A meccsről így egészében nem tudnék nyilatkozni, talán azért, mert félidőben a hideg miatt hazamentünk (lehet nem félidő volt, mindenesetre valami végetért).
A játékról se tudnék sok minden elmondani, sajnos a végére se sikerült teljesen kibögözni a szabálykönyvet. Akit érdekel a játék menete, az itt többet olvashat (pz mester megmondja). A lényeg, hogy szegény játék picit unalmasnak tűnt, főleg az első 30 perc után, amikor is abbahagytuk a szakadatlan röhögést. Furcsán hat az emberre, amikor nem tudja mit, de valamit vár, viszont mikor bekövetkezik, akkor rájön, hogy még most sem tudja mit várt, de hogy nem ezt, az tuti. Én például nem számítottam arra, hogy egy építkezésnyi baseballcsapat épp se nem futó, se nem ütő része egy emberként ordibál, amikor az ellenfél dobójátékosa meglendíti a labdát, vagy csak éppen ijesztget.
Attól tartok én a képességeimmel az élményt nem tudom megfelelő módon tolmácsolni, ezért jöjjön néhány sikeresebb kép:
 |
| dobbantás a fotóalbumba |
illetve néhány kevésbé sikeres videó:
Este meg megvertük COD-ban a lengyeleket!!!! Végre...
Szia Kexx!
VálaszTörlésén egy diáknapokon játszottam egy baseball-hoz "hasonló" játékot. A neve: méta. Nagyon profi! Röviden megpróbálom leírni (lehet, h valami hasonlót láttál). Van 2 csapat: "ütők" és "elkapók". Egynagy kör alakú pályán belül vannak az elkapók (kivéve egy, aki az ütőknek feldobja a labdát). Namost... A pályán körbe vannak bázispontok. Az ütők sorban állnak ütéshez. Ha sikerült elütni a labdát, akkor elkezd szaladni valamelyik bázisponthoz. Addig futhat, amig az "elkapók" vissza nem juttatták a labdát a dobónak. De még mielőtt a labda visszajut meg kell álljanak egy bázispontnál. Ha még futnak, akkor vissza kell menjenek a kiindulási pontra. Aztán mikor valaki más üt, akkor is szaladgálnak tovább. Lényeg, hogy minnél több dobójátékos jusson körbe a pályán. Aztán félidő után cserélnek. A dobókból lesznek az elkapók, és fordítva.