már régóta nem. Na jó, két dolog. Az egyik, hogy Sándor perszonál trénerrel elmentünk izmozni a gyár alagsorában található izmozóba. Állítólag holnap izomlázam lesz (már alig várom). A másik pedig az, hogy egyetlen napon kétszer is eláztam: még a szerencse, hogy nyár ellenére nem volt nagyon hideg. Elázás alatt természetesen azt értem, hogy van rajtam esőkabát, hanem a klasszikus "bőrigázom" effektus.

Mindenesetre itt volt már az ideje...

Beef Jerky

Kiváncsi vagyok a nyájas olvasók közzül hány evett már a címben szereplő termékből. És hányan hallott már róla? Én tegnapelõttig ez utóbbi csoportba tartoztam, de azóta megváltozott az életetem. Nem akarok a dolgok elejébe rohanni, de nagyon finom volt. Kicsit tartottam tõle, mert eddig fõleg negatív dolgokat hallottam róla (talán egy Demokratában olvastam valamikor). A termék alapanyagát és annak elkeszítését blamálták, mert ugye milyen dolog már bél- és hátszínt fûszerezni, kiszárítani és megenni. Ezzel ellentétben gondolom a kolbász (hús bedarálása, fûszerezése és füstölése) már tökéletesen megfelelõ élelem az író számára, hisz nemcsak a hagyományt, de a fejlõdést is ötvözi a minõséggel. Mindenesetre a szerzõ monnyonle!

termék

Visszatérve a beef jerky-höz: sajnos nem fogok sajnos rászokni, mert elég borsos ára volt, 3 és fél pénzet kértek el ötven grammért. Finomnak finom, de talán ennyire azért mégse. Akit érdekel a téma kicsit bõvebben, az itt mûvelõdhet tovább: tékozló homár (bejegyzés alján rendelhető), szaku magazin, wikipedia.

Túlélőcsomag

Alkoholistának nem nevezném magam, pedig a jó bort szeretem nagyon. A naccerűen sikerült otthonlét megkoronázásaként sikerült némi gyógyszert átcsempészni a jólétbe. Igazából a finnek finoman szólva nem vetik meg az alkoholizálást, ebből adandóan a világ ezen szegletében is lehet kapni ilyen-olyan párlatot, nedűt, cseppeket és édes borokat, amitől könnyű ám részegedni. Viszont a finn dübörgő gazdaságban a kormányzat elhatározta, nem hagyja, hogy a szeretett polgárai könnyen az asztal alá igyák magukat, ezért fájdalmas tizedet vetett ki minden, 4,6%-nál erősebb italra, ráadásul forgalmazásuk állami monopólium. Aztán egyszer csak belépett az ország a dübörgő gazdaságával az EU-ba, ahol megmondták neki, hogy ejnye-bejnye, illene alkalmazkodni a fejlett európához (khmm?), ezért tessenek lejjebb vinni a sarcot. Azóta mérséklődtek az árak és manapsád már mindössze 35 készpénzért az emberhez vágnak egy egész üveg vodkát.
Mi, kelet-közép (jó na, balkán) európai vendégmunkások, néhanapján szívesen fogyasztunk jóminőségű szeszesitalokat. Viszont a mérséklődött árakat még így is magasnak találjuk. Ezért hagyománnyá vált, hogy otthoni élelem mellett mindig található néhány üveg az otthonról jövők csomagjában. Csak hogy legyen mivel ünnepelni alkalomadtán... evés előtt... és után... na jó, csak hogy mindig legyen pia otthon!

Megkésve bár, de: Juhannus

Tudom, hogy csak egy hónap telt el, és azt is tudom, hogy szinte senkit sem érdekel már, és azt is tudom, hogy nagyon lusta vagyok, de elkészült véges-végre egy rövid képi beszámoló a nyári napfordulós történésekről.

Röviden: a napforduló előtti péntek Finnországiában de facto szabadnapnak, hivatalosan nem az, de minden cég megadja a dolgozóinak. Szóval ezt kihasználva még csütörtökön leléptünk a cég nyaralójába (emlékeztetőül). Első adagban 10-en mentünk, majd másnap négyen leléptek egy fesztiválra, helyettük jött másik négy.

A szigetet meglepő módon csak csónakkal lehetett megközelíteni, ezúttal csakis magunkra hagyatkozhattunk (Furcsa így belegondolni, hogy jánusz mesterrel mi vagyunk a legtapasztaltabb hajósok a 14 ember közzül, miközben igazából sz*rt sem értünk hozzá. De hát valakinek el kellett vezetnie a jószágot).

Közben találtam nagyon találó bejegyzéseket a blogomban az akkori eseményekről.

A szigeten nagyjából állandóan működött a szauna, zene és élelem. Megfelelő az ilyen városi puhányok-nyavajásoknak való hely.

Mivel továbbra is lusta vagyok, ezért inkább jöjjenek a képek:



Három képet pazo mestertől nyúltam le (akit érdekel kicsit hoszabb és talán bővebb beszámoló az eseményről, az próbálkozzon itt (szigorúan a második nap))

Koktél

Még hazamenetelem előtt belecsaptam a koktélozás lecsójába: vettem mixert, egyből kettőt. Emlékeim szerint az első néhány koktél egész jól sikerült. Nem nagyon volt idő tovább kísérletezni akkoriban a cuccal, mert menés volt haza. A másik gépet hazaszállítottam szülőknek, egyenek ők is egészseges vitaminbombakat (bár a C vitamin nem segít az influenza elleni harcban). Az otthoni végtermék is erős volt, egy mokkaturmix fedőnevű próbálkozástól eltekintve.

Aztán visszajöttem Finnországiába és már három napja csak ihatatlan löttyöket sikerül összekaparni. Nem tudom mi az oka, de én igyekszem.

Kefír

Ma csak röviden ennyi: KEFÍR!

Holnap majd kifejtődik, ha minden jól megy

Nem javul az idő

Tegnap óta nem sokat javult az időjárás a világ eme eldugott, de gazdaságilak igencsak fejlett, mitöbb versenyképes szegletében. Reméltem, hogy ma már kipihenten, jókedvűen, tűzrőlpattantan fogom végezni mindennapi ügyesbajos tennivalómat, de hát az élet közbeszólt: nem vagyok kipihent, sőt fáradt; a jókedvemnek a halottak napi időjárás nem nagyon kedvez; ráadásul még álmos is vagyok.
Tegnap a fejembe forgott, hogy ideje lenne már képekkel elkényeztetni a nyájas olvasóközönséget, amely - bár felére fogyott az elmúlt három héten - megérdemli, hogy végre lássa a méregrága fottóapparátussal készített képeimet. A múlt hibáiból kiindulva semmit sem ígérhetek, de igyekezni fogok és minden adandó alkalmat meg fogok ragadni a feltöltéshez. Addig egy kis előzetes:

utóirat: közben meguntam a régi kinézetét a blognak, úgyhogy most mással próbálkozunk...

Gyilkos időjárás

Törékeny testem máris mélyen átjárja a cudar északi szellõ. Nem hazudok: kutya egy idõ van, a betyárját. Az igaz, hogy a trópusokon nem szívesen nyitottam ki a számológépemet, még a mindennapi subba megnézése is fájt fizikailag, de azért így 7 órával érkezés uán már erõs honvágy alakult ki bennem. Nem tudom a pontos okát, de talán a több, mint 20 fokos hőmérsékletváltozásnak nagy szerepe van benne. Not so best...

Comeback

Itt vagyok, megjöttem Finnországiába. Ráadásul már a gyárban is vagyok. Ismét blogolhatok!

Húzzunk bele!

Reccs

Alig telt el néhány nap és íme, ismét itt vagyok. Azért ragadtam billentyűzetet, hogy bejelentsem: kb 5 napig távol leszek és még annyit se fogok blogolni, mint eddig. Az ok: barátnénivel elmegyünk Erdélybe meglátogatni néhány czímeres várost. Kólozsvár, Nagyszeben és Brassó az elsődleges célpont, de hátha sikerül még elruccanni néhány helyre.

Képekkel még mindig adós vagyok és még maradok is egy ideig, de talán ezeket addig is érdemes megnézni: http://monnyonle.photoblog.com

Szatmáron

Szatmáron vagyok végre, már egy egész napja. Valahogy nehezen sikerült leülni a gép elé és blogolni, de gondoltam illene már szűk egy hét után.

Szóval hazaértem végre. Volt egy hosszabb megálló Debrecen czívis városban (külön köszönet a lakhatásért mindenkinek, akinek része volt benne), barátnővel meglátogattuk Debrecen nevezetességeit. Sajnos ebből nem sok van, ezért igyekeztünk valamivel eltölteni az időt: egyetemen kérvényezés, étkezés a plázában, lubickolás a naccerű termálvízben és élményfürdőben. Ráadásként egy Budapestről szóló lengyel nyelvű könyvet is sikerült venni, ha minden igaz a Tóth könyvesözletből. Még volt egy példány, ha valakit érdekel, húzzon bele! Mindössze 620 HUF, roppant baráti ár, ezért egy képekkel díszitett album formátumú könyvet kapunk.

Szatmárra fő szponzorunk, Zsoller segítségével jutottunk el. Még mindig nehéz betelni a játszi könnyed határátlépéssel.

Jelentkezem még