Vasárnap a nagy Vista probálgatás-finomhangolás-lerohasztás közben ráébredtam, hogy a szobámban teljes a káosz, vigyázni kell már, hogy hova lépek, mert lehet épp egy nagyon értékes drágakövet rejt a léptem alatt a drága anyaföld. Ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve felbuzdultam és elhatároztam. A terv rendcsinálásból és egy most már halaszthatatlan porszívózásból állt, a végére pedig minden idők legnagyobb takarítása kerekedett ki belőle.
előtte #1
előtte #2
A mindenféle limlomot könnyű volt egy zacskóba belehányni, majd talpalatnyi helyet felporszívózni. Ez kritikus pont volt, mert kellett egy terület, ahova a maradék helyről ode lehetett hordani a cuccost. Ekkor történt meg az, ami még sosem: elhatározódott, hogy lemosódik az ablak. Elég nagy fejszébe vágtam a fámat, mert bár csak 2 ablakom van, szerencsére mindegyik 3 üvegből áll, nem is beszélve a mindegyikhez tartozó két oldallal.
a munka gyümölcse, de a kép csalóka:
egy ablak már be van csukva, csak tiszta
A művelet legvégén következett a kritikus pont: Győző visszahelyezése. Győző, az izomlégy már a kezdetek kezdetén a szívemhez nőtt, mindig mosolyt csalt az arcomra, amit jókedvű móka és kacagás követett. Konkrétan annyit fontos tudni róla, hogy amióta ismerem, ott pihen a kívülről számolva első üvegen. Rossz nyelvek szerint rágyógyult az üvegre, de szerintem csak alszik. A visszahelyezéshez mézat használtunk, amit kíméletesen rávittünk a kis lábára, majd felhelyeztük az üvegre. Azóta ismét ott figyel.
Győző a vadonattiszta ablakon
A szoba végleges állapotáról rövidesen képes beszámoló következik. Addig is: húzzunk bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése